Terjeszkedik a Budaörsi Halpiac, a régió legmodernebb halfeldolgozó üzemét építik Törökbálinton

A Budaörsi Halpiac vagy a Dokk büfé neve sokak számára ismerős lehet, de a mögötte álló vállalkozást jóval kevesebben ismerik. Honnan indult a Fishmonger története és mivel is foglalkoznak pontosan?

Palotás Péter: A cégünk, a Fishmarket Kft. jogelődjeit is tekintve jövőre lesz 25 éves. Magyarország piacvezető halászati termék-importőreként a világ számos pontjáról szállítunk elsősorban előhűtött, friss halászati termékeket, kiegészítve a fagyasztott áruk kínálatával. A beérkező alapanyagok a feldolgozóüzemünkbe kerülnek, ahol elsődleges feldolgozást követően egyrészt a hazai gasztronómiai szereplők ellátását biztosítjuk.

Ez tevékenységünk egyik alappillére, egy másik, jelentős árbevételt biztosító üzletágunk pedig az élelmiszer-kereskedelmi láncok számára gyártott, saját márkás, ultrafriss csomagolt termékek előállítása. A harmadik fontos tevékenységi terület a saját kiskereskedelmi egységek üzemeltetése, amelyek halboltokból és az ezekhez kapcsolódó, melegkonyhás vendéglátóipari egységekből állnak.

Mik voltak a legfontosabb mérföldkövek a vállalat fejlődése során, és hol tartanak most?

P.P.: A helyszín, ahol most beszélgetünk, a már említett budaörsi halpiac, amit eredetileg feldolgozóüzemnek szántunk, és 2004-ben adtuk át. Az akkori piaci körülmények között úgy terveztük, hogy ez az üzem évtizedekre elegendő kapacitással fog rendelkezni: a piac azonban dinamikusan fejlődött, és mi is vele együtt növekedtünk.  

Amikor elkezdtünk friss hal importtal és feldolgozással foglalkozni, az egybeesett azzal az időszakkal, amikor a nagy élelmiszer-kereskedelmi láncok elkezdtek friss halat kínálni a halpultokon. Számunkra ez akkor jelentős stabilizáló tényezőt jelentett, ennek köszönhetően megfelelő mennyiségben tudtunk hetente két-három alkalommal friss halat beszállítani. Ez a volumen fedezte a logisztikai költségeket is, és lehetővé tette, hogy kisebb mennyiségeket, ugyanakkor szélesebb választékot biztosítsunk éttermek és szállodák számára. 

Ugyanakkor 2010-re felismertük, hogy árbevételünk több mint 60%-a mindössze három kereskedelmi lánctól származik, ami rendkívül magas piaci kitettséget jelentett. Mivel a friss halat a fogyasztó nem tudja közvetlenül a mi cégünkhöz kötni – hiszen a jégpulton megjelenő áru nem hordozza a márkát –, meg kellett találnunk azt a módot, hogyan tudjuk vállalatunkat „megszemélyesíteni” a fogyasztók felé.  

Ezért döntöttünk úgy – hazai viszonylatban úttörőként –, hogy ultrafriss, konyhakész, csomagolt haltermékeket fogunk fejleszteni és kínálni. Ezt a tervet a szakmában sokan szkeptikusan fogadták, én viszont úgy láttam, hogy a fogyasztók jelentős része már nem akar otthon hallal bajlódni, tisztítani, pikkelyezni, így egy komplex termékfejlesztési folyamat eredményeként megalkottuk a Selfish termékcsaládot.

A Selfish olyan, akkoriban teljesen új kategóriát teremtett, amely speciális csomagolástechnológiára épült. Az ultrafriss, szálkamentes halfilét egy adag fűszervajjal együtt csomagoltuk, amely minden szükséges sót, zsiradékot és fűszert tartalmazott. A csomagolás lényege az volt, hogy felbontás nélkül behelyezhető volt a mikrohullámú sütőbe: a csomag gőz hatására megemelkedett, a vajban megpárolódott a hal, így két perc alatt teljes értékű, magas minőségű étel készült. 

A termékcsalád sikerét jelzi, hogy 2012-ben a párizsi SIAL élelmiszeripari világkiállításon elnyerte az Év Innovatív Élelmiszeripari Terméke díjat (SIAL d’Or 2012 Global Awards). Nyugat-Európában komoly visszhangja volt, itthon kevésbé, de szakmai szempontból kiemelkedő elismerés volt. 

A halfeldolgozó létesítményt közben persze folyamatosan bővítettük – mindig hozzátettünk valamit –, de 2021-re így is elértük azt a pontot, amikor a piaci igényeket már nem lehetett innen kielégíteni: sem élelmiszerbiztonsági, sem kapacitásbeli okokból nem volt további fejlődési lehetőség.

Ekkor döntöttünk úgy, hogy az akkor megnyíló élelmiszeripari pályázati lehetőséget kihasználva zöldmezős beruházás keretében Törökbálinton egy teljesen új halfeldolgozó üzemet építünk, és mellé költöztetjük a kiskereskedelmi egységünket, valamint a kapcsolódó vendéglátó tevékenységet is. A gazdasági környezet azonban az elmúlt években rendkívül bizonytalanná vált, ezért a beruházás megvalósítása folyamatosan húzódott, végül 2023 nyarán tudtuk ténylegesen megkezdeni az építkezést, és idén fejezzük be a kivitelezést.

Ehhez vették igénybe a Demján Sándor Tőkeprogram nyújtotta lehetőséget?

P.P.: Így van. A törökbálinti beruházás keretében egy közel 2000 négyzetméteres halfeldolgozó üzem és logisztikai központ valósul meg, amely a régió egyik legmodernebb egysége lesz. A fejlesztés részeként — többek között a Demján Sándor Program támogatásával beszerzett technológiának köszönhetően — olyan rugalmas gyártási kapacitást hozunk létre, amely bármilyen fogyasztói igénynek megfelelő terméket képes előállítani: eltérő csomagolási formában, méretben, kiszerelésben vagy megjelenésben egyaránt. 

Említette, hogy régiós szinten is egyedülálló beruházásról van szó - tervezik az ott készülő termékeket a jövőben külföldön is értékesíteni?

P.P.: Igen, már a projekt megvalósítása során folytattunk előzetes tárgyalásokat, és születtek előzetes szándéknyilatkozatok, megállapodások, hogy amint meg tudjuk nyitni a termelést, a környező országok számára milyen termékeket tudunk előállítani. 

Elsősorban a délkelet-európai térség – tehát Románia és Szerbia – szerepel a fókuszban, de szóba jöhet Ausztria is, illetve a közép-európai régió, így Szlovákia vagy Csehország. Az előnyünk az, hogy a feldolgozóüzem – és Magyarország maga is – kiváló logisztikai pozícióban helyezkedik el. Egyes termékeket a dél-európai térségben termelnek és onnan szállítanak az észak- vagy nyugat-európai régiók felé. Az alapanyagok esetében azonban az eltarthatóság szempontjából napokat lehet nyerni, ha a feldolgozás nem közvetlenül a kifogás helyén történik, hanem Magyarországon. Itt nagy mennyiségben beérkezik az áru, feldolgozzuk, és innen több irányba, több célország felé továbbítható.

Ugyanez igaz az északi régióban halászott és előállított alapanyagokra is, amelyeket a délkelet-európai régió felé szállítanak. Ha például a Norvégiában kifogott lazacot Magyarországon tudjuk feldolgozni – kedvezőbb munkaerőköltséggel, egy fenntartható, energiahatékony üzemben –, akkor a logisztikai láncban legalább 2-3 napot nyer a termék az eltarthatósági időből csomagolt formában.

Térjünk át a Demján Sándor Tőkeprogramra: miért választották ezt a konstrukciót, mi győzte meg Önöket?

P.P.: A már említett fejlesztési projekthez 2021-ben összeállítottunk egy büdzsét, ami a tulajdonosok által biztosított saját forrásból, egy kockázati tőkeprogram keretében bevont kiegészítő forrásból, továbbá egy beruházási hitelből és egy támogatási összegből állt. A gazdasági helyzet változása miatt rövidesen azt láttuk, hogy a kiskereskedelmi egység magasabb színvonalú megvalósításához további finanszírozásra lenne szükség, a historikus pénzügyi adatok alapján azonban nem volt reális lehetőség arra, hogy a banki hitelt vegyünk fel még 200 millió forint értékben.

Az ekkor induló Demján Sándor Tőkeprogram viszont kifejezetten olyan konstrukciót kínált, amely lényegében saját erőként felhasználható, és akár azt is lehetővé teszi, hogy a vállalat az addig érvényes hitelkeretét tovább bővítse. A tőkealapkezelő cserébe mindössze 1%-os tulajdonrészt kér a cégből, ami szerintem inkább jelzésértékű, és össze sem hasonlítható azzal, amit egy klasszikus üzleti vagy piaci alapon működő kockázati tőkebefektető kérne. 

A tőkefinanszírozás, főleg a kkv-szegmensben még gyerekcipőben jár Magyarországon, sokan pont egy külső szereplő tulajdonszerzése miatt ódzkodnak a modelltől. A Fishmarket Kft. miért nem tartozik közéjük?

P.P.: Megítélésem szerint ez inkább egy rossz beidegződés, hiszen sokkal nagyobb a kitettség egy bankkal kötött üzleti alapú finanszírozási konstrukció esetében, legyen az akár támogatott hitel is, mint a tőkeprogramnál.  

Mi korábban már átéltünk egy piaci alapú kockázati tőkebefektetést, és akkor elfogadtuk, hogy 30%-ot adunk át a cégünkből, ehhez képest az, hogy most 1%-ot adunk – már valóban nem jelent érdemi különbséget. 

Szerintem nemcsak az átadott tulajdonrészt érdemes figyelembe venni, hanem azt is, hogy ehhez egy előre rögzített exitmechanizmus társul. A befektetési szerződésben szerepel egy konkrét rendelkezés: hat év múlva, előre meghatározott feltételek mellett nekem, mint tulajdonosnak vissza kell vásárolnom azt az 1% tulajdonrészt, amelyet a befektetéskor átadtam. Ez az egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy semmilyen, a működést befolyásoló tulajdonosi elem nem marad benn hosszú távon. 

A másik jelentős szempont, hogy egy bankhitelnél minimum negyedévente, de jellemzően havonta törlesztőrészletet kell fizetni – gyakorlatilag a hitelfolyósítás után szinte azonnal –, ami a vállalat cash flow-ját a teljes futamidő alatt folyamatosan terheli. Ezzel szemben egy tőkebefektető a megtérülését kizárólag a futamidő végén realizálja. 

Az MKIK Kockázati Tőkealap-kezelőoldaláról nézvehogyan látják, mennyire meghatározó tényező ez a kérdés?

Kolozsvári-Serényi Laura: Valós probléma, hogy az ügyfelek gyakran idegenkednek a tőkefinanszírozástól. A minimum 300 millió forintos éves nettó árbevételű cégek szektorában különösen igaz, hogy ez még egy ismeretlen terep.

Ahogy Péter is említette, ezek a vállalkozások általában ahhoz szoktak, hogy aláírnak egy kölcsönszerződést és az ahhoz kapcsolódó zálogjogi dokumentumokat. A mi esetünkben ez egészen másképp működik, és ennek, illetve a szerződések tartalmának a megértése – például, hogy a tőkebefektetőnek milyen jogai lesznek a jövőben, és ez az 1% tulajdonrész valójában mit jelent – nem magától értetődő egy kkv vezetője számára. 

Sok vállalkozás addig tart a tőkefinanszírozástól, amíg meg nem érti: itt nem tulajdonvesztésről, hanem növekedési tér nyeréséről van szó.

Éppen ezért számunkra a legfontosabb azt kiemelni, hogy a tőkeprogramnak célja, hogy feltőkésítsük és segítsük a növekedésben a kkv- szektort, és ezáltal az egész ország gazdaságát. A jövőben a Tőkealap-kezelő mentorklubban is gondolkodik: egy olyan közösséget szeretnénk létrehozni, amely tovább viszi ennek a programnak a hírét, és általánosságban is erősíti a tőkefinanszírozás kultúráját.

Alapkezelői oldalról milyen szempontokat mérlegeltek a pályázat elbírálásakor?Az első kapcsolatfelvételtől a szerződés aláírásáig mennyi idő telt el?

K.S.L.: A Fishmonger esete azért egyedi, mert gyakorlatilag a finanszírozási struktúra utolsó elemeként csatlakoztunk a projekthez, és már az első találkozót követően nagy volumenű és részletes adatcsomagot kaptunk. Egy rendkívül átfogó, jól alátámasztott üzleti terv állt rendelkezésünkre, kiegészítve piacfelméréssel, prognózisokkal és fogyasztói trendekkel. Ez azt jelentette, hogy már a folyamat elején rendelkezésünkre állt egy nagy mennyiségű, strukturált és releváns információhalmaz.

Mindemellett az ismert márka és a vállalkozás piaci pozíciója alapján is pontosan tudtuk, milyen környezetben működik a cég, és milyen háttérrel, reputációval érkezik a programba. Így volt egy erős, szakmailag megalapozott kiindulópontunk. Természetesen nem minden pályázat érkezik ilyen mélységű dokumentációval, de ez önmagában nem jelent akadályt — egyszerűen itt egy sajátos, jól előkészített esettel találkoztunk. 

A projekt komplexitása miatt ugyanakkor azt is látnunk kellett, hogy negyedik finanszírozóként lépünk be, és a beruházáshoz kapcsolódó kötelezettségállomány a következő években jelentős visszafizetési kötelezettséget keletkeztet. Ennek megfelelően mérlegelnünk kellett, hogy a beszállásunk után a saját befektetésünk megtérülése és a kilépésünk finanszírozhatósága biztosított-e. 

A folyamat rendkívül gyorsan zajlott, az első találkozástól a döntéshozatalig nagyjából egy hónap telt el.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ami nálunk egyedi, az az ügyfelekkel kialakított személyes, intenzív együttműködés. A kapcsolattartás módja változó, de a lényeg az, hogy folyamatosan jelen vagyunk, nyomon követjük a projekt életútját, és szükség esetén nagyon gyorsan tudunk reagálni. Mindehhez természetesen az ügyfél aktív közreműködése is szükséges, hiszen csak így juthat el az ügylet a lehető leggyorsabban a befektetési bizottsági szakaszig.

Milyen lépések előzik ezt meg, ha egy vállalkozás pályázni szeretne, mire számítson?

K.S.L.: A folyamat a pályázat benyújtásával indul, illetve ezt követően egy előminősítési lépéssel, amely során megvizsgáljuk az elmúlt két gazdálkodási év adatait, valamint a pályázó de minimis keret kihasználtságát. Ezeket egy strukturált minősítési rendszer alapján értékeljük, ezt követően pedig kerül sor a vállalkozás részletes megismerésére. 

Befektetőként számunkra kiemelten fontos, hogy átlássuk a társaság működését, megértsük a mindennapi operáció dinamikáját, valamint pontos képet kapjunk a projekt felépítéséről és arról, hogy milyen konkrét szerepet tölthetünk be benne — különösen nagyobb volumenű beruházások esetén.

Amikor rendelkezésre áll minden releváns információ a működésről, a következő lépés a beruházási terv pénzügyi struktúrájának vizsgálata és minősítése. Ha a benyújtott terv megalapozott, és a hat évre előre vetített számok, üzleti prognózisok reálisan alátámaszthatók, akkor ezek alapján állítjuk össze a befektetési döntéshez szükséges előterjesztést, ami a befektetési bizottság elé kerül. 

 A bizottsági jóváhagyást követi az igazgatósági döntés, ezt követően pedig elindul a szerződéskötési folyamat, mely az egyösszegben történő folyósítással zárul. 

Lezárásként beszéljünk a jövőről: mik a terveik a Fishmongerrel 2026-ban?

P.P.: Nagyon fontos dátum: 2026. március 21-e, amikor egy nagyszabású ünnepélyes megnyitót fogunk tartani az új feldolgozóüzem, étterem és halbolt számára. Biztos vagyok benne, hogy nagyon látványos lesz, erről mindenki hallani fog. De a viccet félretéve: vannak határidők is.

 Egyrészt a jövő év első negyedévének végére szeretnénk beindítani a törökbálinti egységben a halbisztrót és a kiskereskedelmi egységet. Azt gondolom, ezzel ismét olyan minőségi ugrást teszünk majd a cég ezen szegmensében, amely új kategóriát teremthet az országban.

Olyan technológiák használatát tervezzük, amelyek egyedülálló gasztronómiai élményt nyújtanak majd a vendégeinknek.

Az év második feléig az a célunk, hogy minden tervezett kereskedelmi megállapodást tető alá hozzunk a régió érintett országaiban működő kereskedelmi láncokkal és 2026 végéig az árbevételünket a 2025-ös évhez képest közel megduplázzuk.

A cikk megjelenését a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara támogatta.

Címlapkép és fotók forrása: Mónus Márton - Portfolio

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.