A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
A 2020 márciusában kitört koronavírus világjárvány sok tekintetben megviselte a családokat. A lezárások és a bezártság okozta mentális megterhelés, a munkahelyek megszűnése, a megbetegedés vagy hozzátartozók elvesztése mind plusz terhet jelentettek, megnehezítve a családok mindennapjait. Mivel az óvodák és az iskolák is hónapokon át zárva voltak, a kisgyermekes családok számára külön kihívást jelentett a kisgyermekek nappali felügyelete, illetve az otthoni iskoláztatás megoldása. Az iskolák által támasztott elvárások sokszor egy teljes ember munkáját követelték meg nap mint nap a szülőktől, miközben az otthonra kiadott feladatok megoldásában segítettek a kisebb gyermekeknek.
A járvány során többször is bezártak az óvodák és az iskolák. Legelőször 2020. március 16-tól egészen május végéig (illetve Budapesten június elejéig) zárva maradtak a bölcsődék és az óvodák, az iskolák pedig egészen a tanév végéig nem nyitották meg újra a kapuikat. 2020 őszén az óvodák és az általános iskolák a helyi járványhelyzetnek megfelelően, alkalomszerűen zártak majd nyitottak újra, 2021 márciusában és áprilisában viszont országszerte ismét lezárták az óvodákat és általános iskolákat.
Magyarországon a legtöbb családban a tradicionális családi munkamegosztás a jellemző, vagyis általában a nők foglalkoznak többet a gyermekekkel, a férfiak pedig pénzkereső tevékenységgel. Emiatt az iskolai szünetek a kisgyermekes a családokban leginkább az anyák munkapiaci helyzetét rontották. A kisgyermekes anyák helyzetét a KSH Munkaerőfelvétel adatain vizsgáltuk a Munkaerőpiaci Tükör 2020 kiadvány egyik tanulmányában. Az 1. ábra azt mutatja, hogy a 4 és 10 év közötti kisgyermeket nevelő, 25 és 45 év közötti nők munkaerőpiaci aktivitása (foglalkoztatott vagy álláskereső) hogyan alakult a koronavírus hónapjaiban a többi 25 és 45 év közötti emberhez képest.
A járvány kitörésekor, az első lezárások alatt a kisgyermekes nők munkaerőpiaci jelenléte látványosan zuhant a többi csoporthoz képest.
Ez a részvétel csökkenés jelzi, hogy a munkát kereső, illetve a már dolgozó nők egy része valószínűleg az otthon maradó gyermek ellátása érdekében ideiglenesen vagy hosszabb időre visszavonult a fizetett munkavégzéstől.
Míg a másik csoport aktivitása a lezárások után visszaállt a COVID előtti időszak szintjére, addig a kisgyermekes nők aktivitása még 2021 második negyedévében is jelentősen alatta maradt a COVID előtti időszak szintjének. Ez arra utal, hogy sok nő valószínűleg nem látta értelmét addig visszatérni a fizetett munka világába, amíg le nem zárul az a bizonytalan időszak, amikor bármelyik héten előfordulhat, hogy ismét otthoni iskolai üzemmódra kell átállni.
A második ábra azt mutatja meg, hogy mekkora az álláskeresők aránya a munkapiacon aktívak (foglalkoztatottak + álláskeresők) között. A járvány hatására a kisgyermekes anyák és a többi 25-45 éves csoportjában is megnőtt a munkanélküliségi ráta.
A 2020 tavaszi lezárások alatt a kisgyermekes nők körében (egyébként statisztikailag nem kimutathatóan) csökkent a munkanélküliségi ráta, ami azt sugallja, hogy leginkább azok a nők tettek le a fizetett munkáról, akik még egyébként is csupán álláskeresők és nem foglalkoztatottak voltak. Ugyanakkor a munkanélküliségi ráta a későbbi időszakban jelentősen növekedett, magasabbra, mint a másik csoport esetében. Ez, és az aktivitási ráta alacsony szinten maradása azt sugallja, hogy
a cégek leginkább a kisgyermekes nőktől váltak meg a válság időszakában, akik később egyre nagyobb arányban jelentek meg álláskeresőként a munkaerőpiacon.
A kisgyermekes nők így a járvány egyik legnagyobb vesztesei lettek munkaerőpiaci szempontból. Mind a munkaerőpiaci részvételük, mind pedig a foglalkoztatásuk lemaradt a többi csoporttól, ami arra utal, hogy a saját vagy családi döntés és a munkáltató által meghozott döntések együttesen vezettek a kisgyermekes nők helyzetének romlásához.
Szabó-Morvai Ágnest a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (FK131422), valamint a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja (LP2018-2/2018) is támogatta.
Szabó-Morvai Ágnes az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaság Közgazdaságtudományi Intézetének (KTI) tudományos főmunkatársa és a Debreceni Egyetem adjunktusa,
Vonnák Dzsamila a KRTK KTI tudományos munkatársa
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép: Getty Images
