Piaci szakértők szerint évekig eláraszthatja olajjal a világot a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC), amennyiben a júniusi következő ülésükön nem változtatnak a kitermelési kvótákon. Ez egyébként jelenleg a legvalószínűbb kimenetel. A kartell már most is több olajat termel, mint amennyit korábban jeleztek, áprilisban a napi kitermelés közel 31 millió hordó volt - írja a Marketwatch.
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) júniusban tartja következő ülését, melyen várhatóan nem születik majd döntés a kitermelési kvóták csökkentéséről - írja a Reuters meg nem nevezett forrásokra hivatkozva. A kulcs Szaúd-Arábia, aki nem fogja visszavágni kitermelését, mely jelenleg mintegy napi 10,3 millió hordó.
Júniusban ülnek ismét össze a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagjai, hogy megvitassák, változtatnak-e kitermelésükön, az iráni olajminiszter legutóbbi nyilatkozata alapján erre várhatóan nem fog sor kerülni - írja a Reuters. A kartell tavaly novemberi döntését feszült figyelem övezte, hiszen az olaj árfolyama ekkor igen masszív lejtmenetben volt.
Folytatódik az alkalmazkodás az olajpiacon, már ami a kínálati oldalt illeti, a múlt héten ugyanis tovább esett az észak-amerikai olajfúró kapacitások mennyisége. Ez azonban egyelőre még kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a piaci egyensúlyt helyrebillentse, ahol jelenleg is napi szinten 1,5-2 millió hordós túlkínálat mutatkozik.
Hatalmas esést produkált tavaly nyár óta az olaj, ez persze nem jelenti azt, hogy vége lenne az izgalomnak, rövidtávon ugyanis a 40 dolláros árszinteket minden további nélkül megnézhetjük - mondta el a Portfolio-nak adott interjújában Zsoldos István, a MOL vezető közgazdásza. Hozzátette ugyanakkor, hogy a hosszabb távon, 5-8 év múlva várható olajár most magasabb, mint korábban volt. Az OPEC szerinte saját szempontjait figyelembe véve tavaly év végén jó döntést hozott, a szaúdiak pedig még jódarabig kibírják az alacsony olajárakat. A mostani események sokban hasonlítanak a 86-os olajválságra, most azonban az esés talán nem lesz olyan erőteljes és a korrekció is gyorsabb lehet. Az olajjal ellentétben a többi nyersanyagnál nem feltétlen vár fellendülést, mivel az emelkedést korábban hajtó Kína növekedési modellje átalakulóban van.
Jókora emelkedést láthattunk tegnap az olajnál, azt követően, hogy múlt pénteken is erőteljes vételi hullám bontakozott ki. Az alábbiakban azokat a tényezőket gyűjtöttük össze, melyek a raliban szerepet játszhattak, ezek között az egyik legfontosabb a kínálati oldal láthatóan megindult alkalmazkodása lehet. Meglátásunk szerint az öröm egyelőre még korai lehet, elhamarkodott kijelentés lenne, ha azt mondanánk, láttuk már a mélypontot.
A pénteki kereskedésben valósággal kilőtt az olajár, napon belül 8 százalékkal emelkedett az amerikai könnyűolaj, amire két és fél éve nem volt példa. Ebben az amerikai olajfúró kapacitások meredek csökkenése mellett a short zárások is szerepet játszhattak. Az árfolyamgrafikont elnézve úgy tűnhet, fordulós jeleket látunk az olajnál, ez egyébként az 1986-os olajválság tapasztalatai alapján egyáltalán nem lenne most már meglepő.
Befagyasztja az idei évre a fizetéseket a BP a teljes vállalatcsoportban, válaszul az olajár elmúlt hónapokban látott zuhanására - írja a Financial Times. Mindez újabb jele annak, hogy a világ nagy olajipari vállalatainál megindult az alkalmazkodás a cash flow-k védelme érdekében.
Felfelé kapaszkodik ma a kőolaj árfolyama, amit az a hír is táplálhat, hogy elhunyt a szaúdi király. Ez ugyanis változást is hozhat a szaúdiak olajpiaci politikájában, ami eddig láthatóan a piaci részesedés védelmét tekintette fő célnak. Eközben az OPEC főtitkára Davosban úgy nyilatkozott, szerinte nem lesz 20-25 dollár az olaj, innen már fellendülés jön.
Sorra érkeznek az olajszektorból az elbocsátásokról és beruházáscsökkentésről szóló hírek, de a vállalatok mellett már jegybanki prognózisok is megjelentek az olajár-esés várható következményeiről. A helyzet kísértetiesen hasonlít a 86-os olajválságra, a nagy olajcégek első válasza akkor is pontosan ugyanez volt: csökkenő beruházások. A részvényárak tavaly nyár óta meredeken esnek, ahogy a profitvárakozások is, a 86-os példát alapul véve azonban hamarosan fordulatnak kell már jönnie. Ez utóbbi irányába mutat egyébként a kínálati oldal megindult alkalmazkodása is, az USA-ban a múlt héten olyan mértékben csökkentek az olajfúró kapacitások, amire 24 éve nem volt példa.
Az utóbbi közel 3 évben nem volt olyan mértékű napon belüli emelkedés az olajnál, mint tegnap, az amerikai WTI közel 6 százalékkal került feljebb. Az emelkedésben szerepet játszhattak az opciós lejáratok is. Ennek láttán persze elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy láttuk az esés alját, hiszen a fundamentális kép aligha változott. Az árak ráadásul ma már ismét esnek.
Az olajnál nem számít ritkaságnak az árfolyam gyors zuhanása, vagy éppen tetemes emelkedése, ezek a piac természetes velejárói. A mostani olajár-esés nagyban eltér az elmúlt évtizedekben látottaktól, egy esetben azonban nagyon is szembetűnő a hasonlóság: ez az 1985-86-os olajár-összeomlás. A Morgan Stanley ezzel kapcsolatos elemzése igen érdekes tapasztalatokra világított rá, ezek alapján pedig a részvénypiaci befektetőknek nem feltétlen kell pánikolni, ugyanis 1986-ban:
a globális szupermajor olajcégek gyorsan reagáltak a megváltozott piaci körülményekre, elsőként visszafogták a beruházásokat, majd költségcsökkentésekbe kezdtek...
... aminek következtében a szabad cash termelés meglehetősen stabil maradt...
... ahogy az osztalékfizetés is
az osztalékhozamok szépen megemelkedtek
a cégek részvényei az olajár mélypontra kerülése előtt 3 hónappal már felülteljesítésbe kezdtek
az olajipari szolgáltató cégeknél viszont a problémák súlyosabbak voltak, a válság sokkal tovább elhúzódott
1985-86-ban az olajár alig több mint fél év alatt a 30 dollár körüli szintekről egészen 9 dollárig esett, azaz 70 százalékot zuhant. A mostani áresés ettől azért még valamelyest elmarad, a WTI-nél 56 százalékos zuhanás volt megfigyelhető tavaly nyár óta. Így az olajnál lehet még tér lefelé. Ha valóban így lesz, annak többek között a hazai autósok is örülhetnek, hiszen ez az üzemanyagárak további csökkenésében csapódhat le.
Nem enyhül a nyomás az olajpiacon, a februári határidős árat tekintve az amerikai WTI kőolaj már 44,5 dollárnál jár, míg a Brent 45 dollár közelében. A befektetőket láthatóan nem hatották meg a friss kínai külkereskedelmi adatok, pedig decemberben rekordszintre ugrott a kínai olajimport.
Az olajár esése jelenleg is az egyik, ha nem a legizgalmasabb tőkepiaci sztori, ennek kapcsán pedig nem akárki szólalt most meg, hanem a szaúdi herceg, és egyben milliárdos üzletember, Prince Alwaleed bin Talal. A herceg elmondta, biztos abban, hogy soha nem lesz már 100 dollár az olaj árfolyama. A zuhanó olajárak egyik legnagyobb kárvallottja természetesen az energiaszektor, de vannak pozitív hatások is: az alacsonyabb olajár egyfajta adócsökkentésként is felfogható és gazdaságélénkítő hatással bírhat. Elég csak a hazai autósokra gondolni, a forint dollárral szembeni gyengülése mellett is jelentősen csökkentek a hazai üzemanyagárak. Amennyiben végleg búcsút inthetünk a 100 dolláros olajárnak, az nagy valószínűséggel a hazai autósoknak azt jelentené, hogy vége a 400 forint feletti benzinárak időszakának.
A zuhanó olajárak igen nehéz helyzetbe hozták az észak-amerikai palaolaj kitermelésben részt vevő vállalatokat, akik az utóbbi években dollár százmilliárdokkal finanszírozták a kitermelés növelését, kötvénykibocsátások, valamint hitelfelvételek formájában. A szektorban már meg is van az első áldozat: a texasi WBH Energy LP csődvédelembe menekült - számolt be a Wall Street Journal. Ez feltehetően nem az utolsó ilyen eset volt, tekintve a jelenleg is igen borús olajpiaci kilátásokat.
Hónapok óta meredeken esik az olaj, az utóbbi hetekben azonban a korábbi szoros együttmozgás már megtört az olajár és a spekulatív határidős kontraktusállomány között. Az olajnál továbbra is jelentős a spekulatív nettó vételi pozíciók állománya, vagyis azt lehet mondani, hogy az olajpiacon jellemzően legnagyobb spekulatív szereplőknek számító hedge fundok még nem fújtak visszavonulót. A magas nettó vételi kontraktusállomány azért veszélyes, mert ezek tömeges lezárása komoly nyomást helyezhet az olajárra.
Megállíthatatlanul esik az olajár, a tegnapi kereskedésben mind a Brent, mind a WTI jelentős csökkenést mutatott, ami ma is folytatódik, ennek hatására az utóbbi olajfajta már a lélektaninak számító 50 dollár alá került a februári határidős árat nézve. A fundamentumokban továbbra sincs változás, az árfolyamot a piaci túlkínálat nyomja lefelé. Az opciós piaci árazások már igen komoly extremitást mutatnak, a 20 dolláros kötési árú eladási opciókban is erősödik a befektetői aktivitás. Egy ilyen pesszimista, 20 dolláros olajár-várakozás mellett a hazai benzinárak is igen jelentős, 90-120 forintos további csökkenést mutathatnának, ezzel a 95-ös benzin kiskereskedelmi ára 200 forint közelébe kerülhetne.
Újabb sokéves mélypontra zuhant ma reggel az olajár, a lejtmenetet továbbra is az táplálja, hogy a keresleti viszonyok mellett túl sok van az energiahordozóból. A múlt héten megjelent friss tartalék adatok ugyan a vártnál nagyobb mértékű csökkenést mutattak, ez láthatóan nem tudta megállítani az esést.
Hatalmas esést produkált az elmúlt évben az olaj árfolyama, néhány hónap alatt az árak lefeleződtek, ami igen nehéz helyzetbe hozta az energiaszektort. Mindez meg is látszódik az ágazathoz tartozó vállalatok részvényeinek árfolyamában, az S&P iparági indexei közül az energia látványosan alulteljesített 2014-ben. A csökkenő olajár azonban nem egyformán hat az egyes cégekre, a legnagyobb vesztesek az olajipari szolgáltatók, ahol a bevételek kevésbé diverzifikáltak, és nagy részben olyan kutatási tevékenységekhez kapcsolódnak, melyek nagyon drágák. Az integrált olajipari cégeknél a kutatás-termelésben jelentkező kedvezőtlen hatásokat a finomítás tompíthatja, így itt az összhatás mérsékeltebb. A pusztán finomítással foglalkozó cégeknél az olajár esése ellentétes közvetlen hatásokat generál, így ezek eredője, illetve a finomítói termékárrések alakulása a meghatározó.