Lecsapott a „tökéletes vihar” a rettegett rezsimre: lehet, hogy nagyon súlyos összeomlás elé néznek

A természet és a földrajz egyszerre üt be

Iránt hosszú évek óta tartó, drámai aszály sújtja, kivétel nélkül mindenki azt várja már epekedve, hogy megnyíljanak az égi csatornák és eleredjen végre az eső. Az utóbbi napokban már egészen drámai beszámolók jöttek a szárazságról, különösen a főváros környékét érintő vízellátási problémák miatt.  

Nem mondhatom, hogy Teherán gátjai elérték a teljes kapacitásuk alsó határát, de majdnem olyan szinten vannak, amely alatt a fennmaradó mennyiség stratégiai jelentőségűnek tekinthető, és a helyén kell maradnia

– jelentette ki Rama Habibi, a város regionális vízügyi hatóságának helyettes vezetője.

A világ egyik legősibb civilizációs bölcsőjének tartott Perzsia (1935 óta Irán) területe már több ezer éve folyamatosan lakott. A hatalmas méret mellett felszíne változatos, az ország nagy részét fennsíkok teszik ki, ezek többnyire száraz, sivatagos vagy sztyeppszerű növényzettel borítottak. A területen több sóstó is található. A földrajzi adottságoknak köszönhetően elsősorban a nyugati térségek csapadékosabbak, ott emiatt inkább a sztyeppe jellemző, míg a keleti részek jóval szárazabbak, sivatagosabbak. Délen hasonló a helyzet, a Perzsa-öböl mentén rendkívül meleg időjárás a jellemző. A középső fennsíkot magashegységek zárják be, északon az Alborz (más átírás szerint az Elburz), dél felől pedig a Zagrosz 4000 méter fölé emelkedő csúcsai.  

Az országban leeső csapadék eloszlása egyenlőtlen, ameddig a Kaszpi-tenger partvidékén a mediterrán éghajlathoz hasonlóan az őszi-téli hónapok során akár 1000 milliméternyi eső is leesik, addig a belső, zártabb részeken viszont alig hullik valami. Az északkeleti országrészben például nem ritka, hogy éves szinten 50 milliméter sem esik le, nem véletlen, hogy ezeken a területeken a legalacsonyabb a népsűrűség.  

A főváros, egyben a legnépesebb központ, Teherán az Alborz déli lankáin fekszik, ami közel helyezi a csapadékos zónához, csak éppen a rossz oldalon.

Water Shortages Become CriticalIran’s extreme water crisis is pushing the government towards a possible evacuation and even a move of the capital. Read more: https://t.co/dcYqGK2ZjD #iran #watershortage #watercrisis #government #MasoudPezeshkian #President #waterrationing pic.twitter.com/mFkEN9xRcD https://t.co/dcYqGK2ZjD

— The American Geographical Society (@AmericanGeo) November 24, 2025

Az 5000 méter feletti csúcsok ugyanis gyakran megállítják az esőt, nem jutnak át a nedves légtömegek a magaslatokon, így a főváros vízellátásáért felelős víztározókba nem nagyon jut elegendő utánpótlás az utóbbi években. A fekvés egyébként érdekes helyzetbe teszi, ameddig a város északi részei inkább a hideg félszáraz klímához tartozik, addig a déli részeken inkább a forró félszáraz éghajlat jegyei mutatkoznak. Ez a magasságkülönbségnek is köszönhető, mivel az Alborz vonulataira egyre inkább felkúsztak az építkezések, egyes negyedek 1800 méter felett vannak, míg a nyitottabb déli agglomerációs részek 900 méteren fekszenek, ahonnan már kezdődik az ország egyik legszárazabb és legforróbb része, a Kavir-sivatag.

Az aszály súlyosságát mutatja, hogy az elmúlt 50 napban országos átlagban mindössze 3,5 millimétert regisztráltak, ez az év ezen szakaszában rendkívül kevésnek számít, mindössze a 18 százaléka a megszokottnak. Mohammad Javanbakh, az iráni vízgazdálkodási vállalat vezetője arról beszélt, hogy 20 tartományban egyetlen csepp eső sem esett, tavaly pedig már zsinórban ötödik éve mértek a szokásosnál szárazabb évet az országban. Ez rendkívül megviseli a tartalékokat, különösen a népesebb nagyvárosokban. A szóvivő kifejezetten Bandár Abbászt és Teheránt emelte ki, itt történelmi mélyponton vannak a vízmércék. Ugyanakkor a gond már egyre több helyen üti fel a fejét, Meshedben és Kermánban is sokasodnak a bonyodalmak. Itt elsősorban arra panaszkodnak, hogy a rossz mezőgazdasági politika jelentősen súlyosbítja a problémákat. A hagyományos árasztásos fölművelés továbbra is elterjedt, miközben köztudott, hogy ezzel a módszerrel rengeteg vizet pazarolnak el. Mivel ez kiszárította a térségi víztározókat, így már a természet is megérezte, egyre több élőhely tűnik el az állat-, és növényvilág számára.

Társadalmi gondok

Fontos kiemelni, hogy a Teherán egyszerűen túlnőtte önmagát. A becslések szerint mintegy 92 millió fős Irán teljes lakosságának körülbelül 10 százaléka él a fővárosban, a vonzáskörzettel számolva pedig 17 százalékra emelkedik az arány. Elsőre nem tűnik kiugróan soknak, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy mit jelentett a növekedés az elmúlt évtizedekben: ameddig a második világháború idején még „csak” egy félmilliós település volt, kevesebb mint egy évszázad alatt majdnem meghúszszorozódott a lakosság. Ez a gyors gyarapodás nyilvánvalóan az infrastruktúrára is hatalmas terhet ró, folyamatosan bővíteni kell a hálózatot. Az intenzív növekedéshez a modernizálódás is hozzájárult. Ez az ország legfejlettebb térsége, az egy főre jutó átlagos napi vízfogyasztás pedig az országos átlag (157 liter) nagyjából kétszerese (250-400 liter).

Population Density Map Of Irancredit: @researchremoraSee 100+ more: https://t.co/9GqvKsZV60 pic.twitter.com/nJHYZVERDs https://twitter.com/researchremora?ref_src=twsrc%5Etfw

— Brilliant Maps (@BrilliantMaps) November 14, 2025

A teheráni vízellátás jelentős részét ma elsősorban az Alborzban völgyek elgátolásával duzzasztott tárolók biztosítják.

Az elmúlt évek szárazsága viszont súlyos eredményeket hozott az eredetileg csapadékosabb hegységben is. A főváros vízutánpótlását 5 fő, és több kisebb víztározó biztosítja. Jelenleg a Lar, a Latyan, a Karaj (Amir Kabir), a Taleqan és a Mamloo gátak átlagosan körülbelül 10 százalékos feltöltöttséggel bírnak, ez minden esetben történelmi mélypontot jelent. A Vízgazdálkodási Társaság adatai szerint összesen 19 tározó van a kiszáradás szélén Teherán körül, ezeknek a feltöltött kapacitása mindössze 5 százalék körül lehet. A rendkívül alacsony vízszint ugyanakkor egy másik problémát is felhozott, méghozzá a technológiai kihívásokat: ilyen mélyről már egyszerűen nem tudják kiszivattyúzni a vizet.

A szakemberek az egyre fenyegetőbb vízhiányra válaszul egyre inkább a földalatti forrásokból kezdték el kielégíteni az igényeket, csakhogy ez más jellegű veszélyeket jelent. Jelenleg a város mintegy 70 százalékát látják el így, viszont a készlet szintén véges, túlterhelt, ráadásul azzal fenyeget, hogy súlyosan lecsökken a földalatti vízszint (jelenleg évente mintegy 35 centiméteres a süllyedés). Ez nyomáscsökkenéshez, valamint egyre drágább technológia alkalmazásához vezethet, rendkívül megdrágítva a szolgáltatást. A várható következmények csökkentése érdekében a szakemberek nyomásszabályzást vezettek be, egyelőre éjfél után egészen a hajnali órákig, amikor egyébként is alacsonyabb a fogyasztás. Nap közben is életbe léptek már szigorítások, de egyelőre nem olyan durván, mint éjszaka. Isa Bozorgzadeh, az iráni vízügyi ágazat szóvivője kijelentette, hogy

a lakosságnak további 10 százalékkal kellene csökkentenie a vízfogyasztását, amennyiben ez nem teljesül, akkor meghosszabbíthatják a korlátozásokat.

A túlnépesedés problémája mellett az is kihívást jelent a térségben, hogy több helyen illegális, jogosulatlan vízkiemelés is zajlik, ez tovább apasztva a földalatti vízkészlet szintjét. A gond már most is nagyon súlyos, de a jövőben még drámaibb jövő várhat a fővárosiakra: a szakemberek megállapítása szerint a következő 5-10 évben a teherániak 30-50 százalékát nem fogják tudni megbízhatóan ellátni. Mindez azt jelenti, hogy több millió iráninak kell új lakóhelyet találnia, ahol nem kell szembesülniük ezekkel a problémákkal. Ugyanakkor a gondok ezzel még várhatóan nem fognak megoldódni, ugyanis a rendkívüli aszály az ország szinte minden pontját érinti, ezért nincs olyan térség, amely elbírna ekkora plusz terhelést. Ráadásul a klímaváltozás miatt aligha van esély, hogy ez a több éve tartó csapadékszegény időszak mindössze egy anomália lenne, egyre biztosabb, hogy a jövőben arra kell készülniük az irániaknak, ez válik a jellemző időjárássá.

Tehran is on the brink of a severe water crisis.Multiple factors have left the city unprepared for the current drought, including population growth, mismanagement, and sanctions, but a rapidly warming climate is only adding to their problems.https://t.co/NNW10Cy1s4 pic.twitter.com/pAuhyR3Ccq https://t.co/NNW10Cy1s4

— Dr. Robert Rohde (@RARohde) November 24, 2025

A másik riasztó gondot jelenti, hogy egyáltalán nemcsak Teherán érezheti aggasztónak a problémát, hanem szerte az országban több millió embert érint még a csapadékhiány kihívása, ezért ők is hamarosan elhagyhatják a lakóhelyüket. Mindez egyszerre okozhat belső és külső vándorlást is, hiszen sok iráni dönthet úgy, hogy biztosra megy és inkább olyan helyre költözik, ahol az ilyen gondok nem okoznak ekkora problémát. Kifejezetten a rendszerrel elégedetlenek körében lehet népszerű a kivándorlás. A várható problémák elkerülésére és a viták tompítására nem véletlenül került elő az téma, hogy esetleg el kellene költöztetni a fővárost egy sokkal alkalmasabb helyre. Maszúd Peszeskján elnök beszédében felhívta a figyelmet, hogy

a végső esetben eljöhet az a pillanat, hogy evakuálni kell a fővárost.

A jelenség egyébként nem teljesen ismeretlen, több olyan ország van, ahol eltérő megfontolásokból, de a leglogikusabbnak tűnő választás helyett teljesen mást jelöltek ki központnak. Brazília és Ausztrália esetében a fejlesztéspolitikai szempontok érvényesültek, viszont Indonéziában már a környezeti kihívások miatt határoztak a jakartai államigazgatási intézmények költözéséről. Teherán 1786 óta a fővárosa Perzsiának, fejlődésében nagy szerepe volt a védhetőségnek és a kereskedelmi útvonalaknak is. Amennyiben tényleg határoznak a költözésről, az éveken át tartó folyamat lehet, ráadásul nem is biztos, hogy a szükséges időn belül eredményt hozna. A fogyasztás csökkenéséből származó enyhülés szintén lassan éreztetné hatását.

Iran is considering moving its capital from Tehran to Makran on the Gulf of Oman coast, more than 1,000 kilometers to the south, reviving a long-standing idea. The move is aimed at addressing Tehran’s problems with severe congestion, water shortages, pollution and subsidence.… pic.twitter.com/8ZzKJ5JRtP https://t.co/8ZzKJ5JRtP

— SprintMedia Press (@SprintMediaNews) February 21, 2025

Az elnök már egy lehetséges új fővárost is talált Iránnak: a délkeleti parthoz helyezné át a közigazgatási központot. A szakértők ezt szintén kétkedve fogadták, mivel a Perzsa-öböl bejáratánál elhelyezkedő Makran szintén nem túl kedvező helyszín. A térség nehéz terepviszonyokkal, ha lehet, akkor még Teheránnál is zordabb időjárással bír. A másik gond, hogy az infrastruktúra itt nagyon fejletlen, és jelentős biztonsági kockázatot jelentenek a környéki beludzs szeparatisták. A legnagyobb érvet az jelenti mellette, hogy az Indiai-óceán felé kijáratot jelentene, ezzel pedig számos befektetést vonzhatna a területre. Az 1979-es iszlám forradalom óta több lehetséges fővárost is megvizsgáltak már egy lehetséges költözés szempontjából, így Szemnánt, Kómot és Iszfahánt, de a pénzügyi korlátok minden megakasztották a haladást.

A legnagyobb bajt most is ez jelentheti: egyszerűen nincs a rezsimnek erre több tíz vagy akár száz milliárd dollárnyi pénze erre.

A „tökéletes vihar”

A költözés mellett máshogy is tudna lépni az iráni vezetés. A kormányzatnak a Közel-Keleten több helyen már kipróbált és működőnek bizonyuló víztakarékos mezőgazdaság felé kellene fordítania a figyelmét, ugyanakkor ennek hátulütője, hogy jóval beruházásigényesebb, ezáltal költségesebb is. Egyes adatok szerint jelenleg az összes víz mintegy 90 százaléka megy el az ágazatra, ami kiugróan magas.

Iran’s water crisis is worsening:• 85–90% of water goes to agriculture, leaving many homes dry• Water-heavy export crops keep draining resources despite vanishing lakes and provinces like Kerman running dry• Experts warn this policy, defended by the regime as… pic.twitter.com/AUSrruoYyA https://t.co/AUSrruoYyA

— Open Source Intel (@Osint613) September 4, 2025

Szintén a teljes hálózatot át kellene alakítania, hogy a gyakran elavult csőrendszerek a lehető legkevesebb veszteséggel működjenek, ugyanakkor ez hosszú évek munkája, valamint rengeteg pénzt igényel. Ez pedig rendkívül fájdalmas pontja az iráni költségvetésnek, ugyanis az ország nincs éppen túl jó bőrben pénzügyileg. Hiába rendelkezik a világ egyik legnagyobb szénhidrogén-tartalékával, a kőolajat és a földgázt nem nagyon tudja piaci körülmények között értékesíteni, mivel a nyugati szankciók korlátozásai alaposan megnehezítik a kereskedelmet.

Kaveh Madani, az ENSZ Vízügyi, Környezetvédelmi és Egészségügyi Egyetemi Intézetének igazgatója is a vezetői képességek hiányát emelte ki, szerinte a súlyos aszály valóban okozna gondokat önmagában, ám hatékony vezetés mellett közel sem ekkorákat. Ez annak fényében különös felelőtlenség, hogy a gondok régóta ismertek, az iráni klíma alapvetően nem volt ideális az árasztásos gazdálkodáshoz. A legfontosabb vezető, Ali Hámenei ajatollah már 15 évvel ezelőtt is arról beszélt, hogy csökkenteni kellene a fogyasztást. A helyzet viszont azóta sem javult, a fenntarthatósági szempontok továbbra sem nyertek teret az országban.

Iran's regime crumbles under its own greed—healthcare heroes in #Tehran strike for unpaid wages amid brutal repression, mine workers in Kerman halt production over exploitation, retirees rage in #Isfahan & #Ahvaz against stolen pensions. pic.twitter.com/3h4ggOq7gh https://twitter.com/hashtag/Tehran?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— Aladdin Touran (@AladdinTouran) November 24, 2025

Iránban léteznek előírások az önellátásra vonatkozóan, az élelmiszeripari termékek minimum 85 százalékának kell hazai előállításúnak lenni. Ezt a zárkózott, belső piacok kielégítését célzó megközelítést az táplálja, hogy a politikai döntéshozók az elszigeteltség miatt nem szeretnének kitettek lenni a külső termékeknek. Morad Kaviani, az iráni Kharazmi Egyetem földrajz és vízpolitika professzora ugyanakkor azt is kiemelte, hogy

a helyben termelt mezőgazdasági termékek közel 30 százaléka veszhet kárba a hiányos infrastruktúra miatt.

A másik szempont ugyanakkor, hogy számos vidéki munkahelyet ez az ágazat teremtett meg, így a politikai vezetők kényszerhelyzetben vannak: a modernizálással megszűnhetnek munkahelyek, ez megugró munkanélküliséghez, elégedetlenséghez, ezzel komoly nemzetbiztonsági kockázathoz vezetne. A helyzetet Michael Rubin, az American Enterprise Institute politikai elemzője nagyon szemléletes megközelítéssel „a klímaváltozás és a korrupció tökéletes viharának” írta le.

Irán nagy részén szinte minden szem az égre szegeződik, és szinte megváltásként várják már az esőt, amely csak nem akar jönni. Az előrejelzés nem alakul éppen túl kedvezően, mivel a következő egy hétben szinte semmi esőt nem mutatnak. Amennyiben nem jön meg a csapadék, súlyosabb forgatókönyvekkel is számolnia kell majd az iráni vezetésnek. A hiány ráadásul a társadalmi feszültséget is egyre jobban szítja, mivel a gazdasági nehézségek kiegészülhetnek a vízkorlátozás okozta frusztrációval, mindez pedig a kormányzat elleni elégedetlenséghez vezet. A másik problémát az jelenti, hogy a lakosság úgy érezheti, hogy őket büntetik az aszály miatt, holott agrárterületen jóval komolyabb spórolást lehetne véghezvinni.

Teherán (és Irán) városainak példája jól példázzák, hogy a 21. század egyik legnagyobb kihívását a klímaváltozás fogja jelenteni. Ezzel nincs egyedül, Mexikóvárosban, Kalifornia több városában vagy éppen Fokvárosban nagyon hasonlóak a problémák. Ami tetézi a mostani szituációt, hogy

a síita rezsim rossz politikai döntésekkel folyamatosan súlyosbítja a helyzetet, ez pedig az említett példáknál sokkal radikálisabb összeomlást hozhat az iráni-fennsíkon.

Címlapkép forrása: Fatemeh Bahrami/Anadolu via Getty Images