Oktatási reform: mit tanulhatnak a magyarok a lengyel oktatási reformból?

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Ez a reform sokszor előkerül a magyar sajtóban is, amikor a magyar oktatási rendszer lehetséges változtatásairól van szó. A reform Magyarországnak különösen azért lehet fontos, mert a lengyel és a magyar oktatási intézményrendszer nagyon hasonló volt a rendszerváltás után, így érdemes tanulni egy ilyen átalakításból.

A lengyel oktatási rendszer több elemét is változtatták 1999-ben:

1. egy évvel meghosszabbodott az átfogó (komprehenzív) oktatás,
2. ez az átfogó oktatás két részre bomlott: egy hatéves általános iskolára és egy hároméves alsó gimnáziumra,
3. a felső gimnáziumi és szakközépiskolai képzés egy évvel rövidebb lett, a szakiskolai viszont ugyanolyan hosszú maradt,
4. a tanárok nagyobb szabadságot kaptak abban, hogy pontosan mit és hogyan tanítsanak meg egy általános keretrendszeren belül,
5. megújult a tanárképzés, és a szakmai fejlődést ösztönző előmeneteli rendszer alakult ki,
6. minden közoktatási képzési szint (alapfokú, alsó középfokú és felső középfokú) végén központosított teszteket vezettek be, ami egységes rendszerben mérte a diákok képességeit ezeknél a mérföldköveknél,
7. minden következő szintre a felvételi a korábbi, iskolánként eltérő felvételi vizsgák helyett ezeken az egységes, szint végi teszteken alapult,
8. és végül az iskolák nagy része a helyi önkormányzatok tulajdonába került.

Ezek közül a változások közül néhány olyan jellegű volt, amelynél valószínűleg idő kellett, hogy a hatása érződhessen. Például a tanárképzés megváltoztatásának hatása a reform utáni jónéhány kohorszra feltehetően nem hatott. Más elemei a reformnak minden 1999-ben iskolában lévő diákra egyformán hatással voltak. Ilyen például a tanári autonómia növelése vagy a fenntartóváltás. A strukturális változások (1-3. pont) és a képességmérés változásai (6-7. pont) azonban egyik évről a másikra történtek. A reform előtti évfolyamokra feltehetően nem vagy alig volt hatással, míg a reform utáni korosztályok erősen érezhették a hatását.  A kutatási módszertan szempontjából nagyon fontos elem, hogy az új szerkezetet felmenő rendszerben vezették be, tehát volt egy korosztály, amelyik még a régi rendszerben tanult, a következő pedig már teljes egészében az újban. A határvonal 1985 és 1986 között húzódott. Az 1985-ben születettek végig a régi rendszerben tanultak: nyolc évig jártak általános iskolába, és utána választottak a hároméves szakiskola, a négyéves gimnázium és az ötéves szakközépiskola között. Az 1986-ban születettek azonban hatodik osztály után már az új, hároméves alsó gimnáziumban tanultak tovább, amit hároméves szakiskola, hároméves gimnázium vagy pedig négyéves szakközépiskola követett.

Mivel a születési év határozta meg, hogy ki melyik oktatási rendszerben tanult, így az eltérő oktatási rendszerekben való részvétel szinte véletlenszerű volt. Az ember nem maga dönti el, hogy 1985-ben vagy 1986-ban születik. Így, megfelelő egyéb tényezők hatását is figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy ha találunk különbségeket a reform előtti és a reform utáni rendszerek tanulói között, azok a reform hatásának tulajdoníthatók.

A kutatásban az EU-SILC (Statistics on Income and Living Conditions – jövedelmi és életszínvonal-statisztika) lengyel adatait használtuk 2005 és 2013 között. Ekkor már a reformban érintett évfolyamok feltehetően a munkaerőpiacon voltak. A 20-27 éves korosztályra fókuszáltunk, mivel erről a korosztályról mind a reform előttről, mind a reform utánról rendelkezésünkre álltak adatok. Először megnéztük, hogy a lengyel fiatalok mikor kezdtek dolgozni, különböző életkorban mennyi munkatapasztalattal rendelkeztek, és milyen valószínűséggel voltak foglalkoztatottak attól függően, hogy a régi vagy az új rendszerben tanultak-e. Ezután megmértük, hogy minden más tényező hatását kiszűrve az új oktatási rendszer átlagosan hogyan hatott a foglalkoztatási valószínűségükre és a béreikre.

A megállapításaink a következők:

1. A reform utáni kohorszok átlagosan valamivel később álltak munkába, hiszen tovább is tanultak – mindenki  egy évvel hosszabb (8 év helyett 9) alapképzést kapott, de míg az érettségit adó képzések egy évvel rövidültek, a szakiskolai képzés ugyanolyan hosszú maradt.
2. Ez azonban nem járt együtt kevesebb munkatapasztalattal: az új rendszerben tanult fiatalok minden életkorban valamivel több tapasztalattal rendelkeztek, mint a régi rendszer tanulói.
3. Ennek az oka az lehetett, hogy minden életkorban, de különösen a húszas éveik elején, magasabb eséllyel is voltak foglalkoztatottak.
4. Az új rendszer tanulói átlagosan magasabb reálbéreket is kaptak.

Ezek még csak leíró megállapítások, és a különbségeket okozhatja az is, hogy a reform utáni kohorszokat később figyeljük meg, így gazdasági növekedés esetén későbbi években mindenki magasabb fizetést kap, vagy nagyobb eséllyel lesz foglalkoztatott, mint a korábbiakban. A becsléseinkben ezért figyelünk rá, hogy minden olyan hatást kiszűrjünk, ami a reformtól függetlenül is befolyásolja, hogy ki milyen valószínűséggel foglalkoztatott, illetve mekkora bért kap: a megfigyelés éve, az illető életkora és neme, hol lakik és melyik évben lépett be a munkaerőpiacra. Mindezen tényezőkre kontrollálva is pozitív összefüggést látunk az új iskolarendszer és a két fontos mutatónk között. Azt találjuk, hogy a reform oksági hatásai alapvetően pozitívak voltak:

1. Az új oktatási rendszerben tanultak átlagosan 3.1-3.3 százalékponttal nagyobb valószínűséggel foglalkoztatottak, és 3.6-5.1 százalékkal többet keresnek reálértékben, mint a régi rendszer tanulói.
2. A magasabb bérek különösen a fiatalabb korosztályra jellemzőek: az új rendszerben tanult 21-23 évesek többet keresnek, mint a reform előtt tanuló társaik, míg az idősebbeknél már nem látszanak jelentős különbségek.
3. Ha csak az 1985-ben és 1986-ban születetteket hasonlítjuk össze (tehát akik még éppen a régi rendszerben tanultak vagy már éppen az újban, de jelentős különbség egyéb tényezőkben nincs közöttük), a bérkülönbségek már náluk is látszanak: az 1986-os korosztály átlagosan 8-10 százalékkal keres többet, mint az 1985-ös korosztály.

Bár nem tudjuk pontosan megfigyelni, hogy a reform melyik elemének milyen hatása volt, a hasonló reformokat vizsgáló korábbi tanulmányok alapján a legfontosabb elem az egy évvel hosszabb átfogó oktatás volt. Az ilyen típusú, úgynevezett komprehenzív reformok nagyon hasznosak a későbbi szakiskolások számára, mivel ezekben az iskolákban a szaktárgyak mellett általában kisebb hangsúlyt kapnak a közismereti tantárgyak. Plusz egy év közismereti képzésnek a szakosodás előtt ezért nagy hozama van a munkaerőpiacon.

A mi eredményeink is azt mutatják, hogy a reform valószínűleg nekik, illetve más fiatalon munkába állóknak kedvezett a legjobban.

A sikerek ellenére a lengyel kormány 2017-ben visszafordította a reformot, így a lengyel oktatás újra a magyaréhoz hasonlóan a nyolc éves általános iskolai és négy-ötéves középiskolai rendszerben működik. Még nem telt el elég idő, hogy ennek a változásnak a hosszú távú hatásait megvizsgáljuk, de feltehetőleg, különösen a szakiskolások számára, nem lesznek kedvező hatásai.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép: Getty Images