Óriási titkosítási hullám jöhet az EU-ban, teljesen elzárhatják a Bizottság minden dokumentumát

Olyan mértékű titkosításra készülhetnek Brüsszelben, amely „gyakorlatilag a dokumentumokhoz való hozzáférés végét jelentené az EU-ban” - mondta el az EUobservernek Shari Hinds, a Transparency International uniós szervének munkatársa.

Az információs biztonságra vonatkozó Infosec-tervezetet először 2022-ben terjesztette be az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság, és azóta fokozatosan halad az elfogadás felé — az Európai Parlamentben, és a Tanácsban is rendszeresen egyeztetnek róla.

Elsősorban az Oroszország irányából érkező hibrid támadásokra szeretett volna ezzel válaszolni a Bizottság, ugyanakkor az új szabályoknak

nem szabadna gátolni az információáramlást az uniós szervek között, hiszen az már az effektív működést is gátolhatja.

Eközben a stratégiailag fontos, védelemmel, külkereskedelemmel és infrastruktúrával foglalkozó minősített (titkosított) és a nem-minősített anyagok mennyisége egyre csak növekszik, és ezzel párhuzamosan szaporodnak a fenyegetések a dokumentumok bizalmasságára, integritására és elérhetőségére nézve is.

Ennek nyomán az Infosec javaslat egy egységes osztályozási rendszert vezetne be, amely alapjaiban a Tanács szigorú, belső gyakorlatának mintáját követné — ahol még a hétköznapinak számító belső anyagokat is gyakran minősített státuszt kapnak.

A Tanács jelenlegi dokumentumvédelmi rendszere öt ilyen minősített szintet használ, amelyek leggyengébbtől a legerősebbik:

1. Limite (limitált),
2. Restreint (korlátozott),
3. Confidentiel (bizalmas),
4. Secret (titkos),
5. Très Secret (szigorúan titkos).

A javaslat szerint ez az osztályozás nem csak érzékeny, valóban bizalmas dokumentumokra vonatkozna — hanem általános munkapéldányokra, belső jegyzőkönyvekre, háttér-anyagokra is, amelyek korábban hozzáférhetőek voltak — például energia-, közlekedés-, vagy költségvetési kérdésekben.

Azonban az új osztályozási rendszer csak az egyik fele az átláthatósági problémának: az Infosec bevezetné az úgynevezett „need to know” elvét is, ami azt jelenti, hogy még a rutinszerű, nem különösen érzékeny papírokhoz is csak akkor férhetne hozzá bárki — intézmény belső személyzetétől kezdve az újságírókon át az állampolgárokig —, ha bizonyítják, hogy „szükségük van” az adott információra.

Ezzel gyakorlatilag bármikor visszadobhatóvá válna egy adatigény, arra hivatkozva, hogy egy dokumentum nem tartalmazza a kívánt információt.

Elméleti szempontból nézve ez még a Magyarországon szokásos közérdekű adatigénylési módszernél is nehézkesebb rendszert eredményezhet, hiszen itt a bizonyítás terhe a kérelmezőn van azzal kapcsolatban, hogy jogosult az adatra, nem pedig az érintett szerveken, hogy igazolják egy adott információ minősített jellegét.

Azon túl, hogy ez az újságírók és civil szervezetek munkáját is nagyban megnehezítheti, még fontosabb, hogy a tagállami parlamentek képviselői is jelentősen veszíthetnek ellenőrzői képességeikből. Így a transzparencián túl az uniós működés belső fékei is kikophatnak.

Persze a tagállami vagy uniós rendszerekbe beszivárgó orosz rálátás indokolttá tehet ilyen lépéseket is, különösen ha egyes szereplők az EU-s szervek csuklóztatására használják a hozzáférésüket, azonban ha ilyen drasztikus fordulat várható, az önmagában rengeteg muníciót adhat az unióval nem jóhiszeműen szkeptikus szereplőknek.

Ugyanakkor a javaslat egyik vezető EP-képviselője, Lena Düpont (EPP, Németország) — aki jelentéstervezetet készített az Infosec ügyében — csak részben visszhangozza a Bizottság álláspontját. Valóban szükség van a minősített kategóriákra, ugyanakkor a nem érzékeny információkhoz való hozzáférést garantálni kell, még ha ehhez a képviselők számára külön kivételekre is lenne szükség.

Ezen felül jelenleg az EP polgári szabadságjogokkal foglalkozó bizottságában (LIBE) olyan módosító javaslatok futnak, amelyek az információhoz való jog elvét próbálják meg megőrizni, vagy megőriznék a korábbi, 2001-es szabályozásra alapuló átjárhatóságot.

Ez utóbbinak a 9. cikke részletesen meghatározza, hogy mi számít „érzékenynek”, és — ellentétben az Infosec-javaslattal — arra is

kötelezi az intézményeket, hogy indokolják a hozzáférés megtagadását.

A LIBE mindenesetre jövő év elején szavazhat legközelebb a felterjesztett módosítóiról, de már a Tanácsban is vannak kritikus hangok francia és holland oldalról, így egyelőre várat magára, hogy milyen verziója kristályosodhat ki az Infosec-tervezetnek.

Címlapkép forrása: EU