Eszelős hullámvasúton az acélpiac

Az év elején viszonylag eseménytelenül induló acélpiac döbbenetes fordulatokat élt meg 2022 eddig eltelt hónapjai alatt. Januárban még senki sem számított arra, hogy kitör a háború, amikor azonban ez megtörtént, az egész Európában egy pánikot keltett a szereplők körében. Mindenki félt attól, hogy hiány lép fel az acéltermékek területén, és olyan vásárlásokat végeztek bizonyos cégek, amelynek eredményeképp többhavi készletet halmoztak fel.

Ez akkor komoly áremelkedést jelentett az acélpiacon, ám gyorsan érkezett a fordulat: a túlzott beszerzés és a gazdasági visszaesés egyre fenyegetőbb képe azt eredményezte, hogy egy időre jelentősen lelassult az acélpiac. Ez aztán ismét az acélárak csökkenését vonta maga után.

Követhetetlen árképzés

„A nyár folyamán tovább erősödtek a recessziós félelmek, és a folyamat augusztus végéig kitartott. Most megállt az esés, stagnáltak az árak, és talán újabb emelkedés várható az acél árában, bár biztosat mondani nagyon nehéz” – mondta el a Portfolio-nak Furda Roland, az Épduferr Nyrt. acélkereskedelmi és gyártási vezetője. Hozzátette: az elmúlt három hónapban a korábbi megrendelések beérkeztek a disztribútorokhoz, akik viszont a csökkenő kereslet miatt nagyon nehezen tudták ezeket a tételeket értékesíteni, így folyamatosan csökkent az ár, méghozzá drasztikus mértékben. A durva lemez ára, amely több mint 2000 eurós magasságban is volt, mára 1100 euróra csökkent. Ugyanez megfigyelhető a meleg és a hideg lemezeknél. A betonacél gyártóművi ára a tavasz folyamán még 1400 euró volt, augusztusra ez is beesett 770 euróra.

A jelenség alapvető oka, hogy a felhasználók által felhalmozott készletek kitartottak egész nyáron, a nagy megrendeléseket fogadó disztribútorok pedig akartak szabadulni a készletektől.

„Míg az első fél évben az árak olyan gyorsan emelkedtek, hogy a gyártóművek nem tudták követni, májustól viszont a disztribútorok olyan árcsökkentést hajtottak végre, hogy nagyon sokan olcsóbban adták a terméket, mint a gyártóművek. Vagyis a kereskedők egy része lényegében veszteséggel értékesítette a korábban drágán megvett készleteket, hogy biztosítsák a likviditásukat. Mi a hektikus piaci változásokra időben reagáltunk, de ismerünk több piaci szereplőt, akik későbbi stagnálásra, visszaesésre számítottak és nehéz helyzetbe kerültek” – világította meg a helyzet ellenmondásait Furda Roland.

Recesszió és energiaárak

Kérdés persze, hogy ilyen előzmények után mi várható a közeljövőben. A szakember szerint egymással ellentétes hatást kiváltó tényezők játszanak szerepet a piacon, amelynek révén egyelőre csak a bizonytalanság tűnik biztosnak.

Az egyik kiemelt fontosságú tényező, hogy a kínai GDP-növekedés az elmúlt négy évtizedben nem volt ennyire alacsony, - leszámítva a koronavírus járvány egyetlen negyedévét, ami után nagyobb emelkedést ért el a távol-keleti ország. A kínai gazdaság a korábban várt 5,5 százalékos emelkedés helyett alig 3 százalékot teljesít ebben az évben.

Európában szintén lassulás várható, amely annak is köszönhető, hogy a háború hosszabb ideig tart, mint korábban várták, és időközben kialakult egy energiaválság, amely az acélipart kiemelten érinti.

Áremelés vagy leállás?

Az acélipar mind gázban, mind pedig elektromos energiában hatalmas felhasználónak számít. Már vannak aggasztó jelei az energiaválságnak, így például Szlovákiában alumíniumgyártó egységeket, Németországban horganyzóműveket állítanak le, mert hatalmas veszteséget termelnek.

Vagyis jelenleg kettős hatás éri az acélpiacot: egyrészről a kereslet folyamatosan csökken, amely az árakat lefelé nyomja, viszont a gyártók sem akarnak veszteséggel gyártani, és az energia ára olyan nagy arányban van jelen a gyártásban, hogy mindenképpen árat kell emelni. A másik út, hogy a szereplők egy része abbahagyja a termelést, ennek révén pedig előbb-utóbb hiány is kialakulhat.”

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a nagy acélfelhasználónak számító építőipar jelenleg visszaesést szenved el idehaza, hiszen a kormány számos nagyberuházást leállított és a piaci szereplők sem eszközölnek beruházásokat a korábbi mértékben.

Furda Roland szerint ezzel együtt is élénkebben indult a szeptember, mint a nyári hónapok. Ám az, hogy ez meddig fog kitartani, nagy kérdés, amelyre nem lehet biztos választ adni.

„A kilátások nem a legjobbak a közeljövőben, ezért jelenleg mindenki óvatos döntéseket hoz. Az energiaválság ki fog tartani szerintem 2023 tavaszáig, és ez sajnos befolyásol mindent. Úgy gondolom, hogy a háború vége tudna megnyugvást hozni.”

A cikk megjelenését az Épduferr Nyrt. támogatta.

Fotó: Getty Images, Épduferr