Brexit: nagy dolgok dőlnek el hétfőn és kedden

Miután szombaton a brit alsóház úgy döntött, hogy előbb kell végrehajtani a Brexit parlamenti ratifikációs folyamatát és utána mondanak majd véleményt magáról a múlt héten kiharcolt módosított megállapodásról, Boris Johnson kénytelen volt 3 hónapos Brexit-halasztást kérni az EU-tól. Ezután az alábbi potenciális menetrend mutatkozik:

• Az EU vezetői egyelőre kivárnak, hogy hogyan forrja ki magát a helyzet brit oldalon és közben az Európai Parlamentben már készülnek a friss kilépési megállapodás ratifikációjára. Az viszont biztos, hogy bár Johnson nem írta alá a 2020. január 31-ig szóló Brexit-halasztási kezdeményezést, az EU vezetői igenis érvényesnek fogadják el a levelet.
• Boris Johnson brit kormányfő stratégiájának lényege az, hogy ma, azaz hétfőn már a brit alsóház elé viszi a kilépési megállapodást, kedden pedig már a kilépési törvényről szavaztatná meg a képviselőket.
• Erősen kérdéses, hogy ez a stratégiája ezzel a menetrenddel zajlik majd, hiszen ma már másodszorra kellene a brit képviselőknek ugyanarról az indítványról ugyanazon parlamenti ülésszak során szavaznia, amit John Bercow alsóházi elnök elutasíthat (szombaton egyszer már beterjesztette Johnson a kilépési megállapodást, de végül nem jutott el a jóváhagyásig a folyamata, mivel egy módosító indítvány ment át előbb és ezért kellett megcserélni a ratifikációt és a megállapodás véleményezését.)
• Ha tehát nem jön be Johnson stratégiája és hétfőn nem tudnak a képviselők szavazni a kilépési megállapodásról (a kormány számításai szerint meg van a többség a képviselők között a megállapodás támogatására), akkor a keddi szavazás lesz a kulcsfontosságú, amikor Johnson már magát a kilépési törvényt viszi szavazásra.
• Holnap is esélyes, hogy kisiklik majd a folyamat, mert ellenzéki képviselők várhatóan „szétbombázzák” majd módosító indítványokkal a törvénytervezetet. Például mégis a vámunióban javasolnák hagyni az egész országot, ami viszont jócskán eltérne attól a megállapodástól, mint amit Johnson letárgyalt a EU-val és éppen ez a cél, hogy kisiklassák a jóváhagyást. Így tehát az a cél, hogy ne legyen meg október 31-ig a parlamenti ratifikáció (ez jelenleg a Johnson-kormány elsőszámú célja, hogy ne kelljen ténylegesen elhalasztani a Brexitet) és így ne tudjon kilépni az ország addig az EU-ból. A terv további része, hogy miután az EU majd megadja a 3 hónapos (?) halasztást, bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatják Johnsont és előrehozott választások felé viszik el a folyamatot.
• Egy másik lehetséges út, hogy a Johnson által szorgalmazott parlamenti ratifikációt (magát a kilépési törvényt) azzal egészítik ki a képviselők (legalábbis megpróbálják ezt a módosítót átnyomni), hogy a kilépési megállapodást népszavazással kell megerősíteni. Efelé a hétvégi sok százezres újabb londoni tüntetés is vinné a folyamatot és az ellenzék egyre bátrabban követeli ezt az utat.
• Mára volt várható, de bizonytalan időre elhalasztotta a Skót Legfelsőbb Bíróság annak megítélését, hogy Johnson a hétvégi lépésével (kérte írásban az EU vezetőitől a halasztást, de nem írta alá a levelet, illetve egy másik levélben azt magyarázta el, hogy mennyire káros lenne a halasztás jóváhagyása) mennyiben tartotta be a Benn-törvény szellemét. Ha ugyanis a bíróság azt állapítaná meg, hogy törvényt sértette Johnson, akkor ezzel további lépésekre is kényszeríthetnék a kormányfőt, ami a Brexit folyamatát is befolyásolhatná.

A következő két napban tehát akár választ kaphatunk arra, hogy van-e esély október 31-ig „lezavarni” a parlament két házában a ratifikációs folyamatot, vagy esetleg teljesen gellert kap ez a folyamat és így az ország a Brexit tényleges halasztására kényszerül, aminek időintervallumát az EU határozza majd meg (1 hónaptól legalább 6 hónapig terjednek a pletykák) attól függően, hogy brit oldalon előrehozott választások, vagy népszavazás felé mennek a folyamatok. Előrehozott választásokat elvileg még karácsony előtt is lehetne tartani, a népszavazás viszont legalább 7-8 hónapos időtávon tartható csak meg leghamarabb.

Címlapkép forrása: Peter Summers/Getty Images

Ez a cikk "Az EU kohéziós politikájának hatásai Magyarországon - jelen és jövő" című, 2019. április 1-től 2020. március 31-ig tartó munkaprogram része, amelyet a Portfolio.hu-t kiadó Net Média Zrt. valósít meg az Európai Unió finanszírozásával. Jelen tartalom kizárólag a cikk szerzőjének álláspontját tükrözi. A munkaprogramot finanszírozó Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal a cikkben szereplő információk felhasználását illetően.