Magyarország az adóelkerülés elleni küzdelem vesztese lehet

A Base Erosion and Profit Shifting kifejezés magyarul a nyereség másik államba való áthelyezéséből eredő társasági adóalap amortizációját jelenti. A jelenség komoly adóbevétel-kiesést jelent egyes országoknak, így a mesterséges, valódi tartalom nélküli adóstruktúrák megszüntetése egyre sürgetőbbé válik világszerte.

Nemcsak a vállalkozások és mögöttük álló tulajdonosaik igyekeznek globális adóterhelésüket minimalizálni, hanem az egyes országok a külföldi befektetők számára kedvező adózási környezetet teremtve próbálják meg a tőkét magukhoz vonzani, tehát kettős játszmáról van szó.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az agresszív adótervezést és adóelkerülést visszaszorító lépésekkel és globális összefogással válaszol ezekre, az úgynevezett BEPS- akcióterv keretében.

Hézagok a rendszerben

A nemzetközi adózás mai rendszere a Nemzetek Szövetsége által az 1920-as években alkotott alapelveken nyugszik, aminek elsődleges célja a nemzeti szabályok egymásra hatásából fakadó kettős adóztatás (egy adóalany két államban is fizet adót ugyanazért a jövedelemért) elkerülése. Ez a rendszer magában hordoz olyan hézagokat is, amelyeket kihasználva a nemzetközi szintéren működő vállalkozások jelentősen minimalizálhatják adóterhelésüket.

2013 júliusa óta 44 ország adoptálta a BEPS-akciótervet, vagy annak egyes elemeit. Az új szabályozás igazi mérföldkő, amely várhatóan számos helyzetben módosítja majd a transzferárazási számításokat.

Valószínűleg jövőre az OECD-tagországok többsége bevezeti a pénzügyi tranzakciók transzferárainak szabályozását, a tranzakciós nyereségek megosztásának átdolgozott szabályait, illetve a szellemi tulajdon és az abból származó jövedelmek adóztatásának új megközelítését.

Mi a transzferár? A legtöbb gazdasági ügylet árát a piac alakítja ki, így a független felek között létrejön a piaci ár, amely mindig változó. Vannak azonban olyan ügyletek, amelyeknek a szereplői egymástól nem függetlenek (kapcsolt vállalkozások), így egymás között nem feltétlenül a piaci árat alkalmazzák, hanem annál magasabb vagy alacsonyabb értéken kereskednek egymással, amit transzferárnak (vagy elszámolói árnak) nevezünk. A kapcsoltság hétköznapi értelemben a cégcsoporthoz tartozást jelenti, de nincs egységes nemzetközi szabályozás vagy definíció. Jelentheti például azt is, hogy két vagy több cégben ugyanaz a tulajdonos személye vagy a tulajdonosi kör, illetve hogy egyik vállalkozásban a másik vállalkozás többségi tulajdonnal rendelkezik. A transzferárakkal befolyásolni lehet a részt vevő cégek eredményét, és ezáltal a keletkező fizetendő adó összegét is.

A négy legfontosabb változás

A nemzetközi vállalatcsoportok eredményei a globális GDP jelentős részét adják, a vállalatcsoportokon belüli gazdasági kapcsolatok pedig a világkereskedelem jelentős hányadát teszi ki. Az EY idei felmérése szerint évről évre egyre több cég az adózási kockázatokkal kapcsolatban a transzferárazást jelöli meg a legnagyobb kihívásnak, ez az arány 75 százalékra nőtt, míg 2010-ben csak 50 százalék volt, ami szintén azt jelzi, hogy változtatásokra van szükség. Lipták Zoltán, az EY adópartnere segítségével összeszedtük, hogy melyek a legfontosabb irányvonalak az új BEPS-szabályozásban.

• Szellemi javak: A szellemi javak használatával kapcsolatban előfordul, hogy a jogdíjakat úgy alkalmazzák, hogy az adóalap csökkenésével járjon, illetve áthelyezik kedvező adózású országokba. Kevés vállalat van, ahol a szellemi javak - lehet szó egy márkanévről, szabadalomról, egyedi tudásról - nem játszanak fontos szerepet, ehhez pedig a BEPS új elemzési keretrendszert ad, aminek köszönhetően a legtöbb multinak új lapot kell nyitni és új árképzési struktúrát kell kidolgozni.
• Állandó telephelyek: Az állandó telephely a hétköznapi jelentéstől eltérően az adózási szaknyelvben azt jelenti, hogy a vállalkozás egy másik ország területén olyan üzleti tevékenységet folytat, amely az adott országban adóügyi letelepedéshez lenne kötve.Az OECD szerint a vállalkozások egy része a jelenlegi telephely-szabályokkal visszaélve, mesterséges megállapodásokkal próbálja elkerülni a telephellyé minősítést, és így az adózást. Ennek kiküszöbölésére az eddiginél jóval szigorúbb telephely-definíciókat határoztak meg, aminek a következménye, hogy számos értékláncot kell átvilágítani és átalakítani ahhoz, hogy a cégek megfeleljenek az új követelményeknek. A tanácsadók szerint ez a szabályozás a globális effektív adókulcs emelkedésének irányába mutat, és várhatóan több helyen kell majd adózni.
• Pénzügyi tranzakciók: A transzferárazás ezen területe eddig meglehetősen elhanyagolt volt, pedig ezzel is lehet adóalapokat erodálni. Mindez most kifejezetten fókuszterületté vált: a BEPS részletes iránymutatást tartalmaz arról, hogy a pénzügyi tranzakciók árazását hogyan kell elvégezni. Például a kamatráfordítások elszámolhatósága kapcsán meghatározták, hogy milyen nagyságrendben lehet eladósítani egy céget cégcsoporton belül, aminek eddig nem volt nemzetközi konszenzuson alapuló korlátja. Ez tulajdonképpen egy létező piaci elv átültetése gyakorlatba, ugyanakkor komoly financiális válságokat is okozhat egy-egy cégcsoportban, ha a belső kölcsönök kiváltására nincsenek források.
• Dokumentáció: Az OECD által azonosított problémák egyike, hogy a cégcsoportok többször visszaéltek azzal, hogy nem minden ország adóhatóságai kértek részletes dokumentációt a transzferárazással kapcsolatban. Épp ezért bevezetik a globálisan egységes információszolgáltatási standardot, ami nemcsak azt jelenti, hogy a dokumentáció tartalma egységes lesz, hanem elvárás lesz a transzparencia, vagyis az információkat mindenkinek meg kell osztania az adóhatóságokkal, akiknek ezeket egymás számára is elérhetővé kell tenni.

Mi a helyzet Magyarországon?

Magyarország megkezdte a BEPS-akcióterv életbe léptetését, de egyelőre nehéz pontosan előjelezni, hogy a gazdaság egésze és teljesítőképessége szempontjából mit jelentenek ezek a változások .

Nagyságrendileg néhány tízezer vállalatot érinthet hazánkban az új szabályozás, de gazdasági jelentőségük messze túlmutat a számosságukon. A hazai GDP szempontjából meghatározó súlyt képviselő vállalatok, akik bevételük jelentős részét az exportnak köszönhetik, közelről fogják érezni a változásokat

- véli a szakértő. Bár hazánkban magas a kis- és középvállalatok, illetve az egyéni vállalkozók száma, az ő szempontjukból gyakorlatilag érdektelenek a BEPS által hozott változások.

A hazai transzferár-szabályozás meglehetősen szigorúnak számít, az adóhatóság pedig igyekszik a sokszor még el sem fogadott OECD-ajánlásokat is érvényesíteni. A folyamatban ráadásul a szabályozó hatóság is viszonylag passzív: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) tulajdonképpen szabad kezet kapott a transzferárakra vonatkozó jogértelmezés területén a felügyeletét ellátó minisztériumtól. A szigorú és öntudatos hatóság pedig az elmúlt években az Európai Unióban példa nélkül álló döntéseket hozott.

Sokat veszíthetünk, ha külön úton járunk

Várhatóan főleg a nemzetközi koordináció okoz majd problémákat: a transzferárazás ügye ugyanis arról szól, hogy melyik országban adózzon adott multinacionális cég, hol keletkezett az adóalap, hol folyt a tevékenység, és végső soron ebben kell az egyes adóhatóságoknak közös álláspontot elfoglalni. Lipták Zoltán szerint a nemzetközi adóviták száma radikálisan emelkedhet a közeljövőben a BEPS-ből következő vélt vagy valós indokok alapján. Védekezésül várhatóan többen próbálnak majd előzetesen egyeztetni, megegyezni az adóhatóságokkal.

Hazánk akár az egyik vesztese is lehet az akcióterv adaptálásának: a külön utas megközelítés miatt ugyanis két-három éven belül komoly jogvitákba keveredhet az ország, amelyekben a szakértő szerint a jelenlegi felkészültség alapján valószínűleg Magyarország gyakrabban húzza majd a rövidebbet.

Végső soron pedig akár a befektetői bizalom és az adóbevételek csökkenése is a következménye lehet annak, hogy hazánk speciális megoldásokat alkalmaz a transzferárazásra vonatkozó szabályok érvényesítésre területén. Például, ha egy nagyvállalatnál felmerül a kérdés, hogy Magyarországra vagy Szlovákiába telepítsen új üzemet, a transzferárazással kapcsolatos adóhatósági hozzáállás akár döntő szempont is lehet.

Egy nyitott gazdaságú, kisméretű országnál mindez komoly következményekkel járhat, mert ugyan nem a multik társasági adójából él az ország, de nagyon függünk ezektől a vállalatoktól, főleg foglalkoztatásban. Az EY tanácsadó partnere úgy gondolja, az adóhatóság együttműködő készségén és jóindulatán is sok múlik a BEPS projekt teremtette új környezetben, illetve a fenti problémák elkerülése érdekében nemcsak a cégeknek, hanem az adóhatóságoknak alaposan átgondolt transzferár-stratégiára van szükségük.

A cikk megjelenését az EY támogatta.

• Címkék:
• adó,
• Vallalatok,
• transzferár