Bokor László

közgazdász

Cikkeinek a száma: 10
Fokozódó osztályharc - Életpálya-dilemmák a magyar munkaállamban

Fokozódó osztályharc - Életpálya-dilemmák a magyar munkaállamban

„Tanulj tovább, fiam/lányom, hogy neked már jobb legyen” – mondták aggódó szülők milliói, főként a rendszerváltást követően. Egészen a közelmúltig úgy tűnt, hogy e világképet a teljes politikum is osztja, de legalábbis nem hívja ki. A közéletet figyelő állampolgárok antennái azonban az utóbbi időben meglehetősen furcsa „Hűha!” jeleket foghatnak az univerzum e szegletéből.

Magyar középosztály: vissza a startmezőre

Magyar középosztály: vissza a startmezőre

Rövid írásomban a magyar középosztály európai helyzetének alakulását tekintem át a mediánjövedelem-statisztikákra támaszkodva. Az adatokból világosan kiviláglik, hogy az elmúlt két évtized összességében a lecsúszás korszaka.

„Nem döglött, csak pihen!” – Az alacsony magyar fogyasztás (ál)okairól

„Nem döglött, csak pihen!” – Az alacsony magyar fogyasztás (ál)okairól

A Monty Python Repülő Cirkuszának híres jelenetében az ügyeskedő boltos a címben szereplő mestercsellel próbálja meg leszerelni a reklamáló vevőt, aki későn ébredt rá, hogy döglött papagájt sóztak rá. Hasonló bohózatba csöppenve érezheti magát idehaza is az egyszeri keményen dolgozó kisember. A közelmúltban ugyanis a tévéből kellett megtudnia, hogy amit „a vaksi szemével lát, a süket fülével hall, a tompa agyával gondol”, az csupán egy féligazság: igaz, hogy minden más EU-s országban többet fogyasztanak nála, de ez nem jelenti azt, hogy az ő életszínvonala lenne a legalacsonyabb! Nem. Arról van szó csupán, hogy többet takarít meg, vagyis más országok polgáraival ellentétben nem éli fel a jövőt (nem fogyaszt annyit). Tehát a magyar ember összességében igenis a pénzénél van – szólt a szentencia.

Magyar relatív életszínvonal: két évtizede a lejtőn

Magyar relatív életszínvonal: két évtizede a lejtőn

„Oly hosszú volt a harminchárom év, S oly messze van az én hazám” – szóltak a legendás Omega együttes sorai, mely sorok a véletlen játékának köszönhetően – a balladáétól teljesen eltérő kontextusban – váteszinek bizonyultak. Nagyon hosszú volt az első szabad választás óta eltelt harminchárom (lassan harmincnégy) év, és még mindig nagyon messze van hazánk európai életszínvonal elérésétől. Ráadásul – konvergencia ide vagy oda – folyamatosan csúszunk vissza a mezőnyben. „Omega” így bizonyosan nem, ám ómega annál inkább lehet még a magyar lakosságból. Szükségszerűen adódik tehát a kérdés: e régóta tartó lejtmenetet tapasztalva nem kellett volna már valami nagyon mást megpróbálni?

Inflációs tűzvihar és a gyomrosok kora

Inflációs tűzvihar és a gyomrosok kora

Egy égő házat többféleképpen el lehet oltani. Például arra alkalmas oltási eszközökkel, metódusokkal. Igaz, nagyban nehezíti a feladatot, ha a házat korábban telehordták benzines kannákkal és PB-palackokkal. Vannak persze más módszerek is, például ha látványos esőtáncot járva megvárjuk, míg elfogy az éghető anyag. Bár az utóbbi megoldásért nem szoktak kitüntetést osztogatni, de a tűz – ha közben nem dobálgatunk rá még révületünkben egy-egy fahasábot – végül szükségszerűen ki fog aludni. A célt így vagy úgy elértük, győztünk.

Magyar munkavállaló, Sziszifusz a neved!

Magyar munkavállaló, Sziszifusz a neved!

Magyarországon egy főre vetítve mind a GDP, mind fogyasztás kisebb, mint Lengyelországban vagy Csehországban. Mivel hazánkban az elmúlt időszakban az alacsony hozzáadott értékű munkahelyek száma nőtt dinamikusan, így nem meglepő, hogy a bér, így a jólét nemzetközi összevetésben alacsony szinten maradt.

Tényleg gyors a magyar bérnövekedés? Így állunk a régióban

Tényleg gyors a magyar bérnövekedés? Így állunk a régióban

A bérvita újabb szakaszához érkeztünk (lásd itt és itt). A munka mint termelési tényező kapcsán felsejlő problémák, ellentmondások (legyen szó a teljesítmény és ellenértéke közötti paritásról, vagy éppenséggel a mögöttes statisztikák koherenciájáról) a korábbi viták inkonkluzivitása folytán persze szükségszerűen törnek újra és újra a felszínre.

Azt kapjuk-e, ami jár? - Egy pszeudo-versenygazdaság margójára

Azt kapjuk-e, ami jár? - Egy pszeudo-versenygazdaság margójára

A magyar részpiacok többsége, így a magyar gazdaság egésze a verseny látszatát keltő, de a valóságban azt többnyire nélkülöző logika mentén működik. Ez nem csak oka, hanem egyben következménye is azoknak a gazdasági-politikai-társadalmi természetű degenerációknak, amelyek mértéke jottányit sem csökkent az elmúlt húsz évben - írja Bokor László közgazdász.

Részletes keresés
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Három nap alatt elesett egy kétmilliós nagyváros – Itt mégis mi történik?
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel mobilbarát hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.