Ursula von der Leyen hatalmas muníciót kapott az egész EU-t felforgató tervéhez

Az Európai Unió kohéziós politikáját, vagyis a szegényebb régiók felzárkóztatását célzó támogatási rendszert alapjaiban kérdőjelezi meg a Münsteri Egyetem friss kutatása. A tanulmány szerint az uniós fejlesztési források – noha több száz milliárd eurót emésztenek fel – alig hoznak kimutatható gazdasági növekedést.

A vita ezzel egyidőben robban ki, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök átfogó költségvetési reformot készít elő, amely évtizedek óta a legnagyobb átalakítás lehet az EU pénzügyi rendszerében.

Zareh Asatryan, a münsteri egyetem közgazdászprofesszora szerint minden elköltött euró kohéziós támogatás átlagosan mindössze egyetlen eurónyi GDP-növekedést generál az érintett térségekben.

Ez azt jelenti, hogy a támogatások megtérülése gyakorlatilag nulla, azaz a felhasznált források nem eredményeznek tartós gazdasági dinamizmust.

Az elemzés – amelyet Asatryan Carlo Birkholz, a göttingeni egyetem kutatójával közösen készített – ugyanakkor elismeri, hogy a támogatások rövid távon képesek magánbefektetéseket vonzani: minden uniós euró 2–3 eurónyi magántőkét mozdíthat meg, főként az építőiparban és az ingatlanfejlesztésben.

A hatás azonban gyorsan elillan, mihelyt a támogatási időszak véget ér, és a térségek elveszítik a hozzáférést ezekhez az alapokhoz.

A kutatás időzítése a fent említett okokból nem is véletlen: az Európai Bizottság már javában készül a 2028-ban induló új többéves költségvetési ciklusra, amelyben von der Leyen radikális változtatásokat tervez. A legvitatottabb javaslat szerint a regionális fejlesztési forrásokat összevonnák a mezőgazdasági támogatásokkal, így egy közös, 865 milliárd eurós alap jönne létre.

Ez az átalakítás ugyan nagyobb mozgásteret adna a tagállamoknak a pénzek felhasználásában, de felére csökkentené a kifejezetten regionális felzárkóztatásra és fejlesztésre szánt összeget, 392-ről 218 milliárd euróra.

Az Európai Bizottság alelnöke, Raffaele Fitto szerint a régiók bevonása továbbra is elengedhetetlen: „A régiók vannak a legközelebb a valósághoz, ők ismerik a helyi igényeket, és ezt a szemléletet a jövőben is meg kell őrizni.” A regionális vezetők azonban attól tartanak, hogy a központosítás és az agrártámogatásokkal való összevonás a szegényebb térségek kárára történik majd.

A kohéziós politika az EU teljes költségvetésének mintegy egyharmadát teszi ki, és az Unió egyik legrégebbi, a Római Szerződésig visszanyúló célkitűzése: a gazdasági és társadalmi különbségek csökkentése.

Az Európai Bizottság saját számításai szerint a 2014 és 2027 közötti időszakban elköltött minden egyes euró 2030-ig 1,3 eurónyi GDP-növekedést eredményez majd, 2043-ra pedig közel háromszorosát.

Asatryan azonban ezeket a becsléseket „nagyon optimistának” nevezi, nem látja nyomát az eddigi adatokban ilyen tartós elhúzódó hatásnak.

A kutatás visszhangja nem maradt el a tagállamokban. A kelet- és dél-európai országokban, amelyek gazdasági fejlődése nagyrészt a kohéziós alapoknak köszönhető, egyenesen létkérdésnek tartják a támogatások fenntartását. „Európai források nélkül Szlovákia egyszerűen nem tudna működni” – mondta Milan Majerský, a kelet-szlovákiai Prešov régió elöljárója a múlt heti Régiók és Városok Hetén Brüsszelben, ahol a közberuházások 80 százaléka uniós pénzből valósul meg.

Nem tudnánk utakat, hidakat, iskolákat, kórházakat felújítani, sőt a helyi buszjáratokat sem tudnánk fenntartani

– tette hozzá.

Hasonló véleményt fogalmazott meg Fernando López Miras, a spanyolországi Murcia tartomány elnöke is, aki szerint a régió mezőgazdasági és vízgazdálkodási fejlesztései az uniós támogatások nélkül elképzelhetetlenek lettek volna. Murcia – Spanyolország egyik legszárazabb területe – az 1986-os EU-csatlakozás óta az ország leggyorsabban növekvő regionális gazdaságává vált.

A fejlettebb északi és nyugati tagállamok ezzel szemben úgy vélik, a kohéziós források már elérték céljukat, hiszen sok egykori „felzárkózó” ország mára közepesen fejlett vagy fejlett státuszba került.

Egy a kutatásról, a Financial Timesnak nyilatkozó északi diplomata szerint „számos ország abszolút és relatív értelemben is gazdagabb lett, ami jól mutatja gazdasági fejlődésük erejét, és ezzel arányosan csökkenteni kell a kohéziós támogatások arányát”.

Úgy látja, hogy ezek az országok inkább a védelemre, a migráció kezelésére és az ipar újjáélesztésére irányítanák át az uniós forrásokat.

A kohéziós politika átalakítása már most politikai vihart kavart Brüsszelben. Október 15-én az Európai Régiók Bizottsága egyhangúlag elutasította a Bizottság javaslatát a regionális és agrárforrások összevonásáról.

A testület szerint a terv nem biztosítaná a régiók egyenlő hozzáférését, és „egy nemzeti szinten centralizált, átláthatatlan csomagot” eredményezne, amely konfliktust szítana a helyi önkormányzatok és a mezőgazdasági szektor között. A Régiók Bizottságának elnöke, Tüttő Katta felszólította az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy

állítsák meg ezt a tervet, mielőtt intézményi káoszba sodorja az Uniót.

Raffaele Fitto október 14-én egyeztetett az olasz régiók vezetőivel, és leszögezte: „kohézió a régiók nélkül nem létezhet.” A parlamenti oldalon eközben egyre többen sürgetik a költségvetési tervezet újraírását. Siegfried Mureșan, az egyik fő tárgyaló, kijelentette: „A Bizottság jelenlegi hosszú távú költségvetési terve senkinek sem felel meg, és újra kell fogalmazni. A gazdák, a vállalkozások és a polgárok egyaránt figyelik, mi történik.”

A vita mélyebb kérdéseket is felvet az EU jövőjéről. A kohéziós politika az európai integráció egyik legkézzelfoghatóbb eszköze: a keleti autópályáktól a déli víztisztítókig milliók életminőségét javította. Mégis, a mostani kutatás rávilágít arra, hogy a növekedési hatás gyakran csak átmeneti, a szerkezeti különbségek pedig makacsul fennmaradnak.

A kérdés tehát nem pusztán pénzügyi, hanem politikai is:

• vajon a gazdagabb tagállamok hajlandók-e tovább finanszírozni a felzárkózást, miközben ők maguk egyre inkább biztonsági és iparpolitikai kihívásokkal szembesülnek?
• És vajon a kevésbé fejlettek meg tudják-e győzni partnereiket arról, hogy a kohéziós források nem puszta támogatások, hanem az európai egység zálogai?

Ahogy közeledik a 2028-as költségvetési ciklus tárgyalása, egyre valószínűbb, hogy a kohéziós politika jövője lesz az egyik legmeghatározóbb törésvonal az Európai Unión belül. Az északi tagállamok a racionalizálás, a déliek a túlélés kérdését látják benne – miközben a Bizottság a kompromisszum lehetőségét keresi. A tét nem kisebb, mint hogy megmarad-e az EU egyik legfontosabb szolidaritási pillére, vagy a geopolitikai és gazdasági realitások új fejezetet nyitnak az európai integráció történetében.

Címlapkép forrása: EU