Prémium
Az önkéntesség és az adományozás 2011-ben Magyarországon
A több éve zajló gazdasági válság jelentős kihívások elé állította a gazdasági élet szereplőit, a vállalatokat, az államokat és az embereket is egyaránt. Az adományozás ilyen helyzetben különösen fontos szerepet kellene, hogy kapjon, mert a társadalom polarizálódásával és az egzisztenciák felőrlődésével jelentős szakadékok alakultak ki az egyes rétegek között. A mások sorsa iránt érzett empátia nem időszakos és nem kell gazdasági ciklusokhoz kötődnie, hanem minden felelősen gondolkodó ember sajátja kell, hogy legyen, most talán még nagyobb szükség lenne az e fajta együttérzésre.
Ma Magyarországon az adományozás vagy önkéntes támogatás attitűdje a nyugat-európai kultúrához képest igencsak "gyerekcipőben" jár. Tudatos adományozó hazánkban még nem nagyon létezik. Sajnos sok esetben inkább az "elfordítom a fejem , mert akkor nem látom" elv érvényesül, persze természetesen vannak kivételek. A segítség nyújtására, az adományozásra azonban lenne lehetőség. Nagyon sok karitatív szervezet, alapítvány működik hazánkban és tevékenységükkel rengeteg embert segítenek.
Mi a jelenlegi helyzet ma, és milyen tendenciák várhatók?
A jelen helyzetben ma Magyarországon sokkal többen szorulnak segítségre, mint gondolnánk. Családok ezrei kerültek a létminimum szélére és küzdenek a napi élelem beszerzéséért, nem beszélve arról, hogy beteg családtagjaik ellátására már semmilyen lehetőségük nem marad. Kiszolgáltatottak. Kiszolgáltattak mások jóindulatának és segítségének. A világ változik, és ezzel együtt az emberek nagy része is ráébred arra, hogy mások segítése nem egy vagy több szervezet kizárólagos feladata, és az önként vállalt adomány vagy önkéntesi tevékenység egy örömforrás, amely során bátran vállalunk felelősséget egymásért nemtől, kortól, vallástól és társadalomban betöltött szerepvállalásunktól függetlenül.
Ön miért éppen a Csodalámpát támogatja, miben különbözik ez a szervezet másoktól?
Patzauer Évával az alapítvány ügyvezetőjével az ismeretségünk hosszú időre tekint vissza. Az elmúlt évek alatt személyesen volt alkalmam meggyőződni a Csodalámpa kiemelkedő munkájáról és látni a beteg gyermekeket, hogyan küzdenek az életben maradásért. Az alapítvány célja olyan, életet veszélyeztető betegségben szenvedő 3 és 18 év közötti gyerekek egy-egy kívánságának a megvalósítása, akiknek a családja megfelelő anyagi erőforrások hiányában nem teljesítheti ezeket a kívánságokat.
A nonprofit szervezet tevékenységével elősegíti, hogy ezeknek a gyermekeknek az élete örömtelibb, legalább átmenetileg gondtalanabb legyen, ezáltal pedig erősíti a kisbetegek és családjuk gyógyulásba vetett hitét, reményét. Az alapítvány nem csak "egy" szeretne lenni a sok közül, hanem a Csodalámpát védjeggyé kívánja formálni, amely védjegy egyet jelent az értékrenddel, minőséggel, megbízhatósággal és az igaz emberi értékekkel.
Formálója és alakítója kíván lenni a hazai támogatói, adományozói kultúrának. Ez az a filozófia és értékrend, amely számomra megkérdőjelezhetetlené tette a Csodalámpa Alapítvány támogatását.
(x)
Ma Magyarországon az adományozás vagy önkéntes támogatás attitűdje a nyugat-európai kultúrához képest igencsak "gyerekcipőben" jár. Tudatos adományozó hazánkban még nem nagyon létezik. Sajnos sok esetben inkább az "elfordítom a fejem , mert akkor nem látom" elv érvényesül, persze természetesen vannak kivételek. A segítség nyújtására, az adományozásra azonban lenne lehetőség. Nagyon sok karitatív szervezet, alapítvány működik hazánkban és tevékenységükkel rengeteg embert segítenek.
Mi a jelenlegi helyzet ma, és milyen tendenciák várhatók?
A jelen helyzetben ma Magyarországon sokkal többen szorulnak segítségre, mint gondolnánk. Családok ezrei kerültek a létminimum szélére és küzdenek a napi élelem beszerzéséért, nem beszélve arról, hogy beteg családtagjaik ellátására már semmilyen lehetőségük nem marad. Kiszolgáltatottak. Kiszolgáltattak mások jóindulatának és segítségének. A világ változik, és ezzel együtt az emberek nagy része is ráébred arra, hogy mások segítése nem egy vagy több szervezet kizárólagos feladata, és az önként vállalt adomány vagy önkéntesi tevékenység egy örömforrás, amely során bátran vállalunk felelősséget egymásért nemtől, kortól, vallástól és társadalomban betöltött szerepvállalásunktól függetlenül.
Ön miért éppen a Csodalámpát támogatja, miben különbözik ez a szervezet másoktól?
Patzauer Évával az alapítvány ügyvezetőjével az ismeretségünk hosszú időre tekint vissza. Az elmúlt évek alatt személyesen volt alkalmam meggyőződni a Csodalámpa kiemelkedő munkájáról és látni a beteg gyermekeket, hogyan küzdenek az életben maradásért. Az alapítvány célja olyan, életet veszélyeztető betegségben szenvedő 3 és 18 év közötti gyerekek egy-egy kívánságának a megvalósítása, akiknek a családja megfelelő anyagi erőforrások hiányában nem teljesítheti ezeket a kívánságokat.
A nonprofit szervezet tevékenységével elősegíti, hogy ezeknek a gyermekeknek az élete örömtelibb, legalább átmenetileg gondtalanabb legyen, ezáltal pedig erősíti a kisbetegek és családjuk gyógyulásba vetett hitét, reményét. Az alapítvány nem csak "egy" szeretne lenni a sok közül, hanem a Csodalámpát védjeggyé kívánja formálni, amely védjegy egyet jelent az értékrenddel, minőséggel, megbízhatósággal és az igaz emberi értékekkel.
Formálója és alakítója kíván lenni a hazai támogatói, adományozói kultúrának. Ez az a filozófia és értékrend, amely számomra megkérdőjelezhetetlené tette a Csodalámpa Alapítvány támogatását.
(x)
