Ismered a dalt, amely a nándorfehérvári diadalról szól? – Ők énekelték meg Magyarország történetét

Ismeretlen költők ismert énekei Szent Lászlóról és Hunyadi Mátyásról

Nem ismert annak a Szent László királyról szóló éneknek a szerzője, amely az 1526-os Peer-kódexben maradt fenn. A hatvankét sorból álló költemény szövege 1470 körül, Hunyadi Mátyás király korában keletkezett. A mohácsi csata évében megjelent Peer-kódex mellett a szintén 16. század eleji Gyöngyösi-kódexben is ránk maradt egy tizenháromsoros töredék. Az kérdéses, hogy a dal szövegét magyarról fordították latinra vagy latinról magyarra A magyar szöveg így néz ki:

Idwezleg kegelmes zenth lazlo keral’
magyarorsagnak edes oltalma
zent keral’ok közth dragalatws göng
cyllagok közöth fenesseges cyllagh

Mai átirattal:

Üdvözlégy kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag.

Szintén a Gyöngyösi-kódexben maradt fenn a Mátyás király halálát sirató ének, más néven az Emlékdal Mátyás király halálára című ének. A 36 sorból álló ének első versszaka így dicsérte Hunyadi Mátyást:

Ne hay walo yo mathyas kyral
sok orzagokath the byral
Nagy dicherethbe Akoron walaly
ellensegednek ellenne allal

Mai átirattal:

Néhai való jó Mátyás király,
Sok országokat te bírál,
Nagy dícséretben akkoron valál,
Ellenségednek ellene állál.

“Szereté fiaim, miért ijedtetek?” - História a nándorfehérvári diadalról

Nagybáncsai Mátyás 1560-ban, Nagyszombat városában tartózkodva szerezte Hunyadi János históriáját, amelyet vitézlő népnek ajánlott, “kik vadnak környül az végházakban”. vagyis akik vad harcokat vívnak a végeken. Nagybáncsai vagy Nagybánkai Mátyás 1540 körül született, egy Báncsa nevű településen, amely Bács vármegye nyugati részén feküdt.

Szentmártoni Szabó Géza magyar irodalomtörténész gyűjtése szerint Nagyáncsai a “História az vitéz Hunyadi János vajdáról” című dalhoz Székely István 1559-es Chronica című művét használta forrásként. Később, 1574-ben Heltai Gáspár Cancionale című kiadványa is tartalmazta, sok helyen átírva és kiegészítve a história szövegét.

Nagybáncsai Mátyás vészterhes időkben, már a mohácsi vész és Buda eleste után emlékeztette a magyarságot nagy diadaljára, s vezetőjére, Hunyadi János vajdára.

Néktök emléközöm ha meghallgatjátok jó Hunyadi Jánosról,
Nagy járnborságárul, hív szolgálatjárói, erős viadaljáról,
Az ő idejében két László királyról, Anmrátes császárral,
Nándor-Feírvárrul, Jankula vajdának utolszor haláláról.

Akkor írnak vala ezernégyszáz ötvenötödik esztendőben,
Az Mahumet császár mind földön mind vízen vala nagy készőletben,
Négyszázezer néppel császár elindúla ű nagy kevélségében,
Nándor-Feirvárat mind földön és vízen megszállá merészségben.

Kezdé lőtetnie tornyait, kőfalát jó Nándor-Feírvárnak.
Ez dolgokat mikor megmondották volna iffjú László királnak,
Egy német úr adá tanácsol királnak, hogy ők elindulnának.
Ugyanazon éjjel jó Buda várából szökve mind kifutának.

Nagybáncsai a dalban a törökök készülődését, a magyar király gyengeségét, s a hatalmas csatát is megénekelte.

Vala nagy kiáltás, rettenetes lövés, ropogás ű közöttek,
A vitéz magyarok igen serénkednek, török hajókba szökdösnek,
Nagy erős vérontást, csuda nagy viadalt az pogánok közt tesznek: Mennybéli Istentől ott az diadalom Hunyadinak adaték.

A császár hajóit és vízi erejét magyarok megégeték,
Nándor-Feírvárba Hunyadi Jánossal mindnyájan bémenének,
Jó Hunyadi Jánost Nándor-Feírvárban láták, megörőlének,
Mennybéli Istennek hálaadásokkal dícsíretet tövének.

A históriában maga Hunyadi János is megszólal, így kiáltva katonáihoz: “Szereté fiaim, miért ijedtetek?”

Az országjáró lantos

Tinódi Lantos Sebestyén 1505-ben látta meg a napvilágot; születési helyét nem lehet pontosan megállapítani, de valószínűleg a Fejér várrmegyei vagy a Baranya vármegyében található Tinód lehetett az. Iskolái elvégzése után Török Bálint szolgálatába állt. Fiatalon vitézkedett a törökök ellen, egy harcban azonban úgy megsérült, hogy katonának alkalmatlanná vált. Végül vándorénekesként járta be az egész országot.

Biblikus és antik énekei mellett főleg a törökök ellen vívott harcok eseményeit énekelte meg mások tapasztalatai alapján. Az Erdélyi história, Egervár viadala, Egri históriának summája, Az vég Temesvárban Losonczi Istvánnak haláláról, Buda veszése, Szitnya, Léva, Csábrág és Murány vágyaknak megvevése, Szegedi veszedelem című és egyéb históriás énekei történeti forrásértékűek.

Az énekmondó 1555-ben látogatta meg Nádasdy Tamás udvarát, és végül ott, Sárváron halt meg 1556-ban.

Az énekmondó püspök

Tinódi Lantos Sebestyénnel együtt Sztárai Mihály evangélikus püspök az elsők között volt hazánkban, aki nevét is adta dalaihoz. Sztárai Mihály szintén a 16. században élt, 1500 körül született és 1575 körül halhatott meg. Sztárai a magyarországi reformáció kiemelkedő alakja volt, énekei is vallási tematikájúak.

Mely igen jó az Úr Istent dicsérni,
Felségednek, én Uram, énekelni,
Szent nevedet dicsérvén magasztalni
És mindenütt e világon hirdetni.

– részlet az 1593-ban írt, Mely igen jó az Úr Istent dicsérni című énekből.

A végvári énekszerző

Tinódi 1553-ban kiadott Cronica című munkájának évében született az évszázad legnagyobb magyar kötője és énekszerzője, Balassi Bálint, vagy használt nevén, Balassa Bálint.

Balassi Bálint szerelmes, istenes és vitézi versei ismerősek lehetnek az irodalomórákról, azonban ezek nemcsak versek, hanem énekek is voltak. Balassi nem szerzett dalokat, énekeinek alapjait már meglévő dallamok adták.

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.

– részlet az Egy katonaének című dalból.

Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem,
Egészséggel, édes lelkem?

Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled isten áldomása.

– részlet a Hogy Júliára talála, így köszöne neki című műből.

Az te nagy nevedben én is most, Istenem,
kötöttem fel szablyámot,
Sok jó szerencséket várok csak tetőled,
s vitézlő sok szép jókot,
Mert nem fizetésért, sem gazdag prédáért
járom, tudod, utamot

– részlet a Hymnus Secundus című énekből.

A végvári életet megéneklő Balassi Bálint veszte végül az lett, hogy parancsnoka tiltása ellenére második rohamra indult, s egy ágyúgolyó találta el lábait, majd rá 10 napra vérmérgezésben halt meg. Halálos ágyán Balassi még zsoltárokat fordított.

A Héttorony rabja

1568-ban, a Sopron vármegyei Vágon született a végvári vitéz és dalszerző, Wathay Ferenc. 1602-ben, Székesfehérvár ostromakor, a vár alkapitányaként sebesülten a törökök fogságba került. A fogságból Nándorfehérváron megszökött és hazaindult, azonban útközben elfogták. Ezután újból sikerült megszöknie, majd Lippa körül 1603-ban ismét török kézre került. Wathayt az oszmán fővárosba vitték, és konstantinápolyi fekete toronyba zárták. Konstantinápolyi fogságában írta meg énekeskönyvét, amelyet saját maga illusztrált rajzaival. Az énekeskönyvet 1605 februárjában fejezte be, főként rabságáról és Magyarország sorsáról szóló szerzemények szerepelnek bene.

Ázsiának földe, eluntalak nézni, Európábul szömlélni,
Mivel megtiltatott énnekem tebenned, mint akarnám, úgy járni, De mint madárkának, résén kalikának, bánom, kell úgy rád nézni.

Wathay 1606-ban fogolycsere útján szabadult, a szekszárdi béggel cserélték ki. Ezt követően Győrben volt lovasparancsnok, majd 1609-ben rövid időre apja nyomdokaiba lépve cseszneki várkapitány lett. További életéről semmit sem tudunk.

Régmúlt idők dalainak felelevenítői

Érdemes megemlíteni két másik legendás énekmondót, Kobzos Kiss Tamást, illetve Kátai Zoltánt; akik bár velünk egy korban éltek, hatalmas szerepük volt a fenti művek tömegekkel való megismertetésében, életben tartásában. Hiszen sok veszett Mohács után, azonban ezek az énekek, míg van ki ismeri őket, a magyar történelem eltörölhetetlen részét képezik.

Címlapkép forrása: Fine Art Images/Heritage Images/Getty Images