20% feletti azoknak az adót fizető munkavállalóknak az aránya, akik államtól, állami vállalattól vagy az állami szektortól kapják a fizetésüket. Ez Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában 15% körüli maximum, Ausztriában 11, Németországban meg 8%.
- mondta Lázár János néhány napja. A Miniszterelnökséget vezető miniszter ezekkel az adatokkal kívánt érvelni a bürokráciacsökkentési program mellett, amitől a versenyképesség javulását várja.Első pillantásra meglepőnek tűnhetnek a számok, hiszen az OECD legfrissebb, 2013-as adatai nem egészen ezt a képet mutatják. Igaz ugyan, hogy Magyarország valóban a magas állami foglalkoztatással jellemezhető országok között volt (sőt, az említett 20% helyett 23,9%-os az arány), de a magyar adattól alig marad el az észt, a szlovák és a lengyel érték. Vagyis ezen a listán nemigen látszik a túlfoglalkoztatás a régiós társakhoz képest. Pedig a nemzetközi szervezet szerint a statisztika magába foglalja a klasszikus állami szektort és az állami vállalati kört - pont úgy, ahogyan azt Lázár János mondta.
Megkérdeztük hát a Miniszterelnökséget, hogy milyen számok mutatják a kiugró magyar állami foglalkoztatást, ami bürokrácialeépítő program egyik alapját jelenti. A válasz szerint "az OECD 2015-ben publikált, a Magyar kormányzásról és a kormányzati mutatókról szóló, Government at a Glance: How Hungary Compares c. kiadványában szereplő adatok alapján, Magyarországon a közszférában dolgozók aránya a teljes foglalkoztatottsághoz képest, nagyságrendileg megközelíti a 20 százalékot (pontosan 18,8 százalék). Magyarország szempontjából összehasonlítási alapot képező visegrádi országokban, így például Lengyelország tekintetében ez a mutató 9,7 százalék, Csehországban és Szlovákiában 13-13 százalék körüli. A magyar gazdaság szempontjából nagy jelentőséggel bíró Németország és Ausztria esetében a fenti mutatók 10 százalék körül alakulnak (10,6 és 10,7 százalék)."
Ettől a választól persze kicsit összezavarodhatunk, hiszen
- mind a miniszter által ismertetett adatokhoz,
- mind pedig az OECD legfrissebb számaihoz képest
- más értékeket kaptunk a ME-től - szintén az OECD-re hivatkozva.
Akkor most melyik a helytálló a három közül?
A megoldás a következő: az OECD két adatsora két fontos különbség is van. Az egyik, hogy a Miniszterelnökség válaszában idézett változat a szűkebb állami körre vonatkozik, így nem tartalmazza az állami vállalatok dolgozóit, a másik, hogy (az összehasonlíthatóság érdekében) minden ország esetén 2011-re vonatkoznak. Lázár János adatai elvileg ezeket idézik, de néhány számbeli pontatlanságon kívül hibás volt az a megjelölés, hogy ezek az emberek " az államtól, állami vállalattól vagy az állami szektortól kapják a fizetésüket", hiszen kizárólag a szűken értelmezett állami szektorról van szó.
Vagyis a helyzetet leíró ábra így fest:
- a teljes állami szektorban dolgozók aránya az egész KKE-régióban magasnak számít;
- ezen belül a magyar adat az egyik legnagyobb, ugyanakkor a különbség nem látványos;
- ha azonban az állami vállalatok dolgozóit kivesszük a körből , akkor a szűken vett állami szektor foglalkoztatása valóban kiemelkedő Magyarországon;
- ennek oka, hogy a legtöbb KKE-országban az állami foglalkoztatást a sok állami vállalati alkalmazott emeli meg, a szűkebben vett kormányzati szektorban viszont már lényegesen kevesebben dolgoznak;
- Magyarország e szempontból a nyugati trendbe simul: már kevés az állami cégeknél foglalkoztatott.
- vagyis két szempontból is régiós kakukktojások vagyunk: a kiterjedt bürokrácia és a kevés állami vállalati dolgozó is sajátos jelenség Közép-Európában.
Végezetül érdemes megemlíteni egy tényezőt, ami a képet a ténylegesnél még előnytelenebbé varázsolja. A magyar statisztika szerint a közmunkások állami alkalmazottak, ők pedig számításaink szerint a közszférában dolgozók arányát (a teljes munkaerő-állományhoz viszonyítva) bő két százalékponttal emeli. A közmunka azonban sokkal inkább tekinthető egyfajta munkanélküli ellátásnak, mintsem az állami feladatok ellátásához szükséges foglalkoztatásnak.
