Több mint 1200 milliárd forintos bomba várja, hogy rárobbanjon a magyar költségvetésre
Uniós források

Több mint 1200 milliárd forintos bomba várja, hogy rárobbanjon a magyar költségvetésre

Rohamosan közelít az Európai Unió Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközének (RRF) végrehajtásának határideje. Mivel Magyarország a jogállamisági tárgyú viták miatt egyáltalán nem fér hozzá a vissza nem térítendő támogatásokhoz és a RePowerEU-hitelekhez, így nemcsak a 10,4 milliárd eurónyi teljes keretet veszítheti el, hanem a már kifizetett támogatások miatt a költségvetési hiány nőhet több mint 1200 milliárd forinttal. A régióban több országban is lassan haladnak a kifizetések, de a legnagyobb fiskális csapást Magyarország szenvedheti el.

Ahogy arról korábban már írtunk, az Európai Unió Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközének (RRF) kifizetései a hajrához közelednek, kevesebb mint egy év van a projektek befejezésére. Az új, közös hitelfelvételből finanszírozott forráskészletből négy évvel az indulása után már több mint 360 milliárd eurót juttattak a tagállamoknak, döntően zöld és digitális beruházásokra. 

Az Európai Bizottság legutóbbi áttekintése szerint az eszköz működése összességében sikeres: a vállalt mérföldkövek fele teljesült, a kifizetések 56 százaléka már eljutott a tagállamokhoz, és 2030-ig közel 900 milliárd euróval növelheti az EU GDP-jét – áll a brüsszeli anyagban. A legnagyobb kedvezményezettek – Olaszország, Franciaország, Németország – már lehívták az forrásaik több mint kétharmadát, miközben néhány tagállam – köztük Magyarország – továbbra sem jut érdemi támogatáshoz.

Bár az alig 56 százalékos kifizetési arány alacsonynak tűnhet, valójában már az RRF megalkotásakor jelezte Brüsszel, hogy az utolsó hat hónapra várható a támogatások 35-40 százalékának az elutalása.

Ennek oka, hogy szemben a kohéziós forrásokkal, a helyreállítási pénzeknél nincs projektenkénti előfinanszírozás, hanem teljesítményalapon, csak az elvégzett feladatok után érkeznek az EU-transzferek. Ettől még valószínűleg messze leszünk a 100 százalékos kifizetés teljesítéstől, ha csak nem alkalmaznak különböző trükköket Brüsszelben.

Az Európai Bizottság mindig hangsúlyozza is, hogy a kifizetések lassúságának oka nem adminisztratív, hanem politikai: a pénz kizárólag akkor folyósítható, ha a tagállam igazolja a vállalt reformok teljesítését. Magyarország a jogállamisági feltételek be nem teljesítése miatt egyelőre egyetlen normál RRF-kifizetést sem kapott, mindössze a REPowerEU-fejezethez kapcsolódó 920 millió eurós előleget hívhatta le. 

A hivatalos magyar állami projekt és kifizetési lista alapján azonban a kormány már több mint 1260 milliárd forint értékű RRF-projektre ítélt oda forrásokat – vagyis a magyar költségvetés megelőlegezi a helyreállítási kiadásokat.

Ennek viszont óriási kockázata van: mint azt az Európai Bizottság a Portfolio-nak küldött hivatalos válaszában közölte: „az RRF-ből elvárt támogatások kiadásai a hiányt most még nem módosítják, mert ESA-értelemben azonos időpontban »imputált bevétel« jelenik meg mellettük,

de az államadósságot már növelték, hiszen Magyarország már saját forrásból finanszírozta ezeket.

Ha pedig a tagállam végül nem kapja meg a támogatást – például mert 2026-ig nem teljesíti a mérföldköveket –, akkor a finanszírozás nem térül meg az Eurostat szabályai szerint, a kiadások pedig tartósan, véglegesen növelik a bruttó hiányt, vagyis a költségvetési deficitben egy egyszeri megugrás történik. Az államadósságmutató ugyanakkor nem ugrik meg az RRF-források végleges elvesztésével, mert az már az előfinanszírozáskor megemelkedett, ugyanakkor nem is csökkenhet vissza.

A Bizottság a kérdésre, hogy ez 2026-ban vagy később kerül elszámolásra, azt válaszolta lapunknak, hogy egyelőre „nem áll módjukban spekulálni”.

Ez azért különösen lényeges, mert az RRF szabályai szerint a tagállamoknak 2026. augusztus 31-ig minden céljukat és mérföldkövüket teljesíteniük kell, az Európai Bizottságnak pedig 2026. december 31-ig ki kell fizetnie a támogatásokat.

A RePowerEU-fejezetnél éles különbség van a formálisan lekötött és a ténylegesen futó összegek között. Magyarország 3,9 milliárd eurós RRF-hitelkomponensre kötött hitelszerződést a Bizottsággal, azonban a pénzt a mérföldkövek teljesítéséig nem hívhatja le, így a hitelkeret – bár jogilag létezik – nem jelenik meg az államadósságban. A hivatalos magyar statisztika jelenleg mindössze 301 milliárd forintnyi, nagyjából 0,8 milliárd eurós RePowerEU-támogatási projektet tart nyilván megítélt és szerződött formában. A Bizottság és a magyar kormányzati források egybehangzó álláspontja szerint az előfinanszírozott támogatási kiadások csak az adósságot növelik.  A hiányt csak akkor rontják, amikor teljes bizonyossággal kiderül, hogy Magyarország végleg nem jogosult az adott támogatásra.

Ha ez a program 2026-os lezárásakor válik nyilvánvalóvá, a korábban bevételezett, de be nem folyt uniós támogatást akkor egy összegben kell ESA-hiányként elszámolni; ha a kormány korábban – vagyis még az Idén – mondana le a forrásról, a hiányhatás a 2025-ös évet terhelné.

Ez azt jelenti, hogy a jövő évi deficitet egy extra tétel terhelné. A friss, a kormányzat által ismertetett jövő évi GPD-arányos hiányterv 5 százalék, ezt további 1,2-1,3 százalékponttal is növelné, ha a teljes RRF-tételt elbuknánk.

A folyamat tehát egyszerre versenyfutás, politikai alku és adminisztratív kényszerpálya – különösen azoknak, akik az idő nagy részét nem teljesítésre, hanem vitára fordították.

Régiós szinten is vannak gondok

Az ING egy most készült elemzése alapján a közép- és kelet-európai országok (CEE) az átlagosnál lassabban haladnak, és ha nem gyorsítanak, jelentős összegek veszhetnek el. A politikai környezet ugyan több országban változott, de a fejlemények vegyesek.

Lengyelország helyzete sokban hasonlított Magyarországéhoz: ez előző lengyel kormány ugyanis a korrupcióellenes intézkedések hiánya, valamint a bírák nyugdíjazása, illetve kinevezésük kapcsán indított igazságügyi reform miatt nem férhetett hozzá a helyreállítási pénzekhez.

Végül az új jobbközép, Donald Tusk vezette kabinet 2024 elején kiszabadította az RRF-forrásokat a blokkolás alól, így az ország újra hozzáfér az uniós forrásokhoz. Ugyanakkor az ING szerint mintegy két évnyi végrehajtási idő elveszett, amit a fennmaradó időszakban szinte lehetetlen bepótolni. A lengyel RRF-támogatásokból 2024 végéig mindössze 10 milliárd zlotyt fizettek ki végső kedvezményezetteknek, miközben 100 milliárd zloty – mintegy 23 milliárd euró – még hátra van. A kormány arra számít, hogy ennek 70 százaléka 2026-ig eljut a kedvezményezettekhez. A csúszás oka a Nemzeti Helyreállítási Terv három módosítása: a legutóbbi 26 milliárd zlotynyi hitelrészt irányított át egy új védelmi alapba. Mindez jelentősen tömöríti a végrehajtási időszakot, ami nagy nyomást helyez a közigazgatásra.

Bulgária 29 százalékos abszorpciós aránynál tart, és nemrég megkapta a második RRF-részletet, 439 millió eurót. A késések itt főként kormányválságokból és ismétlődő politikai patthelyzetekből fakadnak.

Szlovákia és Csehország ezzel szemben az uniós átlag felett állnak: a csehek és a szlovákok teljesítése stabil, bár a Bizottság élmezőnyéhez képest – például Franciaország 86 százalékos arányához – messze elmarad. A térség egészére jellemző, hogy a programok nagy része csak 2025–2026-ban éri el a pénzügyi csúcspontot.

Románia viszont hasít: az ING szerint egyike lehet a 2026-os év EU-rekordereinek, mivel a módosított RRF-tervben 11 milliárd eurónyi kifizetés maradt a végetapra. A román kormány ugyan több nagy projektet átsorolt a kohéziós alapokba vagy a SAFE-programba, de mindkét finanszírozási csatornához hozzáfér. A végrehajtási kockázat azonban magas: az adminisztratív kapacitás és a reformok megvalósítása komoly kihívás marad, viszont egyelőre úgy fest, teljesíthetik szinte az összes vállalásukat.

Magyarország van a legszorultabb helyzetben

A fentiekből is látszik, hogy a régió legrosszabb helyzetében egyértelműen Magyarország van. Az ING úgy fogalmaz: a haladás „korlátozott”, és a nagy összegű uniós pénzt továbbra is befagyasztva tartja az Európai Bizottság a jogállamisági vita kezeletlensége miatt. 

Mint már említettük, a magyar RRF-allokációból eddig mindössze 920 millió euró került kifizetésre – ez 9 százalékos abszorpciós arány. Ez egyben a teljes CEE-régió és az EU legrosszabb értéke.

A gazdasági következmények drámaiak az ING szerint: a reál GDP három éve stagnál, a kilátások pedig továbbra is bizonytalanok, mert a kiváró vállalati környezet és az alacsony bizalmi szint visszafogja a beruházásokat. 

A bankház szerint, ha a befagyasztott támogatásokat felszabadítanák, a pénz gyorsan visszakerülhetne a gazdaságba, és a belső kereslet élénkülne.

A helyzet politikai dimenziója sem elhanyagolható – mint arra az ING emlékeztet: a 2026 tavaszára eső parlamenti választás kampányának egyik központi témája lesz az RRF-pénzek megszerzése. A kormánypártok az állítják, ha nem lesz haladás, Magyarország „minden eszközt” bevetnek majd, beleértve az EU következő hétéves költségvetésének vétóját. A Tisza Párt viszont azt ígérte: ha nyernek, „az első intézkedések egyikeként” megfelelnek az EU előírásainak, és feloldják a blokkolást.

A jogi határidők azonban szorosak: még akkor is, ha 2026. augusztus 31-ig sikerülne feloldani a zárolást, a projektalapú támogatási kérelmeket 2026. szeptember 30-ig kell benyújtani – emlékeztet az ING. Ez azt jelenti, hogy egy esetleges politikai fordulat után mindössze néhány hónap maradna minden projekt teljesítésének igazolására és adminisztratív lezárására, ami példátlan tempót követelne.

A Portfolio-nak bizottsági források jelezték, hogy az uniós végrehajtó testület Magyarország esetében már óvatosabb lesz, mint a lengyelek esetében: csak a ténylegesen elfogadott parlamenti törvények elfogadásakor nyitnák meg a pénzcsapokat, mert Lengyelországban esetében az ígéreteket megakasztotta a kormánnyal ellentétes színezetű elnökök vétói.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a magyar állam napi 1 millió eurós bírságot fizet az uniós menekültügyi jogsértés miatt, plusz a korábbi 200 milliós átalánybüntetést, amelyeket az EU a Magyarországnak járó támogatásokból von le. Ez már mintegy 800 millió eurónyi forrásvesztést okozott a büntetőkamatokkal együtt. 

Az ING hangsúlyozza, hogy ez a bírságlevonás már most csökkenti a tényleges beérkező uniós pénz mennyiségét.

Ha 2026 augusztusáig nem sikerül feloldani a jogállamisági vitát és igazolni a vállalt mérföldkövek teljesítését, Magyarország nemcsak az RRF teljes – mintegy 5,8 milliárd eurós támogatási és 3,9 milliárd eurós hitelkeretéből marad ki, hanem a már előfinanszírozott 1260 milliárd forintnyi projekt is végleg a magyar hiány, egy része pedig az államadósság részévé válhat, ami tovább szűkítheti a fiskális mozgásteret.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ez is érdekelhet