Mennyire versenyképesek a magyar városok a régió többi városához képest?

krtk blog A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A város az innováció központja és ösztönzi a gazdasági fejlődést. A rendszerváltás óta pedig a területi verseny csak tovább erősödött. A megyék, régiók, a városok is egymással versenyeznek a befektetőkért, intézményekért, infrastruktúra-fejlesztéséért, versenyképes szakemberekért. A városok között kialakult verseny során, amennyiben alkalmuk nyílik rá, az egyes városok ki is használják a verseny adta lehetőségeiket, hogy jobb pozíciót szerezzenek maguknak. Ahogy Lengyel Imre fogalmaz „elszipkázzák” egymás elől ezeket a lehetőségeket”.

Írásom célja, hogy a nagyvárosok versenyhelyzetét vizsgálja, átfogó képet adva a városok sajátosságairól, hol szerepelnek a különböző városi ranglistákon. A kutatás fókuszában a kelet-közép-európai régió centrumai állnak. Ezen régió városait a nyugat-európai, ázsiai és az egyesült államokbeli városokkal összehasonlítva – köszönhetően a szocializmus dominanciájának – korábban alapvetően alacsony gazdasági potenciállal rendelkezőknek jellemezték. A kelet-közép-európai térben található regionális centrumokat vizsgálva kívánom igazolni ezen városok gazdasági potenciálját.

A 21. században jellemző, hogy különféle szervezetek – gondoljunk csak a nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetekre, alapítványokra, tanácsadó cégekre, illetve médiumokra – különböző rangsorokat készítenek, majd azok eredményeit globális platformokon keresztül tárják a nagyközönség elé. Ezen rangsorok és indexek csoportosíthatók az előállító szervezetek típusai, a minta nagysága, a területi lehatárolás (nemzetközi, nemzeti, regionális és város) és megjelenés gyakorisága alapján (éves vagy határozatlan időintervallumban megjelenő). Ugyanakkor a változók köre is széles. A rangsorolás tárgyai között emberek, országok, városok, területek, márkák, egyetemek, egyéb szervezetek mind megtalálhatók. Az 1. ábra Carrera Portugal (2019) alapján mutatja be a rangsorok és indexek mozaikját.

Mivel az Európai Unióban a lakosság csaknem 75%-a városokban él, az Európai Unió elkötelezett a városainak fenntarthatóbbá tétele mellett. Így az elmúlt években különösen megnőtt az igény az európai városok környezeti fenntarthatóságának mérésére létrejött városi rangsorok és azok értékelésére született tanulmányok iránt, mivel az ilyen jellegű kutatások egyrészt segítséget nyújtanak a politikusoknak, a városvezetőknek és városfejlesztőknek, hogy megértsék: a globalizáció és az urbanizáció hogyan befolyásolja a városi tereket, másrészt pedig tervezési és értékelési eszközként is szolgálnak a számukra. Ugyanígy fontos információval szolgálnak a városi rangsorok a potenciális befektetőknek is.

Írásom központi kérdése, hogy mely kelet-közép-európai regionális központok szerepelnek ezekben a rangsorokban és indexekben.

A kutatás számos nemzetközi és hazai szakirodalmi forrás feldolgozásával készült és a nemzetközi és hazai szakirodalomban ismert gazdasági indexek és városi rangsorok alapján vizsgálja a kelet-közép-európai országok: Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia 100 ezer és egymillió fő közötti népességgel rendelkező városait (1. térkép).

A vizsgált tíz ország között a legmagasabb a nagyvárosban élő lakosság aránya Lengyelországban – közel minden negyedik lengyel állampolgár nagyvárosban él. Ugyanez az arány Romániában 23 százalék, Bulgáriában 28 százalék. A 2. ábra mutatja a nagyvárosok számát és lakosaiknak arányát az össznépességhez viszonyítva.

Városi versenyképesség

Tény az, hogy a városok, térségek, országok rivalizálása megfigyelhető, „mióta világ a világ”. Már az ókorban vetélkedtek egymással a görög városállamok, a Római Birodalom települései. 1994-ben Nagy Britanniában a versenyképesség helyzetét és feltételeit összefoglaló Competitiveness White Paper meghatározta, hogy a városok alapvetően a munkáért és a beruházásokért versengenek egymással. A verseny a befektetők és a népesség az adott településre vonzása, a központi költségvetési források megszerzése és a közjavak létrehozása, valamint a rendezvényszervezési jogok megszerzése érdekében zajlik. Ily módon próbálnak meg a városok önmaguk számára az életszínvonal tartós javulását szolgáló fenntartható gazdasági növekedést, lakosaik számára pedig magas foglalkoztatottságot és jövedelmet biztosítani.

A városi versenyképesség arra is utal, hogy az adott település képes javítani a gazdasági fejlődés minőségét, versenyképes környezetet és hatékony várostervezést biztosítani

– mindezt hozzáértő és képzett munkaerő rendelkezésre állásával. Ez a befektetési áramlás és a külföldi tőke növekedéséhez vezet. A helyi gazdaság képes vonzani és stabil vagy növekvő piaci részesedéssel folyamatos mozgásban tartani a cégeket, egyúttal megtartani a stabil vagy növekvő életszínvonalat. A versenyképesség különbözik a versenytől, mivel a verseny egy zéró kimenetelű játék, amelyben, ha az egyik város nyer, akkor a másik veszít, ezzel ellentétben a városok egyidőben tudják növelni a versenyképességüket, így tehát mind a város gazdasága, mind a nemzetgazdaság párhuzamosan tud fejlődni, gyarapodni. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD 2001) szerint a város versenyképessége a város azon képességére utal, hogy a nemzetközi normáknak megfelelő árukat és szolgáltatásokat állítson elő. Ugyanakkor a termelési rendszer képes magas hozamot fenntartani a hazai bevételek bővülésével és a munkalehetőségek növelésével. Tehát ha egy versenyképes város fenntartható gazdasági növekedést kíván elérni, akkor azt úgy érheti el, hogy támogatja az ipar, a cégek és a várostervezők közötti együttműködést, ezáltal javítja a termelékenységet, így egyrészt hozzájárul a gazdasági növekedéshez, másrészt pedig emeli a társadalom munka lehetőségeit és életszínvonalát.

A versenyképesség mérése, mérőszámai: indexek és rangsorok

A versenyképesség mérésére sokan sokféle módszertant alakítottak ki. A fejlettség mérésének és a versenyképesség vizsgálatának evolúciója során megkülönböztetik a gazdasági, a társadalmi, majd a környezeti és végül a fenntarthatósági méréseket. A versenyképesség-mérés módszertanában is tartalmi bővülés figyelhető meg, hiszen az idő előrehaladtával egyrészt újabb vizsgálati szempontok jelentek meg, másrészt pedig egyes tényezők különböző súlyt kaptak a vizsgálatok során.

Az elmúlt évtizedekben számos index és rangsor látott napvilágot, amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy meghatározzák, mérjék és értékeljék az országok, régiók és városok életminőségét és versenyképességét. A városok többféle szinten, regionálisan, országosan és nemzetközi szinten is versengenek egymással, a városi hierarchiában elért helyezésük, rangsorokban elért pozíciójuk folyamatosan változik. Egy város gazdasági sikere összességében a nemzeti teljesítményhez is hozzájárulhat.

Kelet-Közép-Európa nagyvárosai a gazdasági indexek tükrében

A kutatásom eredményeképpen megállapítható, hogy a 94 város közül egy véletlenszerűen kiválasztott város a vizsgált rangsorok és indexek tizenegy százalékában szerepel. A minimum nulla és a maximum 90 százalék. Továbbá nincsen olyan város, amelyre minden index, illetve városi rangsor kiterjed. A legmagasabb hatékonyságot elért nagyváros: Krakkó (90%), majd Wroclav (65%), Brno (60%), Graz, Katowice, Poznań, Temesvár (40%); Kolozsvár, Gdańsk, Kassa (35%); Linz, Łódź, Maribor, Split (30%), Iaşi, Újvidék, Pécs, Plovdiv, Salzburg, Várna (25%); Ostrava, Nagyszeben (20%); Brassó, Lublin, Olomouc, Plzeň, Rijeka, Szeged, Toruń (15%); Burgasz, Craiova, Debrecen, Győr, Innsbruck, Eszék, Rusze, Szczecin (10%); Arad, Nagybánya, Białystok, Bydgoszcz, Constanţa, Gdyna, Klagenfurt, Liberec, Nis, Nagyvárad, Pleven, Ploieşti, Rzeszów (5%) hatékonysággal. A további 43 város pedig egyik városi rangsor és index mintájába sem került be, ezért ezek hatékonysága nulla.

Megvizsgálva a városok hatékonyságát országonként, az első három leghatékonyabb regionális központ közül kettő lengyel: Krakkó és Wrocław, illetve a harmadik egy cseh város: Brno. A közepesen hatékony városok 5-25%-ban szerepelnek az indikátorokban és 43 olyan város volt, amely egyetlen indikátorban sem szerepelt, vagyis 0% a hatékonysága. Mindössze egy város, Krakkó szerepelt az indikátorok 90%-ában.

A fővárosokról pedig azt lehet elmondani hogy az indexek és rangsorok legalább felében vizsgált területnek számítanak. Az esetek legmagasabb arányában (2/3 arányban) Budapest és Prága, majd Bécs 70%-ban, illetve a többi öt főváros (Ljubjana, Pozsony, Szófia, Varsó és Zágráb) az indikátorok 65%-ban szerepelt.

Összefoglalás

Összességében szükség van további városi rangsorok és indexek kidolgozására, amelyek a városi szerkezet társadalmi, multikulturális és részvételi dimenzióiból származó változókat tartalmazzák. Jelen vizsgálat egy kelet-közép-európai régió regionális központjait vizsgáló gazdasági index megalkotásának időszerűségét és szükségességét kívánta igazolni az elvégzett városi index és rangsorelemzések által. Hiszen a magyar versenyképesség és az életminőség szintjének méréséhez jobb, pontosabb módszertanok dolgozzanak ki, annak érdekében, hogy jobban meghatározhassák azokat az erősségeket, amelyeket mindenképpen meg kell tartani, illetve azokat a területeket, ahol mindenképpen fejlődni vagy változtatni kell.

Az elmúlt években a kelet-közép-európai regionális központokat érintő vizsgálatok elsősorban a fővárosokra koncentrálódnak. De azok közül is kiemelten foglalkoznak Bécs, Budapest és Prága városokkal, másodsorban Ljubljana, Pozsony, Szófia, Varsó és Zágráb, illetve harmadsorban Belgrád és Bukarest városokkal. A további központok vizsgálata pedig messze elmarad a fővárosok után, aminek az egyik oka az egyes városokra vonatkozó hivatalos adatok hiányos volta. Hiszen áttekintve az Eurostat adatbázisát, jól látható, hogy az egyes országok városokra vonatkozó adatai hiányosak. A másik ilyen oknak vélem, hogy nincsen egységes adatszolgáltatási kötelezettség, míg Lengyelország minden évben adatot szolgáltat NUTS 3 szintig, addig Szerbia vagy Bulgária esetében évek óta adathiány tapasztalhatók. Ezek a tények megnehezítik a regionális központok mélyrehatóbb vizsgálatát.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a lakosság közel egynegyede él Kelet-Közép-Európa regionális központjaiban. Ezen városok funkciókban, illetve területi tőkében magas koncentrációt mutatnak és jelentős gazdasági potenciállal rendelkeznek, viszont ahhoz, hogy minél vonzóbbá váljanak a befektetők számára, javasolt egy olyan gazdasági index megalkotása, amely fókuszában a kelet-közép-európai regionális centrumok állnak. Az index átfogóbb képet ad és lehetőséget nyit ezen városok számára, hogy hosszú távon felzárkózzanak nyugat-európai társaikhoz és több olyan sikertörténet lásson napvilágot Kelet-Közép-Európában, mint például Katowice, Wrocław, Poznań, Szczecin, Debrecen, Miskolc és Niš, amely városok a 2021-ben a mérvadó nemzetközi FDI rangsorban a világ top 10 befektetési helyszíne között végeztek.

Köszönetnyilvánítás

A tanulmány teljes szövege a Rechnitzer János & Páthy Ádám (2023). Nagyvárosok Kelet- és Közép-Európában c. kötetben lesz olvasható. (Megjelenés alatt.)

A kutatás a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal Országos Tudományos Kutatási Alap által finanszírozott GAZD K 128747 számú „A területi tőke és innovációs miliő szerepe a kelet-közép-európai regionális központok fejlődésében” című pályázat keretében valósult meg.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép: Getty Images