Kiderült az igazság az uniós pénzekről: 392 milliárd euró ellenére sem sikerül az, amire számítottak

Az elmúlt évtizedekben az európai térségek közötti különbségek látványosan felerősödtek, és ezzel párhuzamosan a politikai, társadalmi és gazdasági következmények is súlyosbodtak. A Bizottság most kiadott értékelő elemzése szerint éppen emiatt került ismét előtérbe a térségi alapú politika, vagyis az olyan beavatkozások, amelyek kifejezetten elmaradott régiókra koncentrálnak. Ezek célja, hogy növeljék a foglalkoztatást, a jövedelmeket, a termelékenységet, és általában véve a fejlődési lehetőségeket a „hátrahagyott” területeken.

A kohéziós politika továbbra is a legfontosabb uniós eszköz ezen a téren. A 2021–2027-es időszakban 392 milliárd eurós keret áll rendelkezésre, ebből a legnagyobb hányad az Európai Regionális Fejlesztési Alaphoz kötődik. A jelentés szerint a kohéziós politika összhatása pozitív, de erősen eltér az egyes régiók között.

Meghatározó tényező például a kormányzás minősége, a helyi intézményi kapacitások és az, hogy milyen típusú beruházásokat finanszíroznak.

A gazdasági növekedésre gyakorolt hatások vizsgálatánál a kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy a támogatások növelik a GDP-t, különösen a kevésbé fejlett térségekben. Ugyanakkor a hatás mértéke nagyon változó: Németországban például a pozitív hatások erőteljesek voltak, míg Dél-Európában – Spanyolországban és Olaszországban – jóval gyengébbek, részben a beruházások rossz célzottsága miatt. Egyes modellek azt mutatják, hogy 1 százaléknyi többlet kohéziós kiadás átlagosan 0,05–0,07 százalékos GDP-növekedést hozott. A túlzott mértékű támogatás azonban csökkenő hozadékkal járhat:

például egy vizsgálat szerint a 305–340 euró/fő támogatási szint fölött már negatív hatások jelentkezhetnek.

Magyarországgal kapcsolatban a jelentés kiemel egy vizsgálatot, amely a 2007–2013-as ciklusban nézte meg az uniós források hatását a hazai kis- és középvállalatokra. Az eredmények szerint a támogatások rövid távon jelentős pozitív hatást gyakoroltak az alkalmazotti létszámra, az árbevételre és a működési eredményre. Ugyanakkor ezek az eredmények átmenetiek voltak: 

nem mutatkozott javulás a termelékenységben vagy a tőkehatékonyságban, vagyis a hosszú távú versenyképességben.

A foglalkoztatásra vonatkozóan nem látszik egyértelmű hatás uniós szinten, a bizonyítékok vegyesek, régiónként és tagállamonként is jelentős eltérések látszanak. A bizottsági jelentés szerint egyes kutatások azt találták, hogy a kohéziós támogatások inkább a magasabb képzettségű munkahelyeket ösztönzik, más esetekben viszont nem volt kimutatható tartós hatás. Az egyetlen általánosabb megállapítás, hogy az Európai Szociális Alap támogatásai ugyanakkor hosszabb távon érdemi javulást hoztak a foglalkoztatásban, míg az ERDF forrásai inkább rövid távú növekedést idéztek elő, de ennek hatása pár év alatt elhalványult.

Válságok alatt a legjobb az uniós pénz hasznosulása

A kohéziós politika egyik fontos, gyakran alulértékelt szerepe a válságok idején betöltött stabilizáló funkció. A kutatások szerint a 2008-as pénzügyi válság és az eurózóna adósságválsága idején a támogatások mérsékelték a foglalkoztatási veszteségeket, különösen az EU-15 országokban. Az olasz adatok alapján például

a helyi önkormányzatok és vállalatok által hatékonyan lehívott uniós források mintegy 45 százalékkal csökkentették a válság okozta munkahely-elvesztéseket.

A jelentés külön kitér a nemzeti térségi politikákra is, például a klaszterprogramokra és a vállalkozási övezetekre. A klaszterpolitika tapasztalatai vegyesek: Németországban egyes ágazatokban, például a biotechnológiában elősegítette az új vállalatok létrejöttét és az iparági szerkezet átalakulását, ugyanakkor nem mutatható ki egyértelmű összefüggés a regionális gazdasági növekedéssel. Franciaországban a helyi termelési rendszerek támogatása inkább a hanyatló régiókra koncentrált, és nem tudta megfordítani a negatív trendeket. Később a Versenyképességi Pólusok program már jobb eredményeket hozott, különösen az exportteljesítményben, de itt is az látszott, hogy az erős induló adottságokkal rendelkező térségek profitáltak a legtöbbet.

A vállalkozási övezetek – például Franciaországban a Zones Franches Urbaines – szintén ellentmondásos képet mutatnak. A kutatások szerint növelték a munkahelyek számát és ösztönözték az új vállalatok betelepülését, de sok esetben ez csak áthelyezést jelentett a szomszédos térségekből.

A nettó hatás tehát gyakran elenyésző volt, miközben az adókiesés és az adminisztratív költségek jelentősek maradtak.

Végül a regionális állami támogatások szerepe került elő. Olaszországban a 1990-es évektől futó 488. törvény alapján adott beruházási támogatások 17 százalékos foglalkoztatásbővülést eredményeztek a támogatott cégeknél hat év alatt. Nagy-Britanniában a Regional Selective Assistance program a beruházásokat és a munkahelyteremtést támogatta, de nem volt kimutatható hatása a termelékenységre. Németországban a GRW-program a termelékenységet és a bruttó hozzáadott értéket növelte, de a bérekre és a foglalkoztatásra nem gyakorolt érdemi hatást.

A Bizottság összegzése szerint tehát a kohéziós politika pozitív hatása egyértelmű, bár nagymértékben függ a régiók intézményi kapacitásaitól és a finanszírozás céljaitól. Magyarország esetében is látható, hogy a rövid távú eredmények kedvezőek, de a tartós termelékenységnövekedés még nem biztosított. A nemzeti szintű programok, mint a klaszterpolitikák vagy a vállalkozási övezetek, sokkal kevésbé mutatnak konzisztens eredményeket.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.