munkás dolgozó fizikai acélipar
KRTK blog

Az Orbán-kormány nagyon szereti a német multikat: és a szimpátia kölcsönös

Éltető Andrea, KRTK
A közép-európai országok közül a magyar gazdasági fejlődés az egyik leginkább külföldi tőkére alapozott. Hazánkban a vállalkozások árbevételének és termelésének 53%-át a külföldi tulajdonú vállalatok adták 2019-ben és a feldolgozóiparban ez az arány 73% volt az Eurostat adatai szerint. Köztudott, hogy a legjelentősebb befektetők nálunk a német vállalatok, de az utóbbi években egyre több ázsiai (dél-koreai) multinacionális cég is megjelent hazánkban.

A Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara május 31-én publikálta friss konjunktúrajelentését. A tavalyi évhez hasonlóan idén is elég magas (88%) azon német cégek aránya, akik újra befektetnének Magyarországon. Hasonló jelentések készülnek a környező közép-európai országokban is, ezekből kiderül, hogy régiós összehasonlításban Csehország és Lengyelország kissé még vonzóbb a német befektetőknek (1. ábra). 

Az ábrán látszik, hogy 2012-16 között Magyarország volt a legnépszerűtlenebb a négy ország közül a németek szemében, de aztán 2017-től megelőzve Szlovákiát a görbe minden korábbi értékénél magasabbra kapaszkodik. 2020-21-ben egyébként a Visegrádi országok népszerűségi növekedése talán a járványhelyzet okozta ázsiai termelési problémáknak is köszönhető.

Nézzük, mivel elégedettek és mivel nem annyira a német befektetők, a gazdaságpolitikai keretrendszert tekintve. Ide tartozik a felmérésben a jogbiztonság, átláthatóság, korrupció, adóteher, kiszámíthatóság. A befektetők egy 5 fokú skálán értékelik ezeket, ahol az 5 a legrosszabb minősítés.

Magyarországon a legrosszabb minősítést nagyjából mindvégig a korrupció és a közbeszerzések átláthatósága kapta,

2015 óta jelentősen elválva a többi tényezőtől, amelyek javuló tendenciát mutatnak a német cégek szemében (2. ábra). Leginkább az adóterheket ítélik meg kedvezően, de fontos számukra az infrastruktúra, a kiszámíthatóság és a gazdaságpolitika stabilitása, amivel egyre elégedettebbek. Vagyis, a német befektetőknek megfelel az, hogy a magyar rendszer kiszámíthatóan, stabilan korrupt, nem transzparensek a közbeszerzések, de alacsonyak az adóterhek. (A korrupció hazai intézményesüléséről tanulmányok és nagyobb eseteket bemutató kötetek készültek. A közbeszerzéseken nyertes Fidesz-közeli cégek ugyanakkor főleg más hazai cégeket szorítanak ki, a nagyobb külföldi befektetőket nem éri feltétlenül hátrány. Mivel e nyertes baráti cégek jellemzően az osztalékot kifizetik maguknak és nem forgatják vissza nyereségüket a gazdaságba, a külföldi tőkebefektetésekre továbbra is szüksége van az országnak.) Azt, hogy a német cégek jól belesimultak az Orbán-féle rendszerbe, az is mutatja például, hogy gondosan kerülik a hirdetéseket a nem kormánypárti portálokon.

A kamarai felmérés alapján van még egy tényező, ahol 2013 óta Magyarország jóval a régiós (15 közép-kelet európai ország) átlag felett “szimpatikus” a német cégeknek: ez a “munkajog rugalmassága.” Nem véletlenül, hiszen 2013 januárjától lépett életbe az új Munka Törvénykönyve, ami több szempontból a munkaadóknak kedvez a munkavállalókkal szemben és csökkenti a szakszervezetek alkuerejét. Korábbi sajtócikkekből ismert, hogy

a nagy német (főleg autóipari) multinacionális cégek vezetőinek közvetlen kapcsolata van a kormány tagjaival, vagy a miniszterelnökkel.

A német autógyárak jelentősége köztudott, ahogy a számukra nyújtott támogatások is. Az Orbán-kormány első évtizedében az Audi például négyszer annyi támogatást kapott egy munkahelyért Magyarországon, mint Németországban.

Az ún. „egyedi kormánydöntések” listája 2004 óta nyilvános és ebből kiderül a cégek neve, nemzetisége, a vállalt új munkahelyek száma (ami később eltérhet a valóban létrejöttekétől), a beruházás összege és a kormány támogatásának összege. A 2004-2021-es peridusban a támogatott külföldi cégeknél létrejövő állások 36,8%-át a 102 német vállalat teszi ki, akik a támogatások 32,9%-át kapták. Egy munkahely náluk 8 millió forintba került. Érdekes az ázsiai vállalatok támogatása (összesen 51 japán, koreai vagy kínai cég), akik „drágábbak”: a külföldi munkahelyek 20%-áért kapták a külföldieknek jutó támogatások 35,6%-át és egy munkahely itt 15,8 millió forintba került. (Ennél is többe kerülnek egyébként a magyarok, a periódusban támogatott 64 magyar cégnél 18 millió forint volt az egy munkahelyre eső támogatás.)

Az ázsiai cégeknek nyújtott támogatás 60%-át 10 akkumulátor gyártó cég kapta (egy kivételével mind dél-koreai). Egy közülük még 2018-ban, a többi 2019-2021-ben kapott állami segítséget, érzékeltetve a tavaly meghirdetett gazdaságpolitikai célt, mely szerint akkumulátor nagyhatalom lesz az ország.  Az akkumulátor-gyártás felfuttatásában elég nagy a verseny Európán belül is, Spanyolországban például két-három hatalmas gyárat létesítenének a közeljövőben, Portugáliában Európa legnagyobb lítium-feldolgozó gyára épül, és Lengyelországban is bővíti az LG a világ egyik legnagyobb akkumulátor-gyárát.

A magyar kormány tehát jelentős összegekkel és kedvező jogi, illetve adókörnyezettel támogatja az exportorientált „jó” külföldi multinacionális vállalatokat, ami megfér az időnként felbukkanó külföldi multiellenes retorikával. A kitessékelendő „rossz” multik között rendre felmerülnek a nyugati kiskereskedelmi láncok, korábban pedig a bankszektorban és az energiaszektorban is sikerült a külföldiek jelenlétét csökkenteni. Némi ellentmondás van a fenntarthatóság és környezetvédelem hangoztatott fontossága és az akkumulátorgyárak okozta környezeti károk (tatai karsztforrás veszélyeztetése, komáromi mérgezési tünetek, gödi kútszennyezés) illetve ezek tolerálása között is a magyar hatóságok esetében.     

További, gyakran emlegetett kormányzati cél a hazai hozzáadott-érték növelése, feljebb lépés a globális értékláncokban, a magasabb szintű bekapcsolódás azokba. Vannak is példák külföldi K+F központok hazánkba telepítésére. Ugyanakkor, kérdéses, hogy az akkumulátor-gyárak hazai munkafázisai mennyire képviselnek magas szintű hozzáadott értéket. Mindenesetre a kormány  Nemzeti Akkumulátor Stratégiájának hat fő célja közül három célul tűzi ki a K+F és a fejlesztés (versenyképesség) magyarországi erősítését, valamint a hazai oktatás, képzés erősítését. Mivel az akkumulátorok iránti kereslet erősen növekszik, mérnökök, szakmunkások ezrei kellenek majd a jövőben.

A „jó” külföldi multinacionális vállalatok számára tehát (legyenek németek, vagy ázsiaiak, autóipariak, K+F központok vagy akkumulátor gyárak) elengedhetetlen, hogy legyen munkaerő az országban.

Már a koronavírus járvány előtti években kritikussá vált a rendelkezésre álló szakképzett munkaerő helyzete, ahogy ezt a befektetők rendre jelezték is. Miközben sok szakképzett magyar fiatal ment külföldre, a hazai cégek egymástól csábították el a munkaerőt, vagy külföldi munkavállalókat hoztak be.

Nézzük meg ezt az utóbbi „tételt” tüzetesebben. Visszatérve a német-magyar kamara felmérésére, látható, hogy a „szakképzett munkaerő rendelkezésre állása” témával 2018-ig igen elégedetlenek voltak a német cégek, Magyarországon jobban, mint a régiós átlag (4. ábra).

2018 után némi javulás állt be, 2020-tól ebben talán a világjárvány is szerepet játszik, de van még egy faktor, ami jelentős: a külföldiek munkavállalása. 2017-ben a kormány könnyített a szabályozáson, a környező nem EU-s országokból nem kell már tartózkodási engedélyt kérni, elég a külföldi munkavállaló bejelentése. 2017 után jelentősen nőtt a Magyarországon munkát vállaló külföldiek száma, az ukrán és szerb munkások mellett kiemelkedőek az ázsiai (vietnámi, koreai, kínai) dolgozók.

A külföldi munkavállalók átlagos szakképzettségi szintje ugyan növekszik, de ez nem tudja pótolni a tömeges igényeket. Az Nemzeti Akkumulátor Startégia (54.old.) a felnőttképzést említi, mint az oktatás fejlesztési lehetőségét, illetve megemlíti a középiskolák infrastrukturális fejlesztését (72.old).

A realitásokkal tehát úgy tűnik, továbbra sem számolnak a döntéshozók, hiszen a felnőtt magyar lakosság minimum negyede funkcionális analfabéta

(nehéz olyanokat képezni, akik egyszerű szöveget sem értenek meg). Idén pedig az egész országban mindössze 25-en jelentkeztek kémiatanárnak és közülük sokan nem is tanítanak majd. Mivel már eddig is súlyos hiány volt a természettudomány tanítóiból, nem lesz, aki megtanítsa a jövő akkumulátorgyári dolgozóinak, hogy mi az anód és a katód, hiába lesz megfelelő a tanterem (infrastruktúra). Az alapok elsajátítása nélkül, az általános és középfokú oktatási rendszer reformja, tanárok megbecsülése nélkül a magyar fejlesztés és K+F, az „értékes bekapcsolódás a multinacionális láncokba”, csak folyamatosan ismételgetett terv marad.

Éltető Andrea az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének munkatársa.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül feleltethető meg a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép: Getty Images

covid
számla befizetés
repülő nyaralás léiközlekedés beach
olaj
arany
2022. október 18.
Portfolio Future of Finance 2022
2022. szeptember 6.
Sustainable World 2022
2022. szeptember 7.
Private Health Forum 2022
2022. szeptember 15.
Property Investment Forum 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu
Díjmentes online előadás
Hogyan csináld a gyakorlatban?
Könyvajánló
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
covid