A magyarországi bér-paradoxon

‹ 1 2 3

Dekompozíciók

Ezen a ponton térhetünk vissza az írás elején feltett kérdéshez: az egyes összetevőknek mekkora súly tulajdonítható a fogyasztói és a termelői reálbér növekedése közötti jelentős különbségben? A felbontáshoz induljunk ki az éves növekedési ütemekből.

A 2. táblázat a kétféle statisztika alapján mért, kétféle reálbérfogalomnak megfelelő mutatók éves növekedési ütemének levezetését tartalmazza. Az I. blokk a fogyasztói nettó reálbér, a II. blokk a termelői bruttó reálbérköltség változását vezeti le. Az utolsó két sor mutatja azt, hogy az időszak egészében, illetve a két részperiódusban mennyivel haladta meg a fogyasztói reálbér éves növekedése a termelői reálbérét, attól függően, hogy az utóbbit a GDP, vagy a GVA deflátorával számítjuk-e. Az időszak egészét tekintve kétféle módon számolt különbségek eltérése elhanyagolható, de az első periódusban a GDP deflátorral, a másodikban a GVA deflátorral mért különbség mutatkozik kissé nagyobbnak.

A következő lépésben a fogyasztói reálbér és a GDP deflátorral számított termelői reálbér növekedési ütemkülönbségét bontom összetevőkre. (A GVA deflátorral számolt ütemkülönbség ettől némileg különbözik a részperiódusokban, de ennek a további mondandó szempontjából nem lesz jelentősége.)

Az egy alkalmazottra jutó (IMS szerinti) nettó fogyasztói és az (NSZ szerinti) bruttó termelői reálbér éves növekedési ütemének különbsége négy összetevőre bontható:

• a nettó és a bruttó nominális béremelkedés/fő növekedési különbsége (IMS),
• a bruttó bérek és keresetek/fő, valamint a munkavállalói jövedelem/fő növekedésének különbsége (NSZ);
• a GDP deflátor és a fogyasztói árindex éves változásának eltérése;
• az IMS és az NSZ szerinti bruttó bér/fő éves változása közötti különbség.

Az első két tétel a munkajövedelem-fogalmakhoz, a harmadik az alkalmazott deflátorokhoz, a negyedik pedig a (nagyjából) azonos tartalmú mutatók méréséhez köthető különbségeket jelzi. Formálisan, az egy évre jutó logaritmikus változásokat kisbetűkkel jelölve:

ahol a jelölések a következő tételek növekedési ütemét jelzik:
nb_is: az IMS szerinti nettó bér/fő;
cpi: fogyasztói árak;
mj: az NSZ szerinti munkavállalói jövedelem/fő,
pgdp: a GDP árszintje;
bb_is: IMS szerinti bruttó bér/fő;
bbk: NSZ szerinti bruttó bérek és keresetek/fő.

A 3. táblázat a fenti dekompozíciónak megfelelő értékeket tartalmazza.

Az időszak egészében a bruttó bérekre vonatkozó adatok (IMS vs. NSZ) eltérésére (5., illetve 7. sor), nem pedig a fogalmi, illetve módszertani különbségekre (6. sor) vezethető vissza nettó reálbérek és a bruttó bérköltségek változása között kialakult olló. Ez azonban az első részperiódus folyamataihoz köthető, amikor a különbség közel 90%-a volt az adatforrások eltéréseinek tulajdonítható (második oszlop); a második időszakban az arányok megfordultak (33%, harmadik oszlop).

A 3. táblázat 5. sora - az IMS és az NSZ szerinti egy dolgozóra jutó bruttó bérek növekedési ütemkülönbsége - tovább bontható a bértömeg és a létszám változásának hatására:

ahol
bbt_is: az IMS szerinti bruttó bértömeg;
l_is: IMS szerinti létszám;
bbkt: NSZ szerinti bruttó bértömeg;
l_nsz: NSZ szerinti létszám.

E felbontás eredménye - az időszak egészére és a vizsgált két részperiódusra - az 1. ábrán látható (amelyen a jobb érthetőség végett, a megfelelő oszlopok a létszám változásának az inverzét mutatják.)

Az ábrán látható, hogy a két statisztika szerinti bruttó bér/fő növekedési üteme közötti különbség döntően a kétféle módon értelmezett (mért) bértömeg, nem pedig a létszám eltérő változásához köthető. Az is látható, hogy az időszak első részében jelentősebbek a különbségek, mint a másodikban. Ezért a következő ábra az éves növekedéseket hasonlítja össze.

Az IMS szerinti bértömeg növekedése 2012-től folyamatosan meghaladta az NSZ által jelzettet, az ábra azonban arra is felhívja fel a figyelmet, hogy 2015-ben (enyhébb formában ugyan, de már 2014-ben is)

ismeretlen eredetű, negatív sokk érte az NSZ bruttó bértömeg-adatát.

2015-ben a bértömeg nem változott, miközben a létszám 3%-kal emelkedett, amiből nominális bércsökkenés következett volna a gazdaság számos területén - erről azonban értesültünk volna.

A 2015. évi stagnálás (és a 2014-hez mért növekedési ütem-zuhanás) az általános makrogazdasági folyamatokkal sincs összhangban (2015-ben a GDP 3,5, a háztartási fogyasztási kiadás 3,9%-kal nőtt). Emellett sem korábban, sem később nem tapasztalt rés keletkezett az NSZ (0,2%-os) és az IMS szerinti (7%-os) bértömeg-növekedési mutató között. Mindezek alapján megkockáztatható az az állítás, hogy a 2015. évi bértömeg a nemzeti számlákban némileg alá lehet becsülve.

Ennél az óvatos állításnál azonban semmiképpen sem merészkednék tovább. Rendkívül ingoványos talajra tévednék, ha azon kezdenék el spekulálni, hogy az NSZ szerinti bruttó bérek "valójában" mennyivel nőhettek, mert akkor azon is spekulálni kellene, hogy mekkora lehetett a GDP (és így a termelékenység) "tényleges" szintje, illetve változása a kérdéses időszakban. Ilyesfajta becsléshez pedig nem elég azt tudni, hogy 2015-ben a bérek és keresetek a GDP egyharmadát tették ki, hanem azt is tudni kellene, hogy a GDP termelési, illetve felhasználási oldalán mely tételek lehettek alábecsülve, erről pedig semmilyen ismerettel sem rendelkezem.

Így maradok annál, hogy valami bibi lehet a 2015. évi NSZ szerinti béradatokban.

Összegzés

A 2010 és 2017 közötti időszakról a nemzetgazdasági béralakulásra nézve egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaz az IMS és az NSZ statisztika. Az NSZ szerinti bér- és termelékenységi adatok összhangban vannak egymással, az IMS-adatok azonban a termelékenységét messze felülmúló béremelkedést jeleznek. Az IMS szerint mért nettó bérnövekedés valószínűleg túlbecsüli a nemzetgazdaság szintjén 2010 és 2015 között ténylegesen bekövetkezett változást. Az is valószínűsíthető azonban, hogy az NSZ-adatok 2015-re némileg alábecsülik a nemzetgazdasági szintű bruttó bérköltség emelkedését.

A közgazdásznak addig tart a dolga, hogy e hazai "bér-paradoxonra" felhívja a figyelmet. Jobb, ha ezt nem maga próbálja feloldani, hanem a statisztikusokra bízza a megfejtést. Ennek ismeretében térhet vissza a béralakulás és a szélesebb makrogazdasági folyamatok összefüggéseinek elemzésére, így például a bérhányad alakulására, és arra, hogy fenntartható-e az elmúlt két évben tapasztalt rendkívül gyors béremelkedés.


Az írás a Külgazdaság körkérdésére írt válaszon alapul, amely a folyóirat 2018/9-10. számában jelenik meg.

• Címkék:
• makrogazdaság,
• statisztika,
• bérnövekedés,
• oblath gábor

• Kezdjük az elején!.
• Nyomozzunk!.
• A különbségek okai.