Nőthig Dániel (edUcate társalapító) többek között arról kérdezte a panelbeszélgetés résztvevőit, hogy mennyire más az agilis módszertan a nagyvállalatoknál, mint a kisebb cégeknél. Mádi Gábor (Business Excellence Manager, ShiwaForce) elmondta, hogy 10 évvel ezelőtt ismerkedtek meg az agilitással, 5 év volt mire teljesen alkalmazni tudták ezt a cégnél. A nagyvállalatokra az jellemző, hogy mint egy új keletű dolgot, hozzák be a cégekhez, és ennek megfelelően alakítják ki az irodákat.
Egy agilis csapat 7-8 főből áll, a tapasztalatok alapján ahelyett, hogy először az eszközöket és a hangulat megteremtését erőltetnénk, megfelelően kell kommunikálni egy adott projektnél a célokat a munkavállalókkal, amit miután sikeresen teljesítettek, a hangulat is már adja magát. Vagyis a cég támogató szerepköre nagyon fontos.
Horváth Dávid (Senior Workplace Consultant, Occupier Services, Colliers) felhívta a figyelmet arra, hogy két fogalmat szoktak általában összekeverni, a rugalmas és az agilis munkakörnyezetet. A rugalmas munkakörnyezet még nem jelent agilitást, utóbbi ugyanis egy módszertan. Attól, hogy látunk egy alaprajzot egy irodáról, ahol különböző terek vannak kialakítva, még nem lehet megmondani, hogy agilis-e. Persze, a fizikai terek sokszínűsége is nagyon fontos és szükséges.
Végvári Zsuzsi (Offiseven CEO) tapasztalatai alapján sok olyan cég van, ahol nem dolgoznak feltétlenül agilis munkakörnyezetben, de ettől még vannak kialakult csapatok az egyes projekteken, így náluk is célszerű olyan tereket kialakítani, ahol például nem zavarják a többi kollégát.
Tóth Mariann (HB Reavis, bérbeadási igazgató) elmondta, hogy ők fejlesztési oldalról azt tapasztalták, hogy a nagyvállalatoknál, hogy minimális elvárás volt, hogy flexibilitást biztosítani számukra.
A fejlesztőnek is felelőssége van abban, hogy hogyan legyen úgy kialakítva egy iroda, hogy az a későbbi működésnek megfeleljen. Éppen ezért kell előre tudni a bérlők igényeit, később ugyanis nagy költségekkel járhat, ha a teljes irodai teret át kell alakítani.
