Mi történik a forinttal?
A májusi feltörekvő piaci pánik (amikor a befektetők Törökország és Argentína miatt aggódtak) és az euróövezet periférikus országainak fellángoló problémái (spanyol és olasz politikai kockázatok) a forintra is hatással voltak, ennek eredményeképp jutottunk el a 310-es euróárfolyamtól a 320-as szintre.Június elejére a piacok valamelyest megnyugodtak, miután Törökország jelentősen szigorított a monetáris kondíciókon - megfékezve a líra mélyrepülését -, Argentína szintén kamatot emelt és az IMF-hez fordult, miközben az olasz és spanyol politikai kockázatok is mérséklődtek. Ennek hatására a forint árfolyama is stabilizálódott, többször újra "benézett" 320-as szint alá, és úgy tűnt, hogy jó esély lehet egy lassú visszaerősödésre, ha a piacok megnyugszanak.
Felejtsük el az erősödést?
Vagyis összességében azt mondhatjuk, hogy elsősorban külső tényezők hatására kezdett el gyengülni a forint, összhangban a legtöbb feltörekvő piaci deviza árfolyamának alakulásával. Az átmeneti stabilizálódás után azonban újabb gyengülési hullám következett, amelyben egyre hangsúlyosabbak a hazai folyamatok. Pontosabban az, hogy a változó külső környezetben mennyire különleges a magyar helyzet.Ahogy írtuk, amit jelenleg látunk a világban, az egy úgynevezett kockázati prémium sokk. A normalizálódásnak induló fejlett piaci hozamok mellett a befektetők a feltörekvő piacoktól is elvárják a magasabb kamatokat. Annál is inkább, mert a normalizálódás része a lassan (tényleg nagyon lassan) felfelé kúszó infláció, ami mellett a spekulánsok is szívesen nézegetik, hogy a jegybankok monetáris politikája összhangban van-e a fundamentumokkal. A lezajlott kisebb olajársokk, illetve az ebből fakadó árindex-ugrás tovább erősítette ezt a hangulatot.
Márpedig a leglazább jegybank a régióban az MNB, nem csak pillanatnyi kondíciókat, hanem a hosszú távú elköteleződést tekintve is.
Ma már 323 feletti euró/forint árfolyamot is láthattunk, ami három és fél éves mélypontot jelentett. Noha a gyengülés mértéke és intenzitása továbbra sem mondható ijesztőnek, a piac "árazza" az MNB irányvonalát. Ami relatíve egyre lazábbnak tűnik azok után, hogy tegnap a Fed a gyorsabb szigorítás forgatókönyve mellett "döntött": az év második felére még két kamatemelést prognosztizálnak a Nyíltpiaci Bizottság döntéshozói, szemben a korábbi eggyel.A Fed és az EKB döntése közé időzítette megszólalását Pleschinger Gyula, a Monetáris Tanács tagja, aki arról beszélt csütörtök délelőtt, hogy "nincs okuk visszavenni" a lazaságból.
Alapvetően ez a nyilatkozat küldte új mélypontra a forint árfolyamát. A döntéshozó ugyanis egy feszült piaci helyzetben szólalt meg, amikor amúgy sem világos, hogy a piac néhány óra múlva mennyire tartja a fejlett piacokhoz képest lazának az MNB-t.
Fontos üzenet volt, hogy a jegybankár az inflációs pálya lefutásánál is a korábbitól eltérő szófordulatot használt, amikor úgy fogalmazott, hogy az infláció a "toleranciasávon belül" maradhat. Az MNB toleranciasávja 2-4%, vagyis a piac arra következtethet, hogy közel lehet a tartósan 3% feletti áremelkedési ütem. Ez nem feltétlenül kell, hogy gondot jelentsen a jegybanknak, de az eddigi üzenethez képest, ami szerint "az infláció 2019 közepén éri el a 3%-ot", mindenképpen magasabb inflációs pályát jelent, amihez elvben akár szigorúbb monetáris politika dukálhatna.
Várhatóan a magasabb inflációs pályát fogja legitimálni a jövő héten megjelenő inflációs jelentés. Ám így a megszólalás erejét éppen az erősítette, hogy ez előtt egy hétig megszólalási moratóriumot szoktak tartani a jegybankárok. Most a jegybank ezt megszegte, látszólag minden különösebb ok nélkül, hiszen nem voltak megszólalási kényszerben.
A piac tehát összességében arra számít, hogy az MNB tartósan laza monetáris politikát folytathat, miközben a világ nagy jegybankjai és a régió legtöbb jegybankja már emeli a kamatot.
A helyzetet fokozza, hogy változóban vannak az inflációs kilátások (főképp az olajár-sokk) miatt. Az infláció tartós emelkedése még egyelőre nem számít alapforgatókönyvnek, de a másodkörös hatások már érzékelhető kockázatot jelentenek, amelynek élesedése már mindenképpen monetáris politikai lépést kíván egy hitelességre törekvő jegybanktól.Mi támogatja a forintot?
Akik mégis a forint erősödését várják, azok arra alapoznak, hogy- a magyar gazdaság fundamentumai erősek,
- a költségvetési hiány alacsony, az államadósság és a külső adóság csökken,és
- továbbra is többletes a folyó fizetési mérleg.
Ezek a tényezők évekig valóban sokat segítettek a forintnak, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a támogató fundamentumok is kezdenek megkopni, ugyanis a fizetési mérleg jelentős többlete ha lassan is, de csökken. (Igaz, aközben az állományi mutatók lassan tovább javulnak.)
A forint árfolyama még ezzel együtt is könnyedén erősödhetne, mindez azonban az MNB-től függ. Ehhez az kellene, hogy a jegybank évek óta hangoztatott álláspontja (tartósan laza monetáris kondíciók fenntartása) megváltozzon, kérdés, mikor érzi ennek a szükségét, és helyesen időzít-e. Ennek jeleit egyelőre nem látjuk - sőt, a friss nyilatkozatok alapján a magyar jegybankot hidegen hagyják a piaci fejlemények -, így ha az MNB kitart amellett, hogy fenntartja a laza kondíciókat, akkor a forintnak nehéz lesz az erősödés irányába mozdulnia. Ezzel pedig könnyen lehet, hogy a 320-as euró/forint lesz az új 310.
A jegybanknak mindaddig igaza lesz, amíg (összhangban a mandátumával), a jelenlegi monetáris kondíciókkal elérhető a 3%-os cél. Ugyanakkor az inflációs kockázatok megjelenése, a kockázati prémium sokk és a forint intenzívebb esése végül könnyedén emelésre késztetheti az MNB-t.
Láttunk már olyat a történelemben, hogy a halogatott szigorítás miatt végül nem egy kismértékű, a piacon előkészített, jól kommunikált emelési sorozat következik be. Reméljük, hogy nem ezen az úton haladunk a következő hónapokban.
