6 milliárd eurós magyar program áll egy nejlonzacskónyi készpénz miatt: Navracsics Tibor levélben kéri a feloldást

A magyar kormány és az Európai Bizottság között továbbra is feszült a helyzet a kohéziós források jelentős részének befagyasztása miatt. Bár a legtöbbet a jogállamisági tárgyú viták miatt befagyasztott 6,3 milliárd eurónyi kohéziós forrásról beszélünk, valamint a helyreállítási alap hitelekkel együtt 10,4 milliárd eurós visszatételéről, több kisebb konfliktus is akadályozza a magyar kifizetéseket.

Az egyik ilyen vita középpontjában jelenleg az EDIHOP Plusz – a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program Plusz – figyelmeztetési eljárása áll, amelynek lezárását Budapest hónapok óta sürgeti.

Az Európai Bizottság egy jelentős, magyar bűnszervezet által elkövetett korrupciós bűnügy miatt nem teljesít egyelőre kifizetéseket ennél a programnál.

Brüsszeli forrásokból a Portfolio birtokába került egy levél, amely szerint ennek a vitának egy újabb fordulata, hogy Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter a héten levelet küldött Raffaele Fitto uniós kohéziós biztosnak, amelyben már nemcsak szakmai, hanem intézményi bizalmi kérdéseket is felvetett, miközben a magyar helyreállítási tervből kohéziós politikába átcsoportosított beruházások ügyében is komoly kifogásokat fogalmazott meg.

A levél tónusa arra utal, hogy a magyar fél szerint a Bizottság indokolatlan késlekedései nemcsak politikai, hanem gazdasági károkat is okoznak, és veszélyeztetik a 2021–2027-es fejlesztési ciklus forrásfelhasználását.

A legnagyobb program áll egy hatalmas nyomozás miatt

A miniszter írása szerint az EDIHOP Plusz az ország legnagyobb kohéziós programja csaknem 6 milliárd eurós kerettel, mégis immár „közel egy éve” nem tudtak kifizetési kérelmeket benyújtani a Bizottságnak. Navracsics felidézi, hogy a figyelmeztetési eljárást egy korrupciós ügy indította el, amelyet szerinte a magyar hatóságok megfelelően feltártak. A levél szerint az ügyészség „kiterjedt vizsgálatot folytatott, amely több helyszínen koordinált akciókhoz, letartóztatásokhoz és előzetes letartóztatásokhoz vezetett”, majd 2024 februárjában vádemelés történt.

A konkrét ügy egy nyilvánosan is ismert esetről szól. A korrupciós botrány két minisztériumot – a Pénzügyminisztériumot és a Miniszterelnökséget – is érintette. A vád szerint a hálózat központi figurája, dr. K. Tamás pályázati pénzek kiosztását befolyásolta kenőpénzek fejében, és a támogatások „lepapírozásával” olyan cégeket juttatott jelentős összegekhez, amelyek ezért cserébe visszaosztották a pénzek egy részét. A nyomozás alapján csak ő maga több mint 300 millió forintot tarthatott meg a jogosulatlanul kifizetett forrásokból, míg a teljes elcsalt összeg mintegy 491 millió forint volt. A hatóságok 2022 tavaszán razziáztak mindkét minisztériumban, miután a gyanús pénzmozgások és a pályázati döntések körüli mintázatok egyre egyértelműbben jelezték, hogy rendszerszintű visszaélések zajlanak az uniós támogatásoknál.

Az ügyet végül egy feltűnő jelenet robbantotta ki: az egyik gyanúsított egy nejlonzacskóba csomagolt nagy összegű készpénzzel próbált luxusautót vásárolni egy szalonban, ami kiváltotta a hatóságok érdeklődését és elindította a széles körű nyomozást. A vádirat szerint összesen 54 vádlott működött közre a hálózatban, amelyben hivatali vesztegetés, befolyással üzérkedés, pályázati visszaélés és pénzmosás gyanúja merült fel. A nyomozók több százmillió forintnyi vagyont – köztük ingatlanokat, nagy értékű autókat és luxuscikkeket – foglaltak le.

Navracsics úgy véli, hogy a határozott hatósági fellépés bizonyítja „a magyar intézményi és ellenőrzési rendszer megfelelő működését”.

A miniszter a Portfolio birtokába került levélben hangsúlyozza, hogy a magyar fél „többlépcsős korrekciós és megelőző intézkedéscsomagot” vezetett be, amely többek között magában foglalja az érintett tisztviselők azonnali eltávolítását, az összeférhetetlenségi ellenőrzések kiterjesztését, az Arachne-rendszer szélesebb körű használatát, a helyszíni ellenőrzések szigorítását és egy dedikált biztonsági osztály létrehozását az integritási hatóság alá tartozó belső ellenőrzési igazgatóságon belül. A magyar auditok jelentéseit idézve hozzáteszi: az ellenőrzések „nem azonosítottak a büntetőeljáráshoz kapcsolódó körülményeket”.

A magyar kormány szerint mindezek ellenére az Európai Bizottság halogatja az eljárás lezárását. Navracsics felidézi, hogy 2024 decemberében a magyar fél a Bizottság informális jelzése alapján visszavonta kifizetési kérelmeit, mert arra számított, hogy a figyelmeztető levél „késedelem nélkül” érkezik. Ehhez képest azt csak 2025. február 20-án kapták meg. A miniszter szerint azóta az uniós végrehajtó testület olyan új projektminták vizsgálatát kérte, amelyek „teljesen függetlenek az eredeti ügytől”, és ezt Budapest „késleltetési taktikának” tartja.

A levél azt is kiemeli, hogy a Bizottság által hivatkozott, 20 vizsgált projektben mért 4,56 százalékos hibaarány „semmilyen kapcsolatban nem áll” a korrupciós üggyel.

A levél alapján a legkonkrétabb, vitatott tétel egy 76 ezer eurós bérköltség-elszámolás, amelyet egy kisvállalkozás nem kellően támasztott alá, ezért a teljes projekt elszámolhatatlanná vált. Navracsics szerint ez „elhanyagolható” hiba egy 6 milliárd eurós programban, és mégis ezzel „akadályozza és késlelteti a Bizottság Magyarország hozzáférését a legnagyobb európai uniós forráskerethez”.

A miniszter a levélben erős kritikát fogalmaz meg az Európai Bizottság működésével kapcsolatban is.

Azt írja, a tapasztalatok alapján az uniós testület szolgálatai nem konstruktívan járnak el, hanem „akadályokat teremtenek, vagy akár akadályozzák” az uniós források magyarországi felhasználását.

Navracsics szerint

emiatt a magyar kormány bizalma a Bizottság tisztességességébe, pártatlanságába és szakmai integritásába jelentősen megingott.

Van még egy fajsúlyos ügy

A levél második nagy témája a magyar helyreállítási tervből kohéziós politikába átvezetett beruházások ügye.

A magyar kormány az elmúlt évben több nagy értékű infrastrukturális fejlesztést – jellemzően közlekedési projekteket, például útfelújításokat, vasúti beruházásokat, közlekedésbiztonsági fejlesztéseket és egyes önkormányzati infrastruktúrafejlesztéseket – áthelyezett a helyreállítási alapból (helyreállítási és rezilienciaépítési eszköz, RRF) a 2021–2027-es kohéziós politikai keretrendszerbe.

Ezek jellemzően olyan beruházások, amelyek eredetileg a magyar helyreállítási terv részeként indultak, de a fizikai megvalósítás üteme csúszik, így valószínű volt, hogy nem készülnek el az RRF szigorú határidejéig, 2026 májusáig.

Az RRF sajátossága, hogy kizárólag teljesített, fizikailag befejezett, ellenőrizhető beruházásokat finanszíroz, és a támogatások kifizetése mérföldkövek teljesítéséhez kötődik. Ezzel szemben a kohéziós politika – amelynek keretében Magyarország operatív programokból (például IKOP Plusz, TOP Plusz, KEHOP Plusz, GINOP Plusz) pályázhat forrásokra – rugalmasabb felhasználási időt és eltérő finanszírozási logikát alkalmaz. A magyar kormány érvelése szerint ha egy RRF-es projekt nem készül el időben, akkor célszerű azt átvinni kohéziós finanszírozásba, ahol hosszabb a megvalósítási időablak, és így megmenthető a beruházás, ahelyett hogy teljes egészében elúszna az uniós támogatás.

A birtokunkba került levél szerint a konfliktus abból fakadt, hogy Magyarország az áthelyezett projektekre már beadott kifizetési kérelmeket a kohéziós alapok terhére, miközben ezekhez a projektekhez korábban a helyreállítási alapban is szerepelt tervezett uniós hozzájárulás. A Bizottság ezt kettős finanszírozás gyanújaként értékelte – vagyis félő, hogy ugyanarra a tevékenységre két külön uniós forrásból is érkezne pénz. A kettős finanszírozás tilalma minden uniós költségvetési szabály alapelve, és vizsgálata emiatt automatikusan elindult.

Navracsics Tibor levele alapján a kormány viszont azt állítja,

hogy egyik projekt sem kapott tényleges kifizetést az RRF-ből, csupán szerepeltek a helyreállítási tervben mint tervezett beruházások, ezért nem is merülhet fel kettős finanszírozás.

Budapesti értelmezés szerint az áthelyezés önmagában nem minősül szabálytalanságnak, és „nem igényelt formális program módosítást”, mivel a kohéziós programok keretei között ezek a fejlesztések támogathatók. A kormány ezért a Bizottság eljárását „jogellenesnek” tartja, és úgy véli, hogy a kettős finanszírozás gyanúja „mesterséges”, inkább politikai, mint szakmai motivációjú.

Címlapkép forrása: EU