Gazdaság

Uniós béreket Magyarországnak!

Madár István
A bérunió az új politikai szlogen, ami egyszerűnek és logikusnak tűnik: ha már egyszer egységes a piac ebben a fránya Európai Unióban, akkor a bérek is legyenek egységesek! Milyen kár, hogy ez az egész egy méretes butaság.
Kevés kártékonyabb, a közgondolkodásba hamis ígéretet csempésző kifejezést ismerek, mint a bérfelzárkóztatás. Lehetne persze jól érteni a fogalmat, miszerint ügyeljünk arra, hogy a gazdasági fejlődésből a munkaerő is igazságos mértékben részesedjen. Ingoványosabb talajra merészkedünk, amikor azt fejtegetjük, hogy időnként megengedhetjük magunknak, hogy a bérek gyorsabban növekedjenek a hosszabb távon fenntartható ütemnél, de még ennek is lehet időnként értelme. (Ennek jellemzően ciklikus megfontolásai lehetnek, például a high pressure economy koncepciója fejteget ilyesmit.)

A bérfelzárkóztatáson azonban a hétköznapokban sajnos nem a fentieket értjük, hanem használóik egyszerűen azt kívánják vele sugallni, hogy valamilyen homályos összeesküvés-elmélet eredményeképpen mi magyarok kevesebb munkajövedelmet kapunk, mint amennyi járna.

Ezt az értelmezést erősíti a Jobbik újramelegített bérfelzárkóztatási javaslata, a "bérunió". Az ellenzéki párt ötlete szerint ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kellene fizetni az egész Európai Unióban.

Igazából az egész ötlet képtelenségét gyorsan beláthatjuk, ha abba belegondolunk, hogy amennyiben nem rendel el a párt Európa-szerte általános bércsökkentést, akkor a béreknek a teljes unióban a legmagasabb ismert szintre kellene emelkedniük. Lépjünk túl ezen a problémán, és tételezzük fel, hogy a bérunió mindössze arra vonatkozna, hogy a kelet-közép európai uniós tagországok béreit kell az uniós átlagra "felzárkóztatni". (Ezzel persze elegánsan átlépünk azon a kérdésen is, hogy miért vannak Nyugat-Európában is látványos bérkülönbségek, de egy politikai szlogennél ne keressünk ilyen kifinomultságot. Azzal se foglalkozzunk, hogy ugyan ki a fene fogja betartható módon előírni egy piacgazdaságban, hogy "tessék több bért fizetni a dolgozóknak".)

Aki a közgazdasági finomságokra kevésbé fogékony, két egyszerű kérdésre kell, hogy választ kapjon.
  • Indokolt-e, hogy az országok közötti bérkülönbségek a termelékenység ("fejlettség") függvényében alakuljanak?
  • Valóban megfigyelhető-e, hogy a bérkülönbségek fő befolyásoló tényezője a gyakorlatban a termelékenység (vagyis nincsen további "gonoszság" a relatíve alacsony béreink kialakulásában)?

Mindkét kérdésre egyértelmű igen a válasz.

Nem nehéz belátni: az országok közötti bérkülönbségeknek közgazdasági oka van. Egy országban a benne lévő szereplők a saját maguk által előállított értéken osztozkodnak. Ez alapján alakulnak ki az árak és a bérek. Ha a béreket önhatalmúlag megemeljük, akkor másnak nem jut a jövedelemből, a foglalkoztatók jelentős része (a vállalatok és az állam) egyszerűen tönkremegy. Képzeljük csak el:

  • Holnap a fodrászok, szakácsok, fuvarozók és minden más munkaerő-igényes szolgáltató ágazat bérei a nyugat-európai szintre emelkednek. Az eredmény: a cégek vagy csődbe mennek, vagy drasztikusan árat emelnek. Mivel a piaci szolgáltatások árszintje az uniós átlag felét sem éri el, ennek van is tere, bár fogyasztóként a helyenként brutális drágulásnak biztosan nem örülnénk.
  • Holnap a tanárok, egészségügyi ápolók, orvosok, bérét szintén felemeljük a nyugati bérszínvonalra. A zömében állami szolgáltatásokra persze nincs pénz a költségvetésben, úgyhogy méretes adóemelésekkel lehet rá megteremteni a fedezetet. Csak a miheztartás végett: a kórházi ellátás árszintje az uniós átlagnak a negyedét sem éri el, könnyű elképzelni, hová ugranának az árak és az adók, ha a legnagyobb költségtételt, a munkaerő árát ilyen mértékben megemelnénk.


Uniós béreket Magyarországnak!
Azt, hogy milyen okai vannak a bérkülönbségeknek (és hogy ezeket az okokat miért nem feltétlenül érezzük nyilvánvalónak a hétköznapokban) a "De tényleg, miért keres többet egy osztrák, mint egy magyar?" című írásunkban tárgyaltuk. Azt, hogy a bérek és az árak a "helyükön vannak-e", vagyis hogy ezek tényleg úgy alakulnak, ahogyan az a közgazdasági törvényszerűségekből következik, Oblath Gábor a "Felzárkóztak az árak és lemaradtak a bérek? Tévhitek, tények és közgazdasági összefüggések" című tanulmányában (pdf) igazolta.

Ha a fentiekből nem lenne nyilvánvaló: a bérunió ostobaságát nem menti az a kitétel, hogy csak azonos munkáért követel azonos bért. Kétségkívül ez legalább azt megengedi gálánsan, hogy azok jobban keressenek a nyugati országokban, akik láthatóan több értéket állítanak elő. Csakhogy a bérunió még ezt figyelembe véve is nonszensz konstrukció. Ugyanis a fent leírt, országon belüli jövedelemosztozkodás fontos eleme, hogy a fejlődéssel párhuzamosan azoknak is több jut, akik amúgy pontosan ugyanazt csinálják, mint korábban.

Azért keres egy bécsi fodrász sokkal többet, mert magasabb termelékenységű kuncsaftjai vannak. A fodrászok ott úgy tudnak "kiharcolni" magasabb bért, hogy a magasabb termelékenységű embereknek nyújtott szolgáltatása többet is megér. Egyszerűen azért tudnak 5-10-szeres árakkal dolgozni, mert egy fejlettebb gazdasági környezetben ugyanaz a munka többet ér. Általában is kijelenthetjük, hogy azokon a területeken, ahol a termelékenység nem tud növekedni (tipikusan az élőmunka-igényes szolgáltató szektorokban) ott az országban képződő egyre magasabb jövedelemből áremeléseken keresztül kérnek részesedést a munkavállalók. Ugyanez a mechanizmus érvényes az állami alkalmazottakra (pl. oktatás, egészségügy) is. Ott a magasabb nemzeti jövedelem a nagyobb adóbevétel formájában biztosít sokkal magasabb keresetet olyan szakmákban, ahol egyébként technológiai értelemben valóban hasonló hatékonyságú munka zajlik.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a mai magyar jövedelmek között ne találhatnánk olyat, ami sérti az igazságérzetünket. Ezek emelését azonban nem lehet úgy megoldani, hogy egy országtól erőn felüli bérek kifizetését kérjük, mert annak csőd a vége. Vagy esetleg még megkérhetjük a németeket, franciákat, hogy a bérunió érdekében ugyan egyenlítsék már ki a jövedelmeket úgy, hogy az adójukkal dotálják az alacsonyabb bérszínvonalú országok dolgozóit. Valószínű azonban, hogy ők nem így képzelik az Európai Egyesült Államokat. Addig is, amíg rájönnek, micsoda zseniális ötlet a bérunió, érdemes lehet azon is gondolkodni, hogy milyen nemzeti gazdaságpolitika szolgálhatja valóban a magasabb jólét megteremtését. Mert az igazán ránk férne.
brit rendőrség
napelem csaladi haz lakas
elon musk
orosz katona airsoftos gorka mozgósítás háború ukrajna oroszország stock

Ricardo Hazlitt és az infláció

A nagyszerű Henry Hazlitt és az infláció természete címmel ma posztom olvasható a kiváló publicista, Seres László...

Tematikus PR cikk
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Díjmentes online előadás
December eleji részvénymustra, aktualitások, grafikonok, értékeltségek.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Könyvelő munkatárs

Könyvelő munkatárs
2022. november 30.
Agrárszektor Konferencia 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
erik nielsen unicredit