Lakóhely és cukorbetegség: nem mindegy, hol élünk

krtk blog A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A cukorbetegség az egyik legelterjedtebb krónikus betegség világszerte, és a vele járó szövődmények súlyos következményekkel járnak mind az egyének, mind az egészségügyi rendszer számára. Egy új, magyarországi tanulmány – melynek szerzői Elek Péter, Mayer Balázs és Varga Orsolya – most azt mutatja meg, hogy

a szövődmények előfordulása és súlyossága szoros kapcsolatban áll a lakóhely társadalmi-gazdasági jellemzőivel – különösen a munkanélküliségi rátával.

A kutatás cukorbetegekre vonatkozó teljes körű, 2010 és 2017 közötti adminisztratív egyéni szintű egészségügyi adatokat használt fel, és az úgynevezett aDCSI (adapted Diabetes Complications Severity Index) mutatóval mérte a szövődmények súlyosságát. Ez a mérőszám hét terület szövődményeit (szemészeti, vese-, szív- és érrendszeri, agyi érrendszeri, perifériás érrendszeri, idegrendszeri és metabolikus szövődményeket) osztályozza egyes vagy kettes értékkel súlyosságuk szerint, majd összesítés után az index értéke 0 és 14 között változhat.

Ahol nagyobb a munkanélküliség, súlyosabb a betegség

Az elemzés alapján a cukorbetegek átlagos aDCSI pontszáma 1,6 volt, a leggyakoribb szövődmények a szív- és érrendszeri problémák (az esetek 41%-ában), míg a szemészeti, agyi érrendszeri és idegrendszeri szövődmények 14–24% között mozogtak (lásd az alábbi ábrát).

A tanulmány azt állapította meg, hogy azokon a településeken, ahol a munkanélküliségi ráta meghaladja az országos mediánt, magasabb a cukorbetegség előfordulása és gyakrabban jelentkeznek súlyos szövődmények.

Eredményül azt kaptuk, hogy egy százalékpontos növekedés a munkanélküliségi rátában átlagosan 2,1%-kal magasabb aDCSI értéket eredményezett.

Ezek az eredmények akkor is megmaradtak, amikor az életkori csoportokat, a nemet, a diabétesz típusát (1-es vagy 2-es típusú cukorbetegség), az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést (a háziorvosi praxisok betöltöttségét, az egy lakosra eső járóbeteg szakorvosi órák és kórházi ágyak számát), a település típusát, a diplomás lakosok arányát és a település egy főre eső jövedelmét figyelembe véve hasonlítottuk össze az alacsonyabb és magasabb munkanélküliségű településeken élő cukorbetegeket.

A kutatás azt is megvizsgálta, hogy a lakóhely munkanélküliségi rátája milyen kapcsolatban áll a cukorbetegek halálozásával. Azt találtuk, hogy 1 százalékponttal nagyobb települési munkanélküliségi ráta 1%-kal növeli a cukorbetegek öt éven belüli kórházi halálozásának esélyét („odds”), figyelembe véve az életkori csoportokat, nemet és a diabétesz típusát. Ha a szövődmények előfordulási gyakoriságát vagy a súlyossági indexét is beszámítottuk a modellekbe, a halálozási esélykülönbségek már kisebbek lettek. A súlyosabb szövődmények közül főként a vese-, a szív- és érrendszeri és a perifériás érrendszeri érintettség növelte a halálozás esélyét.

A társadalmi egyenlőtlenség egészségügyi kockázatai

Mindezekből következik a kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy

a társadalmi-gazdasági hátrány nemcsak a cukorbetegség kialakulásának kockázatát növeli, hanem annak lefolyását is súlyosabbá teszi.

A magasabb munkanélküliségi rátájú térségekben élő betegek valószínűleg később kerülnek diagnózisra, kevésbé hozzáférhető számukra a szakszerű ellátás, és így nagyobb eséllyel alakulnak ki súlyos szövődmények.

Az eredmények alapján érdemes lenne külön figyelmet fordítani a magas munkanélküliségű térségekben élő cukorbetegekre, és ezekben a térségekben megerősíteni a háziorvosi és szakellátást.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images