Nem lesz, aki tanítson: már csak néhány év, és összeroppan a magyar oktatás?

Európa-szerte egyre nagyobb probléma, hogy a fiatalokat a pedagóguspályára vonzzák. Ugyanakkor elmondható, hogy a magyar pedagógustársadalom nemzetközi viszonylatban is elöregedett és elnőiesedett, derült ki a T-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. elemzéséből.

A tanárok közel fele 50 évesnél idősebb, és mindössze csak 5 százalékuk fiatalabb 30 évesnél, mutat rá a tanulmány, amely szerint 2008 és 2018 között nálunk fogytak el leginkább a fiatal pedagógusok. A bértarifa-felvétel alapján is látszik, hogy

a pedagógusok közt a többi foglalkoztatotthoz viszonyítva magasabb az idősebbek aránya.

A pedagógusok esetében az átlagéletkor ugyan 46 év, de a medián és a tipikus életkor (módusz) ennél magasabb, miután az életkor szerinti eloszlás balra ferde, azaz inkább az idősebb korosztályok a gyakoribbak.

A módusz, ami körül tömörülnek a sokaság elemei, 53 év; 45 és 59 év között van a pedagógusok több mint fele (52%-a). Összehasonlításképpen az összes foglalkoztatott átlagéletkora 43 év, a módusz (tipikus) életkor 44 év. Az összes foglalkoztatott esetében az eloszlás majdnem szimmetrikus, enyhén balra ferde, ezért az átlag és a módusz közelebb vannak egymáshoz.

A Köznevelési Információs Rendszer adatai alapján is jól látható a pedagógustársadalom elöregedése. A pedagógusok 45,5%-át az 50 év fölötti korosztály adja.

A nyugdíjhoz legközelebb álló, 60 év feletti korosztály átlagosan 10,1%- ot tesz ki, bár ez jelentősen különbözik a feladatellátási helyek típusai között.

A legjobb a helyzet az óvodákban, ahol a 60 év fölöttiek aránya 5%, míg a legrosszabb a szakközépiskolákban (mai szakképző intézményekben), ahol ez az arány 18,9% – vagyis az oktatók szinte ötöde pár éven belül elhagyja a pedagóguspályát és a munkaerőpiacot.

Nyugdíjas pedagógusokat is legnagyobb arányban a szakképzésben találunk. Ennek párjaként elmondható, hogy a 30 alattiak aránya szintén a szakközépiskolákban (korábban szakiskola) a legalacsonyabb (2,2%), őket követik a szakgimnáziumok (3,1%) és a speciális szakiskolák (3,1%). A kutatás szerint

a pályakezdőkre szűkítve a fiatalok részarányát, nem meglepő módon a szakképzési intézmények vannak a leginkább lemaradva. A legjobban a szakképzésben nyílt szét az olló a pályakezdők aránya és a nyugdíjasok aránya között.

Hogy mennyire akut a probléma, azt a pályakezdő és nyugdíjas pedagógusok eloszlásával és különbségével ragadhatjuk meg. Összességében a 9872 feladatellátási hely 13,4%-a foglalkoztat pályakezdőket és 8,5%-uk nyugdíjasokat. A kettő közötti átfedés – ahol pályakezdő és pedagógus is van – azonban elég szűk, a feladatellátási helyeknek mindössze 1,6%-a. Már ebből is sejthető, hogy nem egyenletes az életkori/tapasztalati skála két végén elhelyezkedő pedagógusok eloszlása, ez ráadásul intézménytípusonként is nagyon eltérő.

Azok az intézmények, ahol kénytelenek nyugdíjasokat foglalkoztatni (837 feladatellátási hely), viszonylag kevés sikerrel tudnak pályakezdőt is alkalmazni, kevesebb, mint ötödükben lehet pályakezdőt is találni (157 feladatellátási hely). Vagyis a pályakezdők nem feltétlenül ott koncentrálódnak, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk az idősödő kollégák kiváltása miatt – mutat rá a kutatás.

Bár a mintázatok eltérnek, a különböző adatbázisok alapján azt lehet állítani, hogy a fejlettebbnek tekinthető megyékben magasabb az idősebb pedagógusok aránya (Budapesten is, de ott jelentősebb arányú pályakezdő vagy közvetlenül az utáni korosztályba tartozó pedagógus is van).

A nők aránya évek óta 80% körül van a pedagógusok közt, ez az arány nemzetközi viszonylatban is a magasabbak közé tartozik, az alsó tagozaton szinte egyáltalán nem találni férfit.

A bértarifa-felvétel alapján a pedagógusok 85%-a nő, 15%-a férfi. Ez a dominancia minden kategóriában igaz, leginkább az óvónőkre, legkevésbé a középiskolai tanárokra, de még az ő körükben is kétharmados a nők aránya.

A kutatás során interjúkat is készítettek pedagógusokkal. Hajdú-Bihar megyében egy gimnázium igazgatója kiemelte:

erőteljesen elöregedő tantestület vagyunk, el is szörnyedtem a korfán, hogy hogy állunk. Az elkövetkezendő öt évben évi három kollega megy nyugdíjba, öt év alatt 15. Nagyon fiatalok nincsenek, a legfiatalabbak harminc felettiek.

A kutatás megállapítja, hogy az interjúalanyok szerint a pedagógusszakma öregedésével az is együtt jár, hogy a pedagógusok „szubjektív-kollektív” érzetének része, hogy a korosodással egyre „zaklatottabb lesz az idegállapotuk”, már mindenki kicsit „háklisabb” és kevésbé nyitott. Tény és való, hogy a pedagógusok elöregedése nem csak azért gond, mert hamar eltűnik egy nagyobb létszámú korosztály a szakmából és munkaerőhiány lép fel, hanem azért is, mert egyrészt az egészségi állapotuk sem a legjobb, ezért gyakran betegek és helyettesíteni kell őket, másrészt pedig – és ez leginkább az óvodákban, általános iskolákban probléma – a fiatalabb szülőkkel egyre kevésbé értik meg egymást, nincs meg a korosztályi összhang.

A T-TUDOK oktatáskutató cég által 2021 során vezetett kutatásnak, amit az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete kezdeményezett, elsődleges célja a magyarországi pedagógusellátottság témájának körbejárása volt, de a kutatás kitért a magyar köznevelésben dolgozó pedagógusok munkaterhelésére és bérezésére is. A meglévő adatbázisok (TALIS, PIAAC KIRstat, bértarifa-felvétel, országos kompetenciamérés, DPR) és nemzetközi és hazai szakirodalom másodelemzése mellett elsődleges adatfelvétel is történt: összességében mintegy 1500 pedagógus és 180 vezető vagy vezetőhelyettes, valamint 600 pedagógushallgató válaszolt az online kérdőívekre és mintegy 30 interjú készült intézményvezetők, pedagógusok és egyéb oktatási szakértők körében.

Az már hosszú ideje ismert, hogy egyre kevesebben választják a tanári pályát, akik pedig mégis így tesznek, azoknak egy része azonnal pályaelhagyóvá válik, miután szembesül az elképesztően alacsony fizetéssel. A friss kutatás alapján azonban úgy tűnik, hogy közelebb van a magyar közoktatási rendszer teljes összeroppanása, mint azt eddig bárki is gondolta.

Természetesen ez nem azt jelenti majd, hogy tanárok nélkül lesznek a diákok, csak azt, hogy tartós kényszermegoldások várhatóak. Ilyen lehet a csoportbontások megszüntetése, az osztálylétszámok jelentős megemelése, a tanárok magas óraszámainak további emelése. Hozzászokhatunk ahhoz is, hogy tartósan nem lesznek szaktanárok, logopédusok, iskolapszichológusok, gyógypedagógusok. Benne van a pakliban, hogy az oktatás/tanítás képzettségi szintjét fogják csökkenteni, illetve az iskolában dolgozó, pedagógus diploma nélküliek (pl. pedagógiai asszisztensek) bevonása a tanórák megtartásába is egy kényszermegoldás lehet.

A másik út – az oktatási rendszer hatékonyságának megőrzése – a tanárok bérének felzárkóztatása a szakmunkás minimálbér körüliről a nemzetgazdasági átlagra, a kötelező óraterhek csökkentése és a fizetetlen túlórák eltörlése. Ez sem oldaná meg a problémákat egyik napról a másikra, de már a pályaelhagyás megállítása és a tanári pálya vonzóbbá tétele is nagy eredmény lenne.

Címlapkép: Getty Images