Lezárultak a nyomozások az amerikai szuperfegyver botrányos közel-keleti kalandja után - Teljesen felkészületlenül indult bevetésre a világ legerősebb haditengerészete?

A haditengerészet külön-külön vizsgálatot indított a négy, tavaly december 22 és idén május 6 között lefutott incidens esetében. A Nimitz-osztályba tartozó USS Harry S. Truman és köteléke ebben az időben a Vörös-tengeren teljesített szolgálatot, a jemeni húszi lázadók ellen hajtottak végre támadásokat, akik a gázai konfliktus miatt kezdték el lőni a kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalon közlekedő hajókat, illetve Izraelt.

Az első – és valószínűleg legkellemetlenebb – incidensre még tavaly december 22-én került sor: a 11. vadásszázad F/A-18F Super Hornet vadászgépei éppen akkor próbáltak meg visszatérni a Trumanra, amikor a jemeni lázadók is támadást indítottak a kötelék ellen.

A kötelék légvédelme lelőtt két hajóelhárító „cirkálórakétát”, két drónt, no meg egyet a saját kétüléses vadászgépeik közül.

A jelentések szerint a Super Hornetek visszatérésekor még észleltek húszi drónokat a térségben, a leszedett vadászbombázó pedig légi utántöltés miatt volt a levegőben (az F/A-18-asok korlátozottan ugyan, de képesek légi utántöltő gépként funkcionálni).

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy egy másik Super Hornetre is rálőttek, annak a gépnek sikerült kitérnie. A Ticonderoga osztályú USS Gettysburg cirkáló legénysége, illetve általánosságban az egész kötelék a jelentések szerint „alacsony kohézióval” működött a konfliktuszónában, a Gettysburg ráadásul keveset gyakorlatozott a többi hajóval, ezért indította meg az SM-2-es elfogórakétát a saját vadászbombázójuk felé. A gépet azóta sem találták meg, az egyik pilóta könnyebb sérüléseket szenvedett a katapultálás közben.

Február 22-én aztán a repülőgéphordozó az egyiptomi Port Szaíd kikötője mellett sikeresen összeütközött a panamai zászló alatt hajótó Besiktas-M teherhajóval.

Az ütközés ugyan érdemben nem rontotta a Truman harci képességeit, személyi sérülés sem történt, de a nyilvánosságra került fotók alapján elég csúnyán felszakadt a hordozó egyik szponzonja. Teljes javításra nem nyílt lehetőség, Görögországban új zsilipeket szereltek be, hogy vízmentesen tartsák a hajót (ez egyébként a legtöbb haditengerészetnél normális eljárás, a működést nem befolyásoló hibákat akkor javítják teljesen ki, amikor az érintett hadihajó hazatér a bevetésről).

A lefutott nyomozás itt is elég kellemetlen eredményeket közölt: a teherhajó nem hibázott, a Trumannak viszont minden lehetősége megvolt arra, hogy elkerülje az ütközést. Dave Snowden kapitányt az ütközés után gyorsan menesztették is.

Április 28-án aztán egy aránylag komikus jelenet zajlott le, ismét a Vörös-tengeren: a Nimitz-osztályú hordozók méretükhöz képest szükség esetén kifejezetten szűk íven tudnak fordulni, ami jelen esetben jól is jött, mivel a húszik ballisztikus rakétát lőttek a Trumanra.

A hajó kidriftelt a rakéta elől, közben viszont vízbe pottyantott egy újabb Super Hornetet, meg a gépet mozgató vontatót is.

A gép azóta is a tenger fenekén pihen, a Truman legénysége ugyanakkor meglepő módon a fedélzet alatti hangárból kibucskázó vadászbombázó esetében követte el a legkevesebb hibát: a vizsgálatok szerint maga a kitérő manőver teljesen rendben történt, a gondot az okozta, hogy az F/A-18-as fékberendezése a nagy terhelés miatt megadta magát, ezért csúszott ki a hangárból. Bár a hangár és a parancsnoki híd közötti kommunikáció lehetett volna jobb, a jelentés szerint igazából csak a hangárban dolgozó tengerészek lélekjelenlétének volt köszönhető, hogy nem történt sokkal nagyobb katasztrófa.

A május hatodikai baleset pont egy olyan szituációt eredményezett, amitől minden, anyahajóra leszálló pilóta retteg: a 11. vadásszázad Super Hornetje bevetésről visszatérve elvétette a Truman első három fékezőkábelét, a negyediket viszont elkapta.

A gond abból adódott, hogy a kábel csütörtököt mondott, a gép pedig túlcsúszott a fedélzeten.

A két pilóta sikeresen katapultált, a haditengerészet Seahawk helikoptere könnyű sérülésekkel halászta ki őket a tengerből. A gépet itt sem tudták kiemelni.

A vizsgálatok eredménye valószínűleg itt volt a leginkább lesújtó: nem elég, hogy a legénység maximális terhelés alatt volt a baleset pillanatában, de sem megfelelő képzettséggel nem rendelkeztek, sem a kötelező karbantartásokat nem végezték el egy olyan berendezésen, ami túlzás nélkül egy hordozó egyik legfontosabb eleme.

Összegezve tehát:

• A Truman kapitánya a bevetés alatt elégtelen teljesítményt nyújtott
• A kötelékben szolgáló Gettysburg legénysége nem volt összeszokva a kötelék többi tagjával
• A hordozó legénysége alulképzetten és túlterhelten dolgozott a bevetések alatt
• Ráadásul a berendezések sem voltak kellően karban tartva

Ezek a hibák önmagukban is komoly aggályokat keltenének, de így egyben olvasva már-már azon is csodálkozhatunk, hogy nem történt több malőr a vörös-tengeri kaland során.

Címlapkép forrása: Gerard Bottino/SOPA Images/LightRocket via Getty Images