Benne van a családod a legjobban kereső 10%-ban?

Ki keres jól Magyarországon?

Igen gyakran hangoztatott vélemény Magyarországon, hogy alul vagyunk fizetve és túl kevés a pénzünk. A Portfolio hasábjain nemrég parázs vita alakult ki a magyar bérszínvonalról, ahol jó alaposan körbejártuk, hogy külföldhöz képest mennyit is keresünk és mi indokolhatja ezt az eltérést. Most pedig azzal folytatjuk, hogy az átlagos kereseti számok mögé nézünk be kicsit, ami talán még tovább formálhatja a magyar jövedelmi helyzetről kialakult képünket.

Adódik tehát a kérdés, amire lehet, hogy a többség valójában egyáltalán nem tudja a választ: Mennyire keresünk jól vagy rosszul a magyar viszonyokhoz képest? Nem kell statisztikusnak lenni, hogy tudja valaki: az átlagok nem feltétlenül jellemeznek jól egy sokaságot. Ismernünk kell az eloszlást is ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk például arról, hogy miként keresnek a magyarok.

A Központi Statisztikai Hivatalnál decilisekre bontva közlik, hogy mekkora volt az egy főre jutó jövedelem a magyar háztartásoknál. A legfrissebb elérhető adattáblák bár 2013-as állapotokat tükröznek, az összkép ma is nagyon hasonló lehet, így a téma szemléletes áttekintéséhez bőven elegendőek.

Alacsony összegek, mégis nagy különbségek

Nos, ne legyen senkinek illúziója arról, hogy óriási összegekről olvas majd az alábbiakban. Már csak azért sem, mert a KSH háztartásokra vetítve számol, ahol általában kevesebben dolgoznak, mint ahányan élnek. Így ezek a statisztikák nem azonosak azzal, hogy milyen személyes jövedelmek vannak itthon, de természetesen szorosan összefüggenek vele.

Következzen egy kis egyszerű leíró statisztika: a számokat vizsgálva ferde eloszlás tárul elénk, az átlagjövedelem pedig felfelé torzít. Vagyis, amikor valaki az átlagos jövedelemstatisztikákból indul ki, akkor valójában jobb helyzetet lát, mint ami a magyar valóság. Míg az egy főre jutó nettó átlagjövedelem havonta 85,3 ezer forint a háztartások szintjén, addig a becsült mediánunk már pusztán 74 ezer forint. A mediánt úgy lehet értelmezni, mintha növekvő sorrendbe rendeznénk a magyar háztartásokat, és kiválasztanánk pont a középsőt. Ez a mutató tehát nem érzékeny semelyik oldalán sem a kiugró értékekre, így pedig sokkal szemléletesebb képet mutat a magyar valóságról.

Az alsó és a felső decilis között több mint nyolcszoros különbség van, de érdekes az is, hogy a kilencedik decilisnél is 63 százalékkal nagyobb a tizedik. A felső tíz százalék helyzete tehát kiugrónak számít, de hasonló, 61 százalékos eltérést mutat az első és a második decilis közötti arány is, miközben a decilisek közötti átlagos eltérés ennek kevesebb mint a fele.

Ez azt jelenti, hogy Magyarországon mind a legalsó, mind a legfelső tíz százalék kiugró mértékben szegény, illetve kiugró mértékben gazdag.

Ez azonban nem magyar sajátosság, hanem egyszerű statisztikai összefüggés. Az alsó decilisben vannak azok, akik egyáltalán semmilyen (fehér) jövedelmet nem szereznek, a felsőben pedig a szupergazdagok szűk köre húzza fel a teljes tíz százalék átlagát.

A szegény háztartások helyzetére jellemző, hogy sokkal több főt számlálnak, mint a gazdagoké. Az átmenet viszonylag folyamatos és elég meredek, ami természetesen súlyosbítja az egy főre jutó jövedelmi helyzetet (ez árnyalja a személyes jövedelmek közötti különbségeket, persze a életkörülmények valós megítélésén már nem változtat).

A KSH adatbázisában akad egy igen látványos érdekesség is még ezen jövedelmeket leíró táblák között. A mezőgazdasági munkából származó jövedelem valami egészen furcsa képet mutat. A legjobban kereső háztartások rendkívül kiugró mértékben több pénzre tesznek szert ebből, mint bárki más.

A pontos okát ennek nem tudjuk, és kissé furcsáljuk az átmenet teljes hiányát. Talán itt tömörülhetnek az agráripari nagygazdák, akik az uniós támogatások kedvezményezettjei.

Amennyiben a magyar jövedelmi viszonyok külföldhöz való viszonyítására is kíváncsi, akkor kérjük tekintse át az alábbi cikkeink egyikét:

• Címkék:
• Magyarország,
• makrogazdaság,
• andrás bence,
• keresetek,
• jövedelemkülönbség