Külföldi munkavállalás esetén is adózunk Magyarországon?

Szokták mondani, hogy két dolog biztos az életben, az egyik a halál, a másik az adók. Amikor jövedelemre teszünk szert, akkor jó eséllyel számíthatunk rá, hogy a jövedelmünk egy részét adó formájában be kell fizetnünk a költségvetésbe. Külföldi munkavégzés esetén még speciálisabb helyzetbe kerülhetünk adózás szempontjából: hazánk és a munkavégzés helye szerinti államban is felmerülhet adókötelezettségünk. Az ilyen helyzetek (kettős adóztatás) elkerülésére és rendezésére sok ország kétoldalú egyezményeket ír alá. Magyarország jelenleg több mint 70 állammal rendelkezik érvényes és hatályos kettős adóztatás elkerülésére szolgáló egyezménnyel (a NAV honlapján ellenőrizhető, hogy melyik államokkal kötött már Magyarország ilyen egyezményt és melyik jogszabály tartalmazza a megállapodás részleteit).

Ahogyan a nemzetközi, úgy a hazai jogrendben is használatos fogalom az adóügyi illetőség. A nemzetközi egyezmények és a hazai jogszabályok is jellemzően az illetőség szerinti államhoz rendelik a magánszemélyek által realizált jövedelem adóztatását (természetesen bizonyos jövedelemtípusok kivételt képeznek). Az illetőség meghatározását el kell végeznünk a hazai jogszabályok vizsgálata mellett, ugyanakkor tekintettel kell lennünk arra, hogy amennyiben a kérdéses állammal Magyarország kötött egyezményt, akkor annak rendelkezései felülírják a nemzeti szabályozást. Vegyünk egy példát mindkét esetre!

Az első példában egy magyar állampolgár Németországban dolgozik 2012-ben. Családja Magyarországon van, ezért rendszeresen hazautazik látogatóba, rokoni szálai és egyéb kapcsolatai inkább Magyarországhoz kötik. Tekintettel arra, hogy a két ország kötött egyezményt a kettős adóztatás elkerülésére, a nemzeti jogszabályok mellett az egyezmény rendelkezéseit is figyelni kell az adóügyi illetőség meghatározása során. Annak eldöntésében, hogy egy adott adóévben a magánszemély milyen adóügyi illetőségűnek minősül, az egyezményben meghatározott sorrendben kell haladnunk a vizsgálat során. Vizsgálni szükséges, hogy a magányszemély melyik államban rendelkezett állandó lakóhellyel, hol van a létérdekének központja (pl. család, munka, bankszámla), hol rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel és melyik ország állampolgára. Végső esetben, ha ezek a körülmények sem segítenek a döntésben, akkor a tagállamok adóhatóságai egyeztetnek a megoldás érdekében.

Alapvetően a munkaviszonyból (nem önálló tevékenységből) származó jövedelem ott adózik, ahol a magánszemély illetőséggel bír. A példában szereplő magyar állampolgár mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, így első lépcsőben nem dönthető el az adóügyi illetősége. Az egyezmény útmutatása alapján ilyen esetben tovább kell lépni és meg kell vizsgálni, hogy hol van a munkavállaló létérdekének központja. Tekintettel arra, hogy a példában szereplő személy családja Magyarországon él és ő rendszeresen hazautazik látogatóba, kapcsolatai inkább Magyarországhoz kötik, így magyar illetőségűnek tekinthető 2012-ben. Bizonyos jövedelmek esetében (pl. kamat, osztalék) elegendő az illetőség vizsgálata annak eldöntésére, hogy hol kell adóznunk. Sajnos a munkaviszonyból (nem önálló tevékenységből) származó jövedelem esetében további feltételeket is vizsgálni szükséges. Amennyiben a munkavégzés helyszíne nem egyezik meg az illetőség államával, akkor a munkavégzés helye szerinti államban is adóköteles lehet a jövedelem, ha 183 napot meghaladó időtartamban dolgozunk a másik államban, vagy bérünket onnan fizetik, esetleg egy ottani telephely viseli a bér kifizetésével kapcsolatos költségeket. A példában szereplő magánszemély 183 napot maghaladóan tartózkodik Németországban, ezért annak ellenére, hogy magyar adóügyi illetőségűnek minősül (tehát pl. kamat és osztalék jövedelme Magyarországon adóköteles), a fizetése Németországban is adóköteles. Ebben az esetben az egyezmény előírásai alapján a kettős adóztatást úgy kerülik el a tagállamok, hogy az egyik államban adóztatható jövedelmet mentesítik a másik tagállamban az adóztatás alól (tehát praktikusan Magyarországon adómentes lesz a kinti tevékenységgel összefüggésben kapott fizetés). Mindezeken túl, a legújabb OECD iránymutatások alapján az adóztatás meghatározásakor azt is szükséges vizsgálni, hogy melyik ország munkáltatója minősül a tényleges gazdasági munkáltatónak.

A második példában egy magyar állampolgárt Bolíviában (nem egyezményes ország) foglalkoztatnak, és ott szerez munkaviszonyból (nem önálló tevékenységből) származó jövedelmet. A magyar szabályok alapján, ha valaki magyar állampolgár, akkor alapesetben belföldi illetőségűnek minősül. A belföldi illetőségű magánszemélyek adókötelezettsége az összes bevételére kiterjed. Tehát a példában szereplő magánszemély jövedelme adóköteles lesz Magyarországon. Egyezmény hiányában megvalósulhat kettős adóztatás, ugyanakkor a Magyarországon fizetendő adó - annak mértékéig - csökkenthető a jövedelemre külföldön megfizetett adó 90%-ával. Tehát a magánszemély beszámíthatja a Bolíviában megfizetett adó 90%-át a magyar adókötelezettségének meghatározásakor.

Megjegyezzük, hogy a külföldi munkavállalás során körültekintően kell eljárni a hatóságokhoz történő be- és kijelentkezésekkel kapcsolatban. Például egy elmulasztott kijelentkezés a lakcímnyilvántartásból nem csak adózás szempontjából lehet egy kérdés vizsgálatánál perdöntő, de társadalombiztosítási szempontból is fizetési kötelezettséget eredményezhet. A fenti példák nagy vonalakban mutatják be az adóügyi illetőség vizsgálatát, az illetőség meghatározása ugyanakkor sok esetben részletes vizsgálatot igényel, és csak a konkrét eset összes körülményének ismerete mellett lehetséges.

Az elemzések szerzői igyekeztek olvasmányos, ugyanakkor szakszerű általános információval szolgálni. A leírtak általános jellegéből adódóan, valamint az esetleges jogszabályi változások miatt kérjük, hogy a leírtak személyre szabott értelmezésével kapcsolatban lépjenek kapcsolatba velünk.

• Címkék:
• adó