Éveket is csúszhatnak a napelempark-csatlakozások a hálózati problémák miatt

Amint arról beszámoltunk, a kormány ismét elhalasztotta az újonnan létesítendő nagy naperőművek hálózati csatlakozásához elengedhetetlen, a hálózati cégek által a fejlesztőknek kiadandó dokumentum kiadási határidejét. A március 29-i rendelet 2023. június 30-ra módosította az úgynevezett műszaki-gazdasági tájékoztatók (MGT) kiadására kijelölt március 13-án lejárt határidőt, míg az egyéb, nem időjárásfüggő erőművi és tárolói beruházásokra vonatkozóan korábbi, május 10-i új határidőt határozott meg.A szóban forgó fejlesztők a hálózati csatlakozási stop tavaly májusi kihirdetése után nyitva maradt lehetőség keretében, egyedi eljárásban nyújtották be a Mavir tájékoztatása alapján összességében 3800 MW-nyi napenergiás és 1100 MW-nyi egyéb újonnan létesítendő termelői, illetve energiatárolói kapacitásra vonatkozó csatlakozási igényt a hálózati engedélyeseknél. A fejlesztők a napelempark konkrét hálózati csatlakozásának feltételeit rögzítő MGT-ben foglalt elvárások teljesítésével biztosíthatják beruházásuk csatlakozási lehetőségét, ami elengedhetetlen feltétele a kereskedelmi célú naperőmű-beruházások gazdasági életképességének. Vagyis az MGT-k megérkezéséig a kapcsolódó, összességében több ezer MW-nyi új kapacitást képviselő beruházások gyakorlatilag várakozó állapotban vannak.

A háztartási kiserőműveket, illetve a hálózatra nem, csak saját célra termelő erőműveket sem érintő szabályozás szerint az MGT-ket, illetve megvalósíthatósági tanulmány felhívásokat eredetileg 2022. augusztus 1-ig kellett volna kiküldeniük a rendszerirányítónak és az elosztói engedélyeseknek az említett fejlesztők számára, majd a határidő november 2-ra, ezt követően 2023. február 1-re, később március 13-ra, most pedig június 30-ra módosult.

Az, hogy az MGT-k kiküldése tovább húzódik, összefügghet a csatlakozási stop kihirdetéséig benyújtott több mint 5000 MW-nyi, zömében tervezett naperőmű-beruházásokhoz fűződő, többségében még nem realizált csatlakozási igény kezeléséhez fűződő, a hálózati társaságoknál jelentkező teendőkkel is. Az akkori gyanú szerint ugyanis ezek részben olyan projektekhez tartoznak, amelyek várhatóan nem valósulnak meg (például mert kihátrált mögüle a finanszírozás), így ezek blokkolják a ténylegesen beruházást tervező fejlesztők megjelenését az adott hálózati szakaszon.

Ezért a valós csatlakozási és hálózatfejlesztési igények felméréséért az ezen igényeket benyújtó befektetőknek 2023.01.15-ig nyilatkozatban kellett megerősíteniük beruházási szándékukat, és a csatlakozás kívánt időpontját is közölniük kellett, majd terveiket jelentős kiegészítő pénzügyi biztosíték megfizetésével kell nyomatékosítaniuk. A nyilatkoztatási eljárás első körének eredményei szerint a befektetők szinte teljes egészében megerősítették beruházási szándékukat, de sokan - 2170 MW-nyi igény esetében – azt jelezték, hogy az eredetileg tervezettnél később csatlakoznának a hálózathoz (vélhetően a kiegészítő pénzügyi biztosítéktól nem függetlenül). A befektetőknek február 6-ig kellett kézhez kapniuk az elosztók válaszát, és február 13-ig kellett nyilatkozniuk, elfogadják-e az abban szereplő dátumot és pénzügyi biztosítékot.

A legutóbbi változásokkal kapcsolatban megkérdeztük az Optimum Solart, a hazai napenergia iparág meghatározó szereplőjét.

Stabil jogi környezetet várnak a beruházók

Fejlesztői szemmel nézve kifejezetten fontos a jogi stabilitás és a kiszámítható fejlesztési vízió, mivel a projektek 3 év alatt fejleszthetőek le és 12 év alatt térülnek meg.

Ez alatt az időszak alatt korrekciókat el lehet fogadtatni a piaccal, de ilyen jellegű változásokat, mint az elmúlt 2 évben láthattunk, már nem. Az adózás, a fejlesztési piac és a működési modellek egyaránt megszenvedték a jogaik csorbulását - visszamenőleges hatállyal – mondja Lugos Roland, az Optimum Solar üzletfejlesztési igazgatója.

Más kérdés, hogy ezen jogok megszerzésekor komoly spekuláció volt a fejlesztők és beruházók mögött, és nem felelős hosszútávú stratégiát hajtottak végre, hanem 1-2 év alatt az állami jogok értékesítésével tetemes profitra tettek szert. Ebből a gyakorlatból az is látható, hogy sem a piacot szabályozó-működtető félnek, sem a szakmai piacnak nem kedvezett ez az állapot. A hálózati fejlesztések elmaradása, strukturálatlansága érinti a jelenleg működésbe lépő erőműveket és a háztartási méretű kiserőműveket is, aminek a mostani stop megálljt szabott. A hálózatfejlesztés, szoftverfejlesztés, oktatások, jogi megoldások és szerződéses feltételek kidolgozása már nem várhatott tovább, ezért olyan, a beruházók számára hosszú távon stabil jogi környezetet kell kialakítani, amelyben a pénzeszközök is rendelkezésre állnak.

Ez a környezet fog a magyar befektetőknek, bankoknak és hazánkban működő nagyvállalatok ESG vállalásainak teljesítéséhez megfelelő alapot adni. A jelenleg kiosztott csatlakozási jogok alapján működő és működésbe lépő erőművek a nemzetközi standardokhoz képest akár több mint ötszörös szabályozási pótdíjat fizetnek, ami az üzleti terveket jelentős mértékben érintik, hiszen a banki 1,25-ös DSCR elvárás mellett épült erőművek esetében a 400%-os kiegyenlítő energia költségnövekmény már a stabilitást is veszélyezteti. Ennek egy része az energiainflációból adódik, hiszen a kiszabályozást gázmotorok és gázturbinákkal, valamint természetesen importból valósítja meg az ország. A másik része a hiányzó szabályozási kapacitás.

Ilyen piaci környezetben szinte mellékes a csatlakozási jogok csúszása, hiszen a 2020-2022 között kiosztott csatlakozási jogok sem valósultak meg a fentiek miatt, illetve még a teljes fejlesztés finanszírozását sem vállalták fel megbízható üzleti modell hiányában – fogalmaz Lugos Roland.

A szakértő szerint a szabályozói szándékokból egyértelműen látszik, hogy a kormányzat elkötelezett abban, hogy a spekulánsokat kiszorítsa a magyar megújuló piacról, azaz csak azoknak az erőmű-fejlesztőknek kíván hálózatcsatlakozási jogokat biztosítani, akik valóban komoly szakmai szereplők, és akik hosszú távon kívánnak elköteleződni hazánk iránt. Ez magyarázza azt, hogy többször elhalasztották a soron következő kapacitáslekötési eljárást, valamint kormányrendeletekkel kötelezték a korábban befogadott csatlakozási igényeken alapuló projektek esetében az igénybejelentési és a kapacitáslekötési biztosíték megfizetését, továbbá előírták az úgynevezett kiegészítő pénzügyi biztosítékot is, amelyet idén április 23-ig kell teljesíteni minden tervezett erőműre vonatkozóan. Ez mindenképpen üdvözlendő, habár már látszódik a piacon, hogy a kisebb és kevésbé tőkeerős magyar vállalkozásoknak ez a feltétel valószínűsíthetően vízválasztó lesz.

Éveket csúszhatnak a csatlakozások

Szakmai szempontból a 0 MW szabad kapacitás miatti halasztás nem igényel különösebb magyarázatot, hiszen a rendszert fel kell készíteni – ahogy egy helyen írták – a másfél paksnyi kapacitás befogadására. Beruházói szempontból jó hír a kormány azon bejelentése is, miszerint az újabb 3000 megawattnyi megújuló-kapacitás rendszerbe kapcsolásához szükséges hálózatfejlesztést hazai forrásból előfinanszírozzák, hogy mielőbb megvalósuljon – emeli ki Lugos Roland.

Az érem másik oldala sajnos azonban az, hogy ezek a szűkös kapacitások kényszerpályára tették a projektek szabályozói-hálózatfejlesztői munkához igazodó ütemezését is: jelenleg az látható, hogy akik már rendelkeztek megnyitott építési naplóval vagy aláírt finanszírozási megállapodással, azoknak az igényelt csatlakozási évét nem módosították.

A kiadott visszaigazolásokból viszont látható, hogy a 2023-as és 2024-es évekre igényelt csatalakozásokat legkésőbb a 2024-es évre jóváhagyták, míg a 2025-ös és 2026-os évre igényelt bekapcsolásokat egységesen 2027-re halasztották.

Ez a sávos eltolás sajnos egyáltalán nem kedvez a beruházó- és projektfejlesztő cégeknek, mert az 1-2 éves csúszások bizonyos esetekben teljes üzleti terveket borítanak fel, hiszen előre nem látható kockázatokkal kell szembesülni.

Példaként vegyünk egy olyan beruházó céget, amely már megkötött szerződésekkel rendelkezik: megrendelt egy fő transzformátort, mert ezek szállítási határideje jelenleg legkevesebb 19 hónap. Mivel alállomás építéssel hazánkban csak néhány cég foglalkozik, ezért fontos volt, hogy ilyen céggel is leszerződjön, hogy annak a kapacitása is le legyen kötve időben. Néhány műszaki berendezés gyártási ideje 12-14 hónap, így ezeket is meg kellett, hogy rendelje, és ezeket már esetleges kötbér ellenében sem lehet visszamondani, így már kifizettek kis túlzással minden ehhez kapcsolódó költséget. Ezek, a szerződések alapján több millió euró kifizetését jelentik idén, vállalkozási díj és más pénzügyi kötelezettségek formájában úgy, hogy előfordulhat, hogy még sem finanszírozást, sem nyitott építési naplót nem tud igazolni.

Ezen túl komoly problémát jelenthet majd, hogy az egységesen 2027-re halasztott projektek kapcsán a már említett alállomások hogyan fognak megépülni a kivitelezői kapacitás hiánya miatt.

"Összefoglalva elmondható, hogy a szakma bizakodik a hazai megújuló energia piacban, a komoly hazai és külföldi fejlesztők továbbra is kiemelt helyszínként tekintenek Magyarországra. Ezzel együtt a hazai piacon jelentkező problémák rontják e tekintetben Magyarország versenyképességét, ami azt is eredményezi, hogy nemcsak a multik, de a magyar fejlesztők is keresik emiatt a kedvezőbb feltételeket és gördülékeny ügyintézést, könnyített adminisztrációt és adott esetben kedvezményes áfát kínáló desztinációkat. Mi magunk is kiemelt lehetőségként tekintünk a balkáni régióra, Bosznia-Hercegovinára, Észak-Macedóniára, Bulgáriára, Szerbiára, Romániára és Horvátországra is, ahol már megtettük az első lépéseket. Örülünk, hogy komoly partnerként tekintenek ránk ezekben az országokban is"

- mondja Lugos Roland.

Új lendületet adhatnak a hálózatfejlesztések

A szakértő szerint habár úgy tűnhet, hogy a most fennálló problémák komoly hatással lehetnek Magyarország korábbi ilyen irányú vállalásaira (2030-ra 6500 MW), de a jelenleg a hálózaton lévő több ezer MW-nyi kapacitás megvalósulása esetén ezek a célok könnyedén elérhetőek lesznek. Így nem az a kérdés, hogy elérjük-e ezt a célt, hanem az, hogy mikor. Sőt, egyre több olyan véleménnyel is lehet találkozni, miszerint idő előtt, esetleg még felül is teljesítjük a vállalásokat.

Komolyabb probléma lehet viszont a METÁR ZP (zöld prémium) határozattal rendelkező projektek rentábilis megvalósíthatósága. A jelenleg 2023. év végégig érvényben lévő (de bármikor meghosszabbítható) megemelt úgynevezett Robin Hood-adó (31%-ról 41%-ra emelték!), illetve az energiatermelő cégeket sújtó különadó együtt lehetetlenné teszik, hogy e projektek rentábilis feltételeket teremtve kilépjenek a támogatási rendszerből és a szabadpiacon értékesítsék az energiát. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a METÁR ZP pályázaton elnyert "támogatott" áron sem lehet rentábilisan megépíteni és üzemeltetni ezeket a projekteket. Azok a fejlesztések, amelyek a szabadpiacon értékesíthetik majd a megtermelt energiát és esetleg rendelkeznek megkötött PPA-szerződésekkel, komoly előnyre tehetnek szert versenytársaikkal szemben.

A döntéshozói ígéretek, tervek alapján 2024. év végéig fokozatosan - regionálisan vizsgálva a hálózatot, több lépcsőben - szüntetik meg a hálózatcsatlakozási stopot, mind a háztartási méretű, mind az ipari méretű rendszerek tekintetében, így a folyamatban lévő és a tervezett hálózatfejlesztések (alállomás bővítések, nagyfeszültségű hálózat felújítása, energiatárolós rendszerek telepítése a hálózaton a rendszerstabilitás és a kiszabályozói piac okán) után várhatóan folytatódhat a megújuló projektek további fejlesztése, immáron nem csak a naperőművek, de a szélerőművek újbóli engedélyezésével kiegészítve. Mindezek biztosítják azt, hogy hazánk energetikai zöld-átállása újabb lendületet kapjon, amely révén remélhetőleg a magyar tulajdonú fejlesztők és naperőműves cégek erősödnek meg, segítve őket ezzel abban, hogy a külpiacokon is érvényesüljön a jó hírű magyar energetikai szakértelem – fogalmazott Lugos Roland, az Optimum Solar üzletfejlesztési igazgatója.

Címlapkép: Getty Images