Több tízmilliós NAV-bírságokra számíthatnak a felkészületlen cégek

Az idei évtől jelentősen nőnek a transzferár bírságtételek, és emellett új adatszolgáltatási kötelezettség is terheli majd az érintett adózókat, ugyanis a transzferár dokumentáció kapcsán, új elemként, már a társasági adóbevallásban szerepeltetni kell a kapcsolt tranzakciókkal összefüggő információkat.

A Niveus Consulting Group céges adatbázisokból nyert információi alapján

2021-ben Magyarországon a vállalkozások 25-30 százaléka rendelkezett kapcsolt vállalkozással, tehát 130-140 ezer cég lehet érintett.

A transzferár, vagy a szokásos piaci ár elve szerint a kapcsolt vállalkozások egymás közötti gazdasági eseményei után a piaci ár alapul vételével kell az adót megfizetni, ez pedig minden kapcsolt vállalkozásra vonatkozik Magyarországon. Ugyanakkor az ehhez kapcsolódó dokumentációs kötelezettség már csak egy jóval kisebb kört, nagyságrendileg 10-20 ezer vállalatot érint.

„Ha a kapcsolt vállalkozások között bármilyen gazdasági esemény történik, annak meg kell tudni ítélni, hogy piaci volt-e az árazása, mert ha nem, akkor ahhoz egy adóalap-módosítási kötelezettség kapcsolódik” – mondta a Portfolio-nak Girászin János, a Niveus Consulting Group transzferárazási és vagyonértékelési üzletágának partnere.

Itt jön be az első lényeges jogszabályváltozás, miszerint részletszabályokat hoztak arra vonatkozóan, hogy ha nem piaci árat alkalmaztak a felek, és emiatt adóalapot kell módosítaniuk, azt hogyan, milyen érték figyelembevételével kell megtenniük.

Eddig az a megközelítés működött, hogy a piaci árat egy intervallumon belül határozták meg, aminek volt alsó és felső értéke, ha a transzferár ebbe beleesett, akkor rendben volt, ha nem, a legközelebbi sávszélhez igazították. A tavalyi jogszabály-módosítás azonban ezen változtatott, ezentúl függetlenül attól, hogy milyen irányba tér el a meghatározott intervallumtól, a sáv közepéhez kell visszaigazítani az adóalapot, nem a szélső értékekhez.

A felek bárhogyan megállapodhatnak a szerződésben, mondhatják azt, hogy 1 forintért adom az adott szolgáltatást, viszont amikor meghatározzák az adózási pozíciójukat, akkor a szokásos piaci ár elvét kell figyelembe venniük.

Tehát, ha társasági adóalapot kell módosítani, akkor muszáj a sáv közepét alapnak venniük, ami adott esetben több milliós nagyságrendű különbözetet eredményezhet a korábbi megközelítéshez képest”– hívta fel a figyelmet Bagdi Lajos, okleveles nemzetközi adószakértő, a Niveus Consulting Group adó- és jogi szolgáltatási üzletágának partnere.

A szakértő szerint a szokásos piaci ár megítélése, illetve, hogy annak tartománya hogyan alakul, bőven túlmutat a könyvelői kompetencián, itt jönnek be a képbe a transzferár szakértők, akiknek az a feladata, hogy meghatározzuk ezeket a sávokat és támogassák a könyvelők munkáját.

„A transzferárazás nem egy egzakt tudomány, kevés az egyértelmű részletszabály és szakirodalom, ezért a könyvelők ódzkodnak attól, hogy ezzel a területtel érdemben foglalkozzanak” – tette hozzá Girászin. A piaci ár meghatározásához megvannak a széles körben elfogadott szakmai standardok, sokféle tranzakciótípus árazásához lehet adatbázisokat találni, de ezek a cégek számára többnyire nem hozzáférhetők, és nehezen alkalmazhatóak. „Konkrét árak helyett inkább jövedelmezőségeket, marginokat lehet meghatározni, illetve egy ezekhez tartozó intervallumot, ami széles skálán mozoghat, sok tényező befolyásolja, évről évre változhat, éppen ezért van az érintett cégeknek éves gyakorisággal transzferár dokumentációs kötelezettségük” – tette hozzá a transzferár-szakértő.

Nem fog minden érintett ajtaján kopogtatni a NAV

Girászin szerint az érintett vállalkozásoknak célszerű az adott gazdasági események nagyságrendjét mérlegelni.

Ha éves szinten pár 100 ezer forintos teljesítési értékű ügyletről van szó, az aligha kerül az adóhatóság látókörébe, de a néhány tízmilliós nagyságrendet elérő, vagy meghaladó tranzakciók esetében már lehet ellenőrzésre számítani.

Ehhez kapcsolódik egy bizonyítási teher, a transzferár nyilvántartás, ami gyakorlatilag egy utólagos alátámasztása annak, hogy az adott üzleti évben lefolytatott kapcsolt tranzakcióknak hogyan viszonyult az árazása a piaci árhoz képest. Ennek a kötelezettségnek már jóval kisebb kör az alanya (10-20 ezer vállalkozás).

Az új jogszabály ezen a ponton könnyítést hozott, mert

eddig 50 milliós értékhatártól volt kötelező a transzferár dokumentáció, de ezt az idei évtől felemelték 100 millióra.

Bagdi ugyanakkor hozzáteszi, hogy vannak olyan ügyletek, például az ingyenes készpénzátadás, amik értékhatártól függetlenül adatszolgáltatási kötelezettség alá esnek, de korántsem járnak akkora adminisztrációs teherrel (transzferár nyilvántartást sem szükséges készíteni például erre az ügyletre), mint a 100 millió fölötti ügyletek. A dokumentációs kötelezettséget egyébként a társasági adótörvény írja elő, de a teljesítés részletszabályait egy külön pénzügyminisztériumi rendelet tartalmazza.

Több mint tízszeresésre ugrott a bírságok összege

Adóhatósági ellenőrzés során kétféle vizsgálat merülhet fel, az egyik az úgynevezett jogkövetési vizsgálat, aminek a keretében jellemzően támogató módon lép fel a NAV: megvizsgálják, hogy minden rendelkezésre áll-e az adózónál, és minden formai követelménynek megfelel-e. Ha bármilyen hiányosságot feltárnak, akkor először nem bírságolnak, hanem egy határidőhöz kötött hiánypótlást rendelnek el. A vizsgálatok jelenleg több mint 90 százaléka ebbe a kategóriába esik.  

Azonban, ha elmarad a hiánypótlás, vagy ha valamilyen szabálytalanságot tapasztalnak, akkor az eljárás automatikusan átfordulhat adóellenőrzésbe, ahol már adófizetési kötelezettséggel összefüggő megállapítás is születhet. „Az adózónak nem feltétlenül van sok ideje a hiánypótlásra, hogy rendbe tegye a dolgait, ezért érdemes folyamatában eleget tenni a dokumentációs követelmények teljesítésének” – tette hozzá Bagdi.

A transzferár nyilvántartáshoz kapcsolódóan akkor szab ki az adóhatóság bírságot, ha az adózó

• nem rendelkezik nyilvántartással, pedig kellett volna,
• vagy rendelkezik, de az bármilyen tekintetben hibás, hiányos, pontatlan.

A mulasztási bírság felső határa a 2022. üzleti év végéig 2 millió forint volt, ismételt mulasztás esetén, 4 millió.

A 2023-as üzleti évtől ezt megemelték 5 és 10 millió forintra. De ez még csak a jéghegy csúcsa, ugyanis nyilvántartásonként szabható ki a mulasztási bírság, ami így akár a több tízmilliós összeget is elérheti.

A jogszabály ugyanis eddig a nyilvántartást adóévenként értelmezte, vagyis egy évben egy nyilvántartás készült. Ez az értelmezés azonban idén változott: a transzferár dokumentáció elemekből épül fel, van fődokumentum, helyi dokumentum, és ez utóbbinak több „modulja” attól függően, hogy hány gazdasági eseményt kell dokumentálni. Mostantól az egyes elemek külön-külön nyilvántartásnak minősülnek, tehát ha van a fődokumentum, plusz öt gazdasági esemény, az hat nyilvántartási egység az adott éven belül, tehát 6 x 5 millió Ft-os bírságkockázat.

Bagdi szerint bár a 2 milliós tétel sem volt kevés, de egy multinacionális vállalat esetében nem volt annyira jelentős, azonban az 5 milliós bírság már elriasztó, főleg, hogy a Niveus Consulting Group tapasztalatai szerint átlagban 3-4 féle ügylet évente felmerül egy cégnél.

Bezárul a határidős kiskapu

Az idei évtől kezdve bevezettek egy adatszolgáltatási kötelezettséget is, ezentúl a társasági adóbevallásba a transzferár dokumentációköteles ügyletekről meg kell adni számos olyan információt, ami a transzferár dokumentáció esszenciája. Ez nagyban segíti majd az adóhatóságot abban, hogy célzottan tudja végezni az adóellenőrzéseket, ugyanakkor a társaságokra további adminisztrációs terhet ró.  

„Eddig kicsit lazábban lehetett értelmezni a jogszabályban előírt határidőt, a lényeg az volt, hogy egy esetleges ellenőrzés során rendben legyen a dokumentáció. Ezentúl viszont mivel az adóbevallásba be kell írni olyan adatokat, amelyek csak a transzferár nyilvántartásból derülnek ki, ez a kiskapu bezárul, az adózók bele lesznek kényszerítve abba, hogy a társasági adóbevallásig elvégezzenek minden lényeges transzferárazással kapcsolatos számítást” – mondta Girászin.

Ugyanakkor nem elég elkészíteni a transzferár dokumentációt, arról gyakorlatilag egy vezetői összefoglalót is mellékelni kell a társasági adóbevallásba, ami egy további olyan teher, amit az adószakértő szerint a könyvelők nem fognak tudni megoldani. Sőt, bár a transzferáras ügyletekhez formailag nem szükséges szerződés, az adóhatóság abból fog kiindulni egy ellenőrzés során, ami dokumentációval alá van támasztva, ezért fontos, hogy a jogászok, adótanácsadók, a könyvelés, de még a könyvvizsgáló is minél szorosabban együttműködjön, amit a Niveus Consulting Group a saját különböző üzletágainak kooperációja során is tapasztal. 

A kapcsolt gyártók országa

Girászin szerint a Nyugat-Európához képest szigorúbb szabályozást indokolja, hogy Magyarországon sok olyan cég működik, amelyik egy német vagy osztrák hátterű vállalat itteni gyártóegysége, és ezek tipikusan kapcsolt vállalkozásaiknak gyártanak, ami azt jelenti, hogy az árbevételük 90-100 százaléka valamilyen kapcsolt tranzakció eredménye.

Az ilyen gyártóegységek profitabilitását nem szokták – a transzferár-logika alapján nem is indokolt – magas szintre beállítani, de az adóbevételek szempontjából korántsem mindegy, hogy ez egy minimálisan elfogadható vagy pedig indokolatlanul alacsony szint

– mutatott rá a szakértő.

A cikk megjelenését a Niveus Consulting Group támogatta.