Nem fosztogatnak, hanem osztogatnak - Magyarország kizsákmányolásáról
avagy
a külföldi tőkejövedelmek és az EU-transzferek egybevetéséről
Thomas Piketty blogján megjelent egy írás, amely egyetértően hivatkozik arra a Közép-Kelet Európában többek által képviselt véleményre, mely szerint a térség nem nyertese, hanem vesztese az EU-n belüli transzfereknek. Ezt a véleményt az írás az által véli igazoltnak, hogy a visegrádi országokban az elmúlt években a külföldi tulajdonosi jövedelmek "kiáramlása" meghaladta az EU-transzferek beáramlását. Bemutatom, hogy ez az összehasonlítás - mind közgazdasági, mind pedig statisztikai szempontból - téves és félrevezető. Először egy példával illusztrálom az egymással nem összehasonlítható mutatók egybevetéséből levonható következtetések abszurditását, majd az írás Magyarországot érintő részéhez kapcsolódó tartalmi és számszerű ellenvetéseimet fejtem ki. Nem térek ki az írás más témákkal foglalkozó részeire, amelyekben megfontolást érdemlő gondolatok fogalmazódnak meg a világ és Európa gazdasága előtt álló kihívásokról.
Mit üzen egy ábra?
A "Tőke a huszadik században" című könyv neves szerzője, Thomas Piketty blogján 2018, Európa éve címmel megjelent egy írás, amelynek élén a visegrádi négyekre vonatkozó alábbi ábra áll. A grafikon azt mutatja, hogy a tulajdonosi (befektetési) jövedelmek - az elsődleges jövedelmek egyik önkényesen kiválasztott tételének - nettó "kiáramlása" mind a négy ország esetében nagyobb volt, mint a nettó EU-transzferek beáramlása. (A kiáramlás azért szerepel idézőjelek között, mert az elszámolt tulajdonosi jövedelem az újrabefektetett jövedelmet is tartalmazza.)
Az egyik hazai reakció mindjárt a következő címmel indít: "A sztárközgazdász kiszámolta, hogy több profit megy ki Magyarországról nyugatra, mint amennyi uniós támogatás visszajön". Nos, a sztárközgazdász nem számolt ki semmit, de nem is volt mit kiszámolni (hacsak nem tekintjük kiszámolásnak hat év publikált adatainak a GDP-vel való leosztását, az így nyert arányszámok átlagolását, majd egymás mellé helyezését). Az idézett cím második része ("mint amennyi ... visszajön") ellenben jól érzékelteti az ábra iránti lelkesedés hátterét.
Magyarországon, akárcsak az Európai Unió más kelet-európai tagállamaiban, létezik egy - a politikai tagoltság határait átszelő, ám gondolkodásmódjában szorosan összetartozó - véleményformáló csoport, amelynek az a legfontosabb üzenete, hogy bennünket a "nyugat" mindig bánt és kizsákmányol. Ehhez a közös mozgósító eszméhez más és más konkrét narratíva tartozik a jobb, illetve a bal oldalon, de mindkét oldal képviselői magukénak vallják a "több megy ki, mint amennyi visszajön" tézisét. Azt ugyanis, hogy az EU-transzferek beáramlása csupán részleges kompenzációt nyújthat a nyugat által nekünk okozott - például a külföldi tulajdonú vállalatok által fizetett "aránytalanul alacsony bérek", a "hatalmas haszonkulcsok" és az általuk "kivitt óriási jövedelmek" miatt elszenvedett - súlyos sérelmekért és veszteségekért. (Egy kapcsolódó írás találóan sérelmi közgazdaságtannak nevezi ezt a szemléletet; hátterének megértéséhez pedig ez a bejegyzés szolgál hasznos adalékokkal. A hivatkozott írásokban kifejtettek sok tekintetben találkoznak írásom mondandójával.)
Az egyetértők mindenesetre úgy ünnepelték a Piketty-blogon megjelent írást, mintha abban valami új felismerés látott volna napvilágot. Holott mindössze annyi történt, hogy az írás - alig reflektáltan és egy irreleváns statisztikai összehasonlítással - egyszerűen reprodukálta maguknak az ünneplőknek a véleményét.
Az ábra magyarázata
A fenti ábra zöld oszlopai az EU-költségvetésből származó és az abba befizetett átutalások GDP-arányos egyenlegének 2010 és 2016 közötti átlagát jelzik. Itt tehát a folyó fizetési mérlegben elsődleges és másodlagos jövedelmek címen, továbbá a tőkemérlegben egyoldalú tőketranszferek címen elszámolt egyes tételek összevont egyenlegéről van szó. A piros oszlopok viszont az elődleges jövedelmek egyetlen tétele, az úgynevezett tulajdonosi jövedelmek egyenlegének inverzét jelölik (kiáramlás mínusz beáramlás; ugyancsak a GDP arányában és a 2010-2016-os periódus átlagában).Látjuk persze, hogy a piros oszlopok valamennyi ország esetében magasabbak a zöldeknél (de nem egyforma mértékben: például Csehországnál a különbség közel 6, Magyarországnál 3 százalékpont), ám okkal merül fel a kérdés: na és akkor mi van? Vajon milyen szempontból lehet érdekes az EU transzferek nettó pozitív egyenlegét egybevetni a külföldi befektetések elszámolt nettó negatív jövedelmével? Vagyis olyasmivel, amivel - óvatosan fogalmazva - legalábbis nem közvetlenül belátható a közgazdasági kapcsolata.
A Piketty blogján megjelent írás ide vonatkozó részének szerzője eleinte mintha nem vállalná a véleményét, csupán közép- kelet európai percepcióknak igyekezne hangot adni:
Párizsban, Berlinben vagy Brüsszelben az emberek nem értik, miért nem éreznek hálát azok az országok, amelyek hatalmas kormányzati transzferekben részesültek. De Varsóban vagy Prágában a történteket egészen másképpen értelmezik. Felhívják a figyelmet arra, hogy a nyugatról érkezett befektetések hozama magas volt, továbbá a vállalatok tulajdonosaihoz napjainkban kiáramló profit jóval meghaladja az ellenkező irányú európai transzferek mértékét.
a félreértések és a szándékos félremagyarázások zavaros elegyének tekinti az általa egyetértően idézett véleményt.
Koncepcionális és statisztikai ellenvetések
Az EU-transzferek és a külföldi tőkejövedelmek egybevetésének irrelevanciáját egy kifejezetten abszurdnak szánt összehasonlítással igyekszem érzékeltetni. Milyen ábrát szerkesztene Európa nyugati felén olyasvalaki, aki szimplán utálja az EU keleti tagállamaiból származó munkavállalók beáramlását? Az ábra készítőjének elege van az európai munkapiac nyitottságából, és abból, hogy - szerinte - a kelet-európaiak tömeges beáramlása munkahelyeikről szorítja ki a hazai munkavállalókat, ráadásul le is nyomja a béreiket. Az ábra így nézne ki, és a következő harcias felirat tartozna hozzá:Nem elég, hogy teletömjük a zsebüket transzferekkel, még a dolgozóikat is ideküldik, hogy hazánkból jövedelmeket szívjanak ki?!

A fenti grafikonnak természetesen nincs semmiféle közgazdasági értelme (az értelmetlenség sokfelé ágazik, amelynek részleteire nem térek ki), de pontosan ugyanannyira lehet megtévesztő, mint a cikk elején hivatkozott ábra, ahol Novokmet az elsődleges jövedelmeknek egy másik tételével, a tulajdonosi jövedelmekkel vetette egybe az EU transzfereket.
Ezzel akár le is zárhatnánk az ügyet: a vitatott írásban közölt összehasonlítás éppannyira irreleváns, mint ami a fenti ábrán szerepel. Csakhogy: minél kevésbé releváns egy összehasonlítás, annál fontosabb lenne az összehasonlítónak ügyelnie a részletekre -
amelyekre Novokmet egyáltalán nem fordított figyelmet.
Csak a Magyarországra vonatkozó adatokra összpontosítva, három észrevétel tartozik a külföldi tőkejövedelmek "kivonásához":- Az írás azt a benyomást kelti, hogy a nettó külföldi tulajdonosi jövedelem egésze (2010 és 2016 között átlagosan a GDP 7%-a) a működőtőke-befektetésekhez (FDI-hoz) kötődik. Ez tévedés: e jövedelemnek egy része a felhalmozott adósságállomány után fizetett nettó kamat - ezért aligha okolhatók a külföldi befektetők. Ez a tétel a GDP 2,2%-a. A maradék: 4,8%.
- A szerző átsiklik afölött, hogy a nettó FDI-jövedelemnek egy részét a külföldi befektetők nem "kiviszik", hanem újrabefektetik az országban. Ez utóbbi nettó összege a 2010 és 2016 között átlagosan a GDP 1,6%-a volt. Marad (4,8 - 1,6=) 3,2%.
- Feltéve, de meg nem engedve, hogy volna értelme szembeállítani az EU-transzfereket a kivont nettó FDI jövedelmekkel, csak az EU-tagországokba kivont nettó FDI jövedelmekkel való egybevetés lehetne indokolt. Ez utóbbi a GDP arányában (3,2 - 0,3=) 2,9%-ot tett ki a vizsgált időszak átlagában, amely 1,1 százalékponttal elmarad a nettó EU-transzferek átlagos értékétől. Emlékeztetőül: az írásban a Magyarországról közölt számok szerint a tőkejövedelmek GDP-arányos "kiáramlása" 3,5 százalékponttal meghaladta az EU-transzferek értékét.
Szögezzük tehát le: ellentétben az írás elején bemutatott ábra sugallatával, az irreleváns összehasonlítás egyenlege Magyarország számára nem negatív, hanem pozitív.
Az írás érinti a jövedelem-kiszívásról szóló narratívák egyik kedvelt témáját, az ország területén megtermelt jövedelem (a GDP) és az ország rezidenseinek járó nemzeti jövedelem (gross national income, GNI) közötti eltérést is, amely ugyancsak megérdemel néhány észrevételt.A GDP és a GNI
Az írás szerint "2010 és 2016 között a GDP-arányos profitok és tulajdonosi jövedelmek nettó kiáramlása (a kiáramlás és a beáramlás különbsége) átlagosan 4,7% volt Lengyelországban, 7,2% Magyarországon, 7,6% Csehországban és 4,2% Szlovákiában - arányosan csökkentve ezeknek az országoknak a nemzeti jövedelmét." (Kiemelés - OG.)A mutatószámok nem pontosak - a szerző a 2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozó, nem pedig a 2016-ig tartó átlagokról számolt be - de nem ez, hanem a kiemelt rész a lényeg, amely szerint a tulajdonosi jövedelmek a GDP-hez viszonyítva arányosan csökkentenék a bruttó nemzeti jövedelmet (a GNI-t).
Csakugyan, Magyarországon évi átlagban önmagában 7%-kal csökkentette volna a külföld javára elszámolt (nem pedig "kiáramlott") nettó befektetési jövedelem a GNI-t a GDP-hez viszonyítva. Csakhogy a befektetési jövedelmek mellett léteztek Magyarország javára elszámolt (nem pedig "beáramlott") nettó munkavállalói jövedelmek (átlagosan a GDP 1,9%-a), és "egyéb tételek": elsődleges nettó jövedelemtranszferek az EU költségvetéséből (a GDP 1,2%-a). Így a GDP és a GNI közötti rés az elmúlt hat év átlagában nem 7, hanem 3,9% körül alakult.
Emellett, a KSH által közölt adatok szerint 2010 és 2016 között a GNI 16,8%-kal nőtt, miközben a GDP 14,3%-kal emelkedett. Ezek a számok azt jelzik, hogy a GDP-hez viszonyítva mérséklődött a külföldnek járó nettó jövedelem részaránya.
Legvégül, az elmúlt hat év átlagában 7% volt a külföldnek járó GDP-arányos nettó tőkejövedelem, de ebből 2,6 % volt a működőtőke-befektetések osztaléka és 0,6% volt a tulajdonosi hitelek kamata. E két tétel együttesen évi átlagban 3,2%-kal "húzta le" a GNI-t a GDP-hez képest.
De azok, akik e rést valamilyen értelemben túlzottnak tartják, elmulasztják feltenni a kérdést, hogy
mennyivel "tolta fel" magát a GDP-t a külföldi tulajdonú vállalatok hazai termelése?
A jövedelem-kiszívás eszméjére épülő narratívák igazolásához azt kellene kimutatni, hogy a külföldi tulajdonú vállalatoknak a hazai termeléshez (hozzáadott értékhez) történt hozzájárulása csekélyebb volt, mint amennyi jövedelmet e vállalatok tulajdonosai az országból kivontak. Ez nehéz feladatnak ígérkezik. A bizonyítás terhe a vitatott álláspont képviselőire hárul, a kapcsolódó módszertani kérdések pedig írásom tárgyán és műfaján egyaránt kívül esnek, ezért csupán jelezem:
a külföldi tőkének betudható GDP a legóvatosabb becslés szerint is sokszorosan meghaladja a külföldi tökéhez köthető jövedelem-kivonást.
Összegzés helyett egy párhuzam
Befejezésül a Piketty-blogon megjelent írás és a hazai Miniszterelnöki Hivatal vezetőinek okfejtése közötti párhuzamra hívom fel a figyelmet. A Portfolio egy korábbi írása szerint "...Lázár János, illetve Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség vezetői több alkalommal is ostorozták az uniós támogatási rendszert, és amellett érveltek (...), hogy szélesebb értelemben nézve Magyarország nem nettó haszonélvezője a rendszernek. ... Az a fonal jött elő a kritikákban, hogy az EU-csatlakozással lemondtunk bizonyos áfa- és vámbevételekről, illetve a határok és piacok megnyitásával ide érkező külföldi cégek az elért profit jelentős részét kivitték ("leigáztak bennünket" - ahogy Orbán Viktor fogalmazott) és ezek miatt az EU-tagság nettó pénzügyi egyenlege átfordul negatívba. Utóbbi érveket azonban a Miniszterelnökség nem támasztotta alá nyilvános elemzéssel."A Thomas Piketty blogján megjelent írás arról tanúskodik, hogy az alkalmatlan összehasonlítás nem kormányzati privilégium.
Oblath Gábor
kutató, főmunkatárs
MTA Közgazdaságtudományi Intézet
Oblath Gábor az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóintézetének főmunkatársa, az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszékének oktatója. 2009-2010-ben a Költségvetési Tanácsnak, 2001 és 2008 között a Magyar Nemzeti Bank Monetáris... Tovább »
Titkos amerikai szuperfegyver gyártása indult be: villámgyorsan elkészülhet az F-47-es
Már el is indult a gyártás.
Rettegnek az amerikai vállalatok Trump új ötlete miatt - Friss részletek derültek ki a botrányt okozó javaslatról
Átvariálják a vízumlottót, nem is kicsit.
Mutatjuk, hogy mibe fektetnek be most a profik!
És azt is, hogy miből szerettek ki.
Kínai tőke, elektromobilitás és magasabb üresedés formálja a magyar ipariingatlan piacot
Folytatódik a Portfolio Property Investment Forum 2025.
Botrány az Amazon Prime körül: azt mondják, milliókat tévesztettek meg
Elkezdődött a per, az Amazon minden vádat tagad.
Oroszország segítségére sietett Marco Rubio: csúnyán beleszállt Washington szoros szövetségesébe
Senki nem fog lelőni senkit.
Valakit mostanában nagyon érdekel, mit csinál a NATO a Földközi-tengeren - Megint kémeket fogtak
1,6 millió forinttal a zsebben katonai bázist fotózgatni nem túl jó ötlet.
Megsarcolja az OTP a Revolut bankkártyákat?
Szeptember 19-től az OTP Bank új díjat vezetett be, ami a külföldi bankok által kibocsátott bankkártyákat terheli abban az esetben, ha a kérdéses plasztikkal az OTP Bank bankautomatájából ves
Hogyan finanszírozzuk ma a vállalkozásunkat?
A jelenlegi gazdasági környezetben - emelkedő változó kamat környezetok, szűkülő hitelkeretek, lassuló növekedés és fokozódó piaci bizonytalanság mellett - a vállalatfinanszírozás strat

Pusztító koktél villámaszályok és hőhullámok
A villámaszályok a klímaváltozás egyik legaggasztóbb jelenségei közé tartoznak, amelyek hatását a szélsőséges hőség drámaian felerősíti.
Az AI nyertesei és vesztesei: Magyarország hátulról az ötödik
A mesterséges intelligencia rohamos terjedése alapjaiban formálja át a gazdasági növekedésről szóló várakozásokat. Cikkünkben bemutatjuk, hogy az AI milyen csatornákon keresztül járulhat ho

Végre egy komoly grafikon
Máris hiányoznak a habkönnyű témák. Nyáron a klímagyilkos Buksiról, a pisztáciáról, a metánt pöfögő marhákról szóltak a hírleveleink - kis cuki témákról, amik nem kavarják... The po

Közép-Európát az összevisszasága teszi alkalmazkodóképessé
Közép-Európa túlélését pont az a töredezettség, autonómiavágy és sokértelműség biztosítja, amit szeretünk benne és amit sokszor fejlődése korlátának tekintünk. Közép-Európa sajá
A társasági adó egy érdekes állatfaj
Az elmúlt héten élénk párbeszéd és találgatás indult az esetleges TAO-emelésről, ezért megkérdeztük Regős Gábort, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdászát - lentebb a válaszai. The po
És a tengeralattjárókat ki fogja szabályozni?
E heti adásunkban mi úszunk, a tengeralattjárók viszont elsüllyednek. Szabó Dávid meg szakért. Valamelyest. Milyen platformokon találjátok még meg? A HOLD After Hours podcastek megtalálhatók..


Tőzsdei túlélőtúra: Hogyan kerüld el a leggyakoribb kezdő hibákat?
A tőzsdei vagyonépítés során kulcsfontosságú az alapos kutatás és a kockázatok megértése, valamint a hosszú távú célok kitűzése és kitartó befektetési stratégia követése.
Tőzsde kezdőknek: Hogyan ne égesd el a pénzed egy hét alatt!
A tőzsde világában a lelkesedés könnyen drága hibákhoz vezethet – előadásunk abban segít, hogy kezdőként is megértsd a legfontosabb alapelveket, felismerd a kockázatokat, és elkerüld, hogy egy hét alatt elolvadjon a megtakarításod
Semmi sem állítja meg a forint dicsőséges menetelését?
Lehet még erősebb a hazai fizetőeszköz?
Szinte naponta hagyják abba a tejtermelést a kis tehenészetek
2800-3000 gazdaság maradt a tízezres nagyságrendből.
Megjött az év egyik legjobban várt döntése – Mit várhatnak ettől a befektetők?
Jöhet a kamatcsökkentési ciklus?
