Eddig elnéző volt a NAV, de jövőre tízmilliós bírságok röpködhetnek a cégeknek

A transzferárazási szabályok alapja az, hogy a szokásos piaci ár elve szerint a kapcsolt vállalkozások egymás közötti gazdasági eseményei után a piaci ár alapul vételével kell az adót megfizetni, ez pedig minden kapcsolt vállalkozásra vonatkozik, amelyekből – céges adatbázisokból nyert információk alapján – 130-140 ezer lehet Magyarországon.

A szokásos piaci árak figyelembe vételéhez kapcsolódik egy bizonyítási teher, az úgynevezett transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség, ami azonban ennél jóval kevesebb, durván 10-20 ezer vállalkozást érinthet, miután az új jogszabály 50 millió forintról 100-ra emelte azt az ügyleti értékhatárt, ami után kötelező a nyilvántartás elkészítése. A transzferár dokumentáció gyakorlatilag egy utólagos alátámasztását tartalmazza annak, hogy az adott üzleti évben lefolytatott kapcsolt tranzakcióknak hogyan viszonyult az árazása a piaci árakhoz.

Azonban az új jogszabály változás előírt egy adatszolgáltatási kötelezettséget is, miszerint már a társasági adóbevallásban meg kell adni számos információt a transzferár dokumentáció köteles ügyletekről, ami nagyban segíti az adóhatóságot abban, hogy célzottan tudja végezni az adóellenőrzéseket, miközben plusz adminisztrációs terhet ró a társaságokra.

A legelemibb változás a 2022-es adóévtől a társasági adóbevallásban történő adatszolgáltatás: amíg korábban csak egy adóellenőrzés során kezdtek a hatóság emberei rálátni egy cég transzferáras ügyeire, most már a naptári éves adózóknak május 31-ig kötelezően benyújtott társasági adóbevallásában szerepel sok olyan információ, ami alapján a NAV már érdemi következtetéseket tud levonni

– mondta a Portfolio-nak Szabó Rudolf, a Niveus - Transzferár szolgáltatások üzletágának vezetője.

Másik jelentős változás, hogy a mulasztási bírság felső határa a korábbi 2 millió forintról 5-re, az ismételt mulasztás esetén kiszabható 4 millióról 10-re nőtt, ráadásul míg korábban egy évben egy nyilvántartásnak tekintette az adóhatóság az összes elkészült transzferáras dokumentumot, az új szabályozás szerint minden gazdasági eseményhez külön dokumentumrész kapcsolódik, így az emelt bírságok sokszorozódhatnak is, attól függően, hogy hány ilyen ügylet volt az adott évben egy cégnél, és ezeknél milyen hiányosságok merültek fel.

A transzferár nyilvántartáshoz kapcsolódóan akkor szab ki az adóhatóság bírságot, ha az adózó

• nem rendelkezik nyilvántartással, pedig kellett volna,
• vagy rendelkezik, de az bármilyen tekintetben hibás, hiányos, pontatlan.

Mulasztások voltak, de a bírságolás egyelőre elmaradt

Az új szabályozásnak megfelelő, 2022-es adóbevallásokat először tavaly május 31-éig adták be a naptári adóéves adózók, ezek kapcsán pedig a Niveus-nál két fontos következtetés vontak le:

• jelentősen megugrott a transzferárazást vizsgáló ellenőrzések száma;
• ugyanakkor az adóhatóság ezeken támogatólag járt el, egyfajta tesztidőszaknak tekintve az első évet, és nem szabott ki jelentős bírságokat, inkább hiánypótlásra szólította fel a cégeket;
• kezd körvonalazódni, hogy mi az, amit rendszerszinten próbálnak kiszűrni a transzferáras dokumentációkban.

Girászin János, a cég ügyvezető partnere szerint az elmúlt egy évben több gyermekbetegsége is kiütközött az új szabályozásnak, emiatt a hatóságok többször is adtak ki frissítéseket és tájékoztató anyagokat, azzal kapcsolatban, hogy hogyan töltse ki az adózó a nyomtatványt, új rubrikákat, adatcellákat is hozzáadtak, tehát a jogalkotó részéről is ez egy folyamatában finomhangolt eljárás volt. Így tehát emiatt sem véletlen, hogy az első évben elmaradtak a bírságok, hiszen a jogi keretrendszer sem volt még kellőképpen kiforrott.

Az is bizonyos, hogy a cégek sem voltak kellőképpen felkészültek:

A Pénzügyminisztérium statisztikái szerint tavaly 5512 cég nyújtott be transzferár adatszolgáltatást, de meggyőződésünk, hogy ennél jóval többen voltak erre kötelezettek

– mondta Girászin, vagyis nagyon sok cég – akár ezres nagyságrendben – nem tett eleget az előírt adatszolgáltatásnak. Bár az adóhatóság rendelkezik azzal az adatvagyonnal, amiből kibukhat, hogy mely cégeknek van kapcsolt tranzakciója, és mégsem teljesített adatszolgáltatás, de a szakértő szerint feltételezhetően az is épp elég erőforrást kötött le a hatóságnál, hogy ellenőrizzék azokét, akik teljesítették. A Niveus 350-400 ügyfele esetében körülbelül 10 százaléknál végzett a NAV transzferárakat is érintő ellenőrzést az elmúlt egy-másfél évben.

Egy adóhatósági ellenőrzésre – jó esetben – már úgy érkezik a NAV, hogy a kezükben van a tárgy üzleti évre vonatkozó transzferáras adatcsomag a társasági adóbevallásból, tehát már sok mindent látnak a transzferárakról. Emellett bekérik a transzferár nyilvántartást, és megkérik az adózót, hogy töltsön ki egy kockázatelemző kérdőívet, melynek válaszai alapján tudnak további következtetéseket levonni, illetve arra is felkérik az adózókat, hogy nyilatkozzanak róla, hogy teljeskörűen teljesítették-e a társasági adóbevallásban történő adatszolgáltatást. Utóbbi azért fontos, mert ha valaki igennel nyilatkozik, és a hatóság mégis felfed valamilyen hiányosságot, onnantól már nehezen magyarázható a mulasztás.

Ezután a begyűjtött információkat szakmai szempontok mentén átnézik, és

különösen nagy figyelmet szentelnek annak, hogy amit az adóbevallásban közölt az adózó, az mennyire van tökéletes átfedésben azzal, ami a transzferár nyilvántartásban szerepel.

Egy másik meglepő gyakorlat, amit az ellenőrzések alkalmával tapasztaltak a Niveus-nál, hogy olyan ügyletek kapcsán is bekérik az adatokat, amelyek a szabályozás szerint mentesülnek a dokumentáció készítési kötelezettség alól, ezért nem is készül hozzájuk nyilvántartás, az ellenőrök mégis hasonló mélységű információkra tartanának igényt.

„A szabályozás szerint bizonyos ügyletek különböző jogcímeken mentesülnek, jellemzően ilyen amikor alacsony ügyleti értékről, a 100 millió forintos hatérérték alatti tranzakciókról beszélünk. A jogalkotó itt világosan megfogalmazza, hogy nem szükséges sem nyilvántartást készíteni, sem adatszolgáltatást teljesíteni. Az árazásnak természetesen meg kell felelnie a szokásos piaci ár elvének, de az ehhez kapcsolódó dokumentációtól el lehet tekinteni. Ezzel szemben az ellenőrzéseken használt kérdéssorozatban minden egyes alkalommal rákérdeznek az egyébként mentességet élvező tranzakciókra is, és végső soron elvárják az adózótól, hogy bemutassa az ezekhez kapcsolódó részletes elemzést, aminek az utólagos elkészítése, az árazás bizonyítása sokszor nehézségekbe ütközik, miközben az ilyen ügyletek szignifikanciája adózási szempontból már csak az értéküknél fogva is megkérdőjelezhető” – mondta Girászin.

Sok belföldi cégcsoportnál előfordul egy hasonlóképpen problémás kapcsolt ügylet, az ingatlanbérlet, amikor a kapcsolt vállalkozások a cégcsoporton belül irodát, raktárt vagy bármilyen más típusú ingatlant adnak bérbe egymás között. Az ilyen ingatlanbérleti díjaknak az alátámasztására a legkézenfekvőbb összehasonlító adatforrásnak a különféle ingatlanhirdetéseket tartalmazó ingatlanportálok bizonyulnak, hiszen ezek a websiteok jellemzően egyedülállóan gazdag hirdetési állománnyal rendelkeznek, mindenki által ismertek, megbízhatóak. Ugyanakkor a transzferár szabályok szerint csak megvalósult ügyletek eredményét lehet felhasználni összehasonlító adatként, és bármennyire is mindenki által elfogadott árakat tartalmaznak az ingatlanportálok, azokon hirdetések vannak, tehát kínálati árak, nem pedig megvalósult ügyletek árai.

„Az adóellenőrzéseken ezeknek az adatforrásoknak a használatát jellemzően elvetik az adóellenőrök, és elméleti szinten igazuk is van, de a gyakorlatban aligha van ezeknél hitelesebb adatforrás és miközben a hatóság elutasítja az ingatlanportálok alkalmazását, nem javasol másik alternatívát. Ezért más elemzési megközelítést vagy módszert kellene alkalmazni, ami sokkal bonyolultabb, ráadásul kevésbé megbízható” – hívta fel a figyelmet Szabó, és hozzátette, hogy ez a probléma nemcsak az ingatlanoknál merülhet fel, de akár a járműbérlés esetében vagy kölcsönügyleteknél is, hiszen a bankok kondíciós listáiban is csak ajánlati árak szerepelnek. Utóbbiak esetében ugyanakkor már elérhetőek alternatívák, azonban ezek jellemzően jelentős költséggel járó fizetős adatbázisok, miközben kevésbé összetett, alacsonyabb értékű ügyleteknél az online elérhető ajánlati árak is éppen elegendőek lennének az elemzés elkészítéséhez.

A szakértők szerint összességében ezekből a tapasztalatokból leszűrhető, hogy az elmaradó bírságok a hatóság támogató fellépéséből, és az új rendszer bevezetésével járó türelmi időszakból fakadnak. Azonban

az adóellenőrzések során érzékelhető aprólékosság azt vetíti előre, hogy jövőre már kevésbé lesz elnéző a NAV.

Főleg akkor, ha hozzávesszük a költségvetés jelenlegi helyzetét, akkor nem nehéz elképzelni, hogy a számosságban jócskán megugrott ellenőrzések már nemcsak hiánypótlási felszólításokkal, hanem több tízmilliós bírságok megállapításával végződnek majd, amennyiben hiányosságokra derül fény.

A cikk megjelenését a Niveus Consulting Group támogatta.

Címlapkép forrása: Portfolio