2018. március 22. 13:35 | András Bence
A közgazdaságtanról azt szokás mondani, hogy az egy lehangoló tudomány (dismal science). Ezzel akár egyet is érthet aki akar, de azért jobb ha megtudja, hogy miért is bélyegezték meg így a közgazdászokat. Egy skót filozófus, Thomas Carlyle fejéből pattant ki ez a frappáns jelző, mégpedig azért, hogy jól leszólja a rabszolgaság eltörlése mellé álló közgazdászokat. Ő ugyanis mélyen rasszista volt és a feudális viszonyokat tartotta a helyesnek. A köznyelvben ma a legtöbben - helytelenül - mégsem ehhez kötik a kifejezést, hanem az angol tudós, Thomas Malthus rendkívül pesszimista jóslatához, amely szerint éhezés vár az emberiségre. Noha ez utóbbi kétségtelenül egy lehangoló jövőkép, a közgazdaságtudomány máig használatos szinonimája valójában a rabszolgatartás tüzes társadalmi vitájából született. Aki ma lehangolónak nevezi a közgazdászokat, jobb ha tudja, hogy ezt régen azért mondták, mert ők az emberi egyenlőség pártjára álltak.