Szélsőséges pénzügyi kockázatok és Budapest mint tehetségközpont: megszólal a Morgan Stanley egyik globális vezetője

Portfolio: Az utóbbi időben rengeteg új kockázati tényező jelent meg – a geopolitikai feszültségektől a mesterséges intelligencia munkaerőpiacra és technológiára gyakorolt hatásán át egészen az éghajlatváltozásig. Kockázati igazgatóként hogy látja, melyek jelentik most a legnagyobb veszélyt a Morgan Stanley és ügyfelei számára?

Charles Smith: Mindig számos, a piacokat befolyásoló tényezőt követünk nyomon ügyfeleink és a Morgan Stanley szempontjából egyaránt. Az egyik kockázati kör az egymás ellen ható piaci mozgások dinamikájából ered – gondoljunk a gazdasági növekedés és az infláció, a fiskális élénkítés és a költségvetési fegyelem, illetve a magánpiaci eszközök bővülése és a lakossági szegmens növekedése közötti feszültségekre.

Az ilyen piaci erők közötti ellentétek szélsőséges kockázatokat teremthetnek.

Erre rakódnak a tágabb geopolitikai és gazdaságpolitikai kockázatok, beleértve a vámintézkedések és a globális konfliktusok hatásait is. Végül az olyan feltörekvő technológiák, mint a mesterséges intelligencia, a kriptovaluták és a stabilcoinok, iparági szinten is olyan stratégiai hatásúak, amelyeket ugyancsak kezelnünk kell.

A 2008-as válság óta nem láttunk olyan megrázkódtatást, amely alapjaiban rengette volna meg a bankszektort. Lát most a pénz- és tőkepiacokon olyan fejleményeket, amelyek hasonló kockázatot hordozhatnak? Gondolok például a szintetikus kockázatátruházási megállapodásokra (SRT-k), a magánhitelezés gyors terjedésére vagy akár a kínai árnyékbankrendszerre.

Amit különösen figyelek, az a tőkeáttétel növekedése. A 2008-as helyzettel ellentétben sem a vállalatok, sem a fogyasztók nincsenek különösebben eladósodva.

A piac egészét vizsgálva elsősorban a nem banki pénzügyi intézmények tőkeáttételére figyelünk.

Ezek a szereplők – hedge fundok, magántőke-társaságok, private credit-alapok – egyben legfontosabb ügyfeleink közé is tartoznak. A 2008-as időszakhoz képest azonban ezek ma már nagyobb és kifinomultabb pénzügyi intézmények, fejlettebb kockázatkezelési képességekkel. Jelenleg inkább az állami szektorban látunk nagyobb tőkeáttételeket világszerte, különösen a fejlett országokban – ez pedig egyértelműen olyan terület, amelyet a piacokkal együtt mi is kiemelten figyelünk.

A túlszabályozás sokak szerint komoly kihívás mind az Egyesült Államokban, mind Európában. Míg Amerikában talán gyorsabban enyhülhetnek a bankokra nehezedő szabályozási terhek, addig Európában ez inkább lassabb, fokozatos folyamat. Ön hogyan látja a két régió közötti szabályozási „versenyt”, és milyen kockázatokat rejt magában a szabályozás ciklikus szigorítása és lazítása?

A 2008 utáni banki szabályozás alakulása számottevő előnyökkel járt, az iparág összességében jobban működik ezeknek köszönhetően. Ugyanakkor 17 év elteltével érdemes megvizsgálni, hogy optimális-e a szabályozás szintje – vajon nem halmozódtak-e fel olyan szabályozói követelmények az eltelt időben, amelyek ma már aránytalanul kevés hozzáadott értéket képviselnek? Véleményem szerint egészséges dolog felmérni, mi az, ami ténylegesen hatékony.

Csökkenteni kellene a felesleges felügyeleti vizsgálatokat és az extra tartalékkövetelményeket, és a növekedésre kellene helyezni a hangsúlyt anélkül, hogy a szabályozási reformok hosszú távú előnyei sérülnének.

Az Egyesült Államokban már zajlik egy felülvizsgálat annak megállapítására, hogy a jelenlegi szabályozási teher kiegyensúlyozott-e, vagyis biztosítja-e a gazdasági hatékonyságot anélkül, hogy aláásná a 2008 óta kialakított védelmi mechanizmusokat. Más joghatóságok is szorosan figyelemmel kísérik ezt a folyamatot. Ez nem egy lefelé tartó verseny kezdete, hanem remélhetőleg ösztönzést ad a globális szabályozóknak arra, hogy körültekintően újraértékeljék, mit jelent a ténylegesen hatékony bankfelügyelet, és ennek megfelelően módosítsanak. Ez egy egészséges folyamat.

Charles A. Smith

A Morgan Stanley ügyvezető alelnöke és kockázati igazgatója. Tagja a társaság vezetőségi és operatív bizottságának is. 1996-ban csatlakozott a Morgan Stanley befektetési banki részlegéhez. Miután több mint egy évtizedet töltött a befektetési banki területen, számos vezetői pozíciót töltött be a cégnél, többek között az intézményi értékpapír-csoport (ISG) üzletfejlesztési vezetője, az ISG pénzügyi igazgatója, a Morgan Stanley Bank, N.A. elnöke, a Morgan Stanley Private Bank, N.A. és a cég stratégiájának és végrehajtásának vezetője volt. Ezekben a pozíciókban részt vett a cég számos jelentős stratégiai eseményében, beleértve a Smith Barney felvásárlását és a MUFG és a Morgan Stanley közötti stratégiai partnerséget is. Charles A. Smith a Southern Methodist Egyetemen szerzett BBA diplomát, és a Pennsylvaniai Egyetem Wharton School of the University of Pennsylvania MBA diplomát. A The Local Initiatives Support Corporation (LISC), az USA egyik legnagyobb közösségfejlesztési szervezetének igazgatótanácsában dolgozik.

Hogyan sikerül a Morgan Stanley-nek megtalálnia az egyensúlyt a szigorú kockázatkezelés és az üzleti növekedés iránti törekvés között? Ez egy folyamatos stratégiai kihívás, vagy inkább egy jól körülhatárolt, szabályozási keretek által vezérelt operatív feladat?

Ez érdekes kérdés, mert én nem a kettő közötti egyensúlyként tekintek rá. Hatékony kockázatkezelés nélkül ugyanis nincs fenntartható üzleti növekedés. Másképp fogalmazva:

a kockázatkezelés nem a növekedés alternatívája, hanem annak előfeltétele.

Fegyelmezett és szigorú kockázatkezelési felügyeletet kell fenntartanunk minden körülmények között, hogy elkerüljük az elbizakodottságot – különösen akkor, amikor a piacok erősek. Az elbizakodottság nem várt magas kockázatokat és akár egzisztenciális fenyegetést is teremthet egy intézmény számára. Egyszer hallottam egy találó mondatot: a kockázatkezelő akkor vall kudarcot, ha nincs elég képzelőereje – vagyis a jó kockázatkezelőnek képesnek kell lennie előre látni és elkerülni a kiugró kockázatokat, még akkor is, ha azok példa nélküliek.

Miért éppen Budapest lett a Morgan Stanley egyik legfontosabb globális kockázatkezelési központja? Miben különbözik a magyar csapat szerepe más régiókhoz képest, és van-e olyan terület, ahol különleges szakértelemmel tűnnek ki?

Budapest kulcsszerepet tölt be a globális működésünkben, köszönhetően a magasan képzett munkaerőnek és annak a széleskörű szakmai tudásnak, amely lehetővé teszi a teljes körű kockázatkezelési folyamatokat.

Ma már a kockázatkezelési szakembereink mintegy negyede Budapesten dolgozik, és a risk funkciók teljes spektrumából kiveszi a részét

– az üzleti területektől a támogató folyamatokig. A budapesti központ integrált, holisztikus megközelítése – amely szoros együttműködést jelent a kockázatkezelés, az üzleti területek (például a kötvénykereskedelem) és a technológiai csapatok között – olyan környezetet teremt, amely egyaránt elősegíti a folyamataink fejlesztését és az innovatív technológiák bevezetését.

Milyen készségek, szakmai háttér vagy gondolkodásmód jellemzi leginkább a magyar kockázatkezelési szakembereket, és mi teszi őket igazán értékessé a vállalat számára?

Sokféle szakembert toborzunk a kockázatkezelési területre – gyakornokoktól és pályakezdőktől kezdve a tapasztalt szakértőkig. A múlt hónapban Budapesten jártam, és ami különösen feltűnt, az az általános lelkesedés, valamint a kollégák konstruktív és együttműködő hozzáállása.

Természetüknél fogva problémamegoldó emberek, és olyan visszafogott, mégis hatékony vezetői stílussal végzik a munkájukat, amely nagyban elősegíti a fejlődést.

Lát még további növekedési vagy terjeszkedési lehetőségeket Budapesten a Morgan Stanley kockázatkezelési tevékenységeiben?

Budapest igazi tehetségközponttá vált, amely Magyarország határain túlról is vonzza a tehetségeket,

és vonzó karrierlehetőségeket kínálva az egész régió fejlődését hajtja. Egyre több szakember érkezik ide egész Európából, és ahogy egyre nagyobbá és érettebbé vált, a budapesti központ egyre több európai szintű és globális feladatkört is kapott a globális szervezeten belül. Egyben fontos utánpótlási bázis is a vállalat nemzetközi hálózatában, új lehetőségeket teremtve a szakmai előrelépésre az itt dolgozó kollégáknak. Mindez azt jelenti, hogy budapesti munkatársaink előtt számos karrierút és fejlődési lehetőség áll.

Mit üzenne azoknak a pályakezdő szakembereknek és fiatal tehetségeknek, akik nemzetközi karrierben gondolkodnak, különösen a kockázatkezelés területén vagy a pénzügyi szektorban?

Két tanácsom lenne pályakezdő szakembereknek. Az első: ne becsüljék le az apróságokat – a látszólag jelentéktelen feladatokat sem. Az ezekre való odafigyelés teremti meg azt az alapot, amelyre építve tanulhatnak és képessé válhatnak a nagyobb felelősséggel járó feladatok elvégzésére. A második:

mindig kérdezzenek. Kérdezzék meg, miért; ne csak “elvégezzék” a feladatot.

A „miért” megértése elengedhetetlen a vállalatok belül játszott saját szerepük mélyebb megismeréséhez és a szakmai tudásuk fejlesztéséhez. Ez a hozzáállás folyamatos tanulást és fejlődést ösztönöz, ami a hosszú távú karrierépítés alapja.

Címlapkép forrása: Morgan Stanley

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.