Sokkoló merénylet rázta meg Németországot alig pár nappal karácsony előtt: egy 2006 óta Németországban élő szaúdi állampolgár a tömegbe hajtott Magdeburg városában egy adventi vásáron, öt ember halálát okozva. A terrorcselekmény két hónappal az előrehozott parlamenti választások előtt történt, ami meghatározhatja a választási kampány további menetét is.
A 2024-es „szuperválasztási év” után – amikor a Föld lakosságának mintegy fele járult a szavazóurnákhoz – 2025 jóval kevesebb választást tartogat. Európa és Magyarország szempontjából a legnagyobb téttel egyértelműen a február 23-án esedékes németországi parlamenti választások bírnak. Szűkebb régiónkat tekintve Lengyelországban elnökválasztást, Csehországban parlamenti választásokat tartanak, utóbbi Orbán Viktor szövetségese, Andrej Babiš visszatérését hozhatja. Romániában az egész elnökválasztási folyamatot meg kell ismételni, a helyzet kaotikus, bármi előfordulhat. Nagy a tét a Romániával szomszédos Moldovában, ahol kérdés, hogy többséget tudnak-e szerezni az oroszbarát erők a parlamentben, miután nemrég szűk többséggel győzött a nyugatos elnök. A Belaruszban rendezett elnökválasztásnak ellenben nincs tétje, lényegében elbábozzák, hogy a 30 éve hatalmon lévő Aljakszandr Lukasenkát újra megválasztják.
A Fekete-tenger partján található, hivatalosan Grúziához tartozó, de gyakorlatilag orosz bábállamként működő szakadár Abháziában novemberben tüntetések törtek ki egy törvénytervezet miatt, amely ingatlanvásárlást tett volna lehetővé orosz állampolgárok számára a területen. A tervezet elfogadása újabb lépés lett volna a szakadár terület orosz bekebelezéséhez, azonban a tüntetések végül a tervezet elvetéséhez és a Moszkva-barát elnök lemondásához vezettek. Abházia különösen az ukrajnai háború kitörése után értékelődött fel Oroszország számára, és a Moszkvától függő régió lakossága szinte a lehetetlenre vállalkozik, ha hosszabb távon ellen akar állni az orosz nyomásnak.
Romániában egyre kaotikusabbá válik a politikai helyzet, miután múlt hét pénteken az alkotmánybíróság eltörölte az elnökválasztás november 24-i fordulójának eredményét, és a teljes elnökválasztási folyamat megismétlését rendelte el. December 1-jén parlamenti választásokat is tartottak, amelyek a mérsékelt erők visszaesését és a szélsőjobb előretörését hozták. Az eredmények nyomán a mérsékelt pártok koalíciós kormányzásban állapodtak meg, ez azonban még jobban kiélezi az ellentétet a Nyugat-párti erők és az Oroszországgal szimpatizáló szélsőségesek között. Bár egyelőre viszonylag békés mederben folynak az események, már vannak arra utaló jelek, hogy akár erőszakba is torkollhat a helyzet: társaival együtt ugyanis hétvégén a rendőrség elfogta a szélsőjobboldali, győztes elnökjelölt, Călin Georgescu testőrségének állítólagos vezetőjét, aki fegyverekkel útra kelve a rend megzavarására készülhetett Bukarestben.
A megbukott szír elnök, Bassár el-Aszad Oroszországba menekült családjával, ahol személyesen Vlagyimir Putyin orosz államfő döntésére politikai menedékjogot kapott. A lépés nem tekinthető különösebben meglepőnek annak fényében, hogy Moszkva 2015-ben lényegében megmentette Aszad uralmát, és rengeteg pénzt beleölt, hogy hatalomban is tartsa a szír diktátort. A rezsim bukása így a Kreml számára súlyos nemzetközi presztízsveszteséget jelent, ráadásul két orosz katonai bázis is működik a közel-keleti országban, amelyek jövője kérdésessé vált.
Napok óta tartanak a tüntetések Grúziában (Georgia), miután a kormány november 28-án úgy döntött, felfüggeszti a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. A rendőrök keményen felléptek a tüntetőkkel szemben, és több ellenzéki politikust is őrizetbe vettek a demonstrációk során. Ukrajna és a balti országok szankciókat vezettek be grúz kormánypolitikusok ellen, az Egyesült Államok pedig felfüggesztette a két ország közötti stratégiai partnerséget. A grúz vezetés külföldi beavatkozásról és Ukrajna-típusú forgatókönyvről beszél a tüntetések kapcsán, nagyon hasonlóan Moszkvához, amely újabb „színes forradalmat” vizionál.
Szerda este a francia Nemzetgyűlésben megbukott Michel Barnier még csak három hónapja hivatalban lévő kormánya. Egyelőre nem látszik, hogyan oldódhat meg a francia politikai válság, a törvényhozásban ugyanis senkinek nincs többsége, így még a költségvetést sem tudják megszavazni. A politikai káosz akár még Emmanuel Macron elnök bukásához is elvezethet. Közben a pénzpiacok egyre jobban aggódnak a francia helyzet miatt, amelynek az egész Európai Unióra kihatása lehet.
Egy oroszbarát, a NATO-val és az EU-val szemben kritikus szélsőjobboldali jelölt, és egy nyugatos, liberális jelölt között választhatnak a romániai választók az elnökválasztás vasárnapi második fordulójában. A választás nemzetközi szempontból is jelentős, Románia ugyanis a NATO keleti szárnyának egyik bástyája, amely kulcsszerepet játszik a szövetség önvédelme és Ukrajna támogatása szempontjából. Eközben a december 1-jei parlamenti választások nyomán formálódik az új kormány, amelynek akár az összes nyugatos, nem szélsőjobboldali erő a tagja lehet, az erdélyi magyarokat képviselő RMDSZ pedig ismét kormányra kerülhet.
Hét párt jutott be a parlamentbe Romániában a vasárnapi választások eredményeként. Magyar szempontból örömteli fejlemény, hogy az RMDSZ a vártnál jobban szerepelt, a voksok 6,40 százalékát szerezve meg, ezzel továbbra is lesz magyar érdekképviselet a román törvényhozásban. Kevésbé örömteli viszont, hogy három, alig néhány éve alapított szélsőjobboldali párt is bejutott a parlamentbe, a magyarellenes kijelentéseiről ismert AUR pedig a második helyen végzett, a Magyarországgal határos Arad megyében az első helyet szerezve meg. A kormánykoalíció két pártját, a PSD-t és a PNL-t a választók megbüntették: előbbi történetének legrosszabb eredményét érte el, utóbbi pedig a legnagyobb veszteséget szenvedte el.
Még csak idén januárban alakult meg Németországban az új radikális baloldali formáció, a Sahra Wagenknecht Szövetsége (BSW), de máris bejutottak az Európai Parlamentbe és három tartomány törvényhozásába, a háromból két tartományban pedig a kormánykoalícióban is részt vesznek majd. Ugyanakkor a párt még mindig nagyrészt a volt NDK területén népszerű, a nyugatnémet tartományokban alig van jelen – van, ahol még alapszervezete sincs. A legnagyobb megmérettetés csak most jön: február 23-án előrehozott Bundestag-választások lesznek, ahol az is eldőlhet, tartósan meg tud-e maradni a párt a német politikai életben.
Felsorakoztak a jelöltek a jövő év májusában esedékes lengyel elnökválasztásra, amelyen a legfőbb tét az lesz, hogy a Donald Tusk vezette kormánynak továbbra is társbérletben kell-e együtt dolgoznia egy ellenzéki jelölésű államfővel, vagy egy a kabinet munkáját támogató elnök lesz az ország első számú közjogi méltósága. Mivel a lengyel államfő szerepe nem pusztán ceremoniális, hanem széles jogkörei vannak, például törvényeket vétózhat meg, a kormány számára egyáltalán nem közömbös, kivel kell majd együttműködnie. Eközben Lengyelországban megnyitották az első amerikai rakétabázist, amire Moszkva máris fenyegetéssel válaszolt.
24 órán belül két tenger alatti internetkábel is elszakadt a Balti-tengeren, ami azonnal felvetette a gyanút, hogy szabotázsakció történhetett. Bár elsőre többen Oroszországra gyanakodtak, végül kiderült, hogy egy kínai teherhajó járt az érintett területeken az incidensek idején. Az eset rávilágít az európai kritikus infrastruktúra sebezhetőségére, amely infrastruktúrát a Nyugat ellenfelei anélkül tudnak támadni, hogy ezzel háború kitörését kockáztatnák.
Donald Trump elnökké választásával felpezsgett a lengyel politika: az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) kitörő örömmel fogadta a republikánus elnökjelölt győzelmét, és bírálta Donald Tusk miniszterelnököt, aki sokkal szívesebben látta volna Kamala Harrist az Ovális Irodában. Kérdés, hogy az Ukrajna-barát PiS lelkesedése fennmarad-e, ha Trump valóban beváltja ígéreteit, és hátrébb vonul Ukrajnából és egész Európából, Lengyelország számára ugyanis létfontosságú biztonsági igény Ukrajna talpon maradása. Ha a megválasztott elnök magára hagyja Európát, azzal felértékelődhet a hadseregét rohamtempóban fejlesztő Lengyelország szerepe, különösen Macron meggyengülésének és a német kormány bukásának hátterében.
Pénteken telefonbeszélgetést folytatott Olaf Scholz német kancellár Vlagyimir Putyin orosz elnökkel – csaknem két évvel ezelőtt volt példa hasonlóra. A kancellárt még saját koalíciós partnere is bírálta, ahogy kritikát fogalmazott meg Donald Tusk lengyel miniszterelnök is. Ugyanakkor európai szempontból Donald Trump megválasztása után akár logikus lépésként is értelmezhetünk egy ilyen kapcsolatfelvételt, ahogy ez a német kormányfő indoklásában is megjelent. De miért éppen most került sor a hívásra, mit hozhat ez Scholznak és mit Putyinnak?
Február 23-án előrehozott választások jönnek az Európai Unió legnagyobb gazdaságában, Németországban, miután szétesett Olaf Scholz hármas koalíciója. A jelenlegi felmérések szerint nagy eséllyel visszatérhet a hatalom csúcsára Angela Merkel pártja, a konzervatív CDU, egy a Merkel-érával kritikus jelölttel, Friedrich Merzcel az élen. A szélsőjobboldali AfD előretörésével azonban a hagyományos pártok annyira meggyengültek, hogy újra hármas koalíció jöhet, és a három pártból kettő szinte bizonyosan a nemrég véget ért közlekedésilámpa-koalícióból csatlakozhat a konzervatív erő mellé.
Elszabadult a káosz a kelet-afrikai Mozambikban, a világ egyik legszegényebb országában, miután az ellenzék a választások elcsalásával vádolta meg a lassan fél évszázada hatalmon lévő kormánypártot. A rendőrség erőszakosan igyekszik leverni a választások után kitört ellenzéki tüntetéseket, ismeretlen fegyveresek pedig meggyilkolták a legnépszerűbb ellenzéki elnökjelölt két munkatársát. Az elnökjelölt a fenyegetések hatására elmenekült az országból. Eközben Mozambik északi részén évek óta tart a dzsihádista felkelés, emiatt bele sem tudnak kezdeni az ott a föld alatt rejlő hatalmas földgázvagyon kitermelésébe, amelyre már több nyugati nagy cég is bejelentkezett.
Néhány órával azután, hogy egyértelművé vált Donald Trump elnökválasztási győzelme, az Európai Unió legnagyobb gazdaságában, Németországban is földcsuszamlásszerű változások indultak el: a hármas kormánykoalíció legkisebb pártja kilépett az együttműködésből, Olaf Scholz kancellár pedig bejelentette, bizalmi szavazást kezdeményez maga ellen, ami szinte biztos út az előrehozott választásokig. Bár a kancellár ragaszkodik egy január közepi bizalmi szavazáshoz, ami márciusi választásokat vetít előre, a legnagyobb ellenzéki erő kancellárjelöltje, Friedrich Merz mihamarabbi választásokat követel. Eközben a kisebbségbe szorult Scholznak el kellene fogadtatnia a költségvetést a Bundestaggal, amihez Merz támogatását kéri, aki viszont ennek feltételéül a választás lehetséges legkorábbi megtartását szabta feltételül. Egyelőre patthelyzet alakult ki tehát Németországban, miközben Trump győzelmével Európának arra kell készülnie, hogy az Egyesült Államok érdeklődése jelentősen csökkenni fog az öreg kontinens és a keleti végein dúló háború iránt.
Feszülten figyeli Németország, milyen eredmény születik a november 5-én esedékes amerikai elnökválasztáson. Elsőre úgy tűnik, szinte minden szempontból Kamala Harris győzelme lenne üdvös az Európai Unió vezető gazdasági és politikai hatalma számára, de vannak olyan megfontolások is, amelyek szerint Donald Trump győzelmével olyan irányváltásra kényszerülne Németország, amely hosszabb távon a javára szolgálna.
A Kaukázus térségében fekvő 3,7 milliós országban, Grúziában (Georgia) szombaton választásokat tartottak, melynek során a sokak által oroszbarátnak tartott kormánypárt, a Grúz Álom a hivatalos eredmények szerint abszolút többséget szerzett. A széttöredezett ellenzék azonban vitatja a végeredményt, elcsalt választásról beszélve. Vajon mi zajlik abban az országban, amely 2008-ban még rövid háborút vívott Oroszországgal, most pedig mintha egyre közelebb kerülne Moszkvához?
Az európai energiapiaci innovátorok éves seregszemléje, az idén Barcelonában megrendezett The Business Booster (TBB) keretében a helyi Forma–1-es versenypályán mutatkozott be a szlovéniai autóipari start-up, az Elaphe, amely egy már több mint egy évszázada kifejlesztett, de azóta nagyrészt elfeledett technológiával teremtené meg az elektromos autók új generációját, az úgynevezett kerékagymotorral hajtott autókat. A kerékbe épített motorok számos előnnyel járnak, ugyanakkor van még néhány technológiailag megoldandó feladat, hogy az ilyen járművek szélesebb körben is elterjedhessenek.