Varga Mihály: Valóban újra kell szabni a magyar gazdaság szerkezetét?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az egészséges szerkezetű gazdaságok három pilléren nyugszanak: magas foglalkoztatottság, hatékony termelés, valamint a termékek eladhatósága. Ezek az alapkritériumok Magyarországon mind teljesülnek. Ma egymillióval többen dolgoznak, mint 2010-ben, közelítjük a teljes foglalkoztatottságot. A GDP dollárban kifejezve is 60%-kal nőtt az elmúlt bő évtizedben, tehát van termelés, illetve értékteremtés a magyar gazdaságban. Az export-versenyképességben pedig minden nemzetközi elemzés szerint az élmezőnyben vagyunk, azaz eladhatók a termékeink. A kérdés most leginkább az, hogy miként léphetünk a fejlettség következő fokára, azaz milyen szempontok szükségesek az eddig felépített struktúra finomhangolásához.

Exportból már hozzuk a szintet, összetettségben a top tízben

A magyarországi vállalati szektor versenyképessége nemzetközi összehasonlításban elsősorban az export-versenyképességen érhető tetten. A GDP-hez viszonyított export alapján Magyarország ma a világ 15 legnyitottabb gazdasága közé tartozik, messze súlyán felül vesz részt a nemzetközi kereskedelemben.

Az export-versenyképesség évtizedes javulása a gazdaság szerkezeti átalakulásának eredménye, és elsősorban a beáramló külföldi működőtőkének, valamint a húzóágazatok köré kiépült, egyre specializálódó hazai beszállítói hálózatnak köszönhető.

A hazai vállalati szektor versenyképességét nemzetközi összehasonlításban elsősorban az export-versenyképességen keresztül mérhetjük, ebben pedig ma rendre előkelő helyen szerepel Magyarország. A World Intellectual Property Organization legfrissebb Globális Innovációs Indexe szerint a magyar high-tech termékek gyártása és kivitele a világelsők között található. A Harvard Egyetem által kifejlesztett Gazdasági Összetettségi Mutató (Economic Complexity Index) legfrissebb rangsorában pedig Magyarország a 9. helyen áll 133 ország közül. Magyarország itt 2010 óta folyamatosan a legjobb tíz ország között szerepel, miközben a visegrádi régió másik három országának átlaga a 15., az EU országok átlaga a 22. helyen állt 2020-ban.

A Gazdasági Összetettségi Mutatón keresztül a Harvard Egyetem az országok produktív tudásának aktuális állapotát értékeli. A mutató az országok exportkosarának sokrétűsége és exporttermékeinek komplexitása alapján rangsorol, azaz minél komplexebb exporttermékeket állít elő egy ország, annál jobb helyezést ér el a rangsorban. A gazdasági komplexitás akkor javul, amikor egy gazdaság növelni tudja a korábban nem gyártott, új, exportképes termékek számát és összetettségét. A legkevésbé komplex exporttermékek a nyersanyagok és mezőgazdasági termékek, a legmagasabb összetettségűek pedig a gépgyártás, az elektronikai ipar, valamint a vegyipar termékei.

A Gazdasági Összetettségi Mutató egyben hiteles mérője egy ország tudástőkéjének is. A mutató kifejlesztői szerint ugyanis szoros kapcsolat van az általuk meghatározott gazdasági komplexitás és a fejlettség között: akik képesek magas szinten fenntartani a nemzetközi kereskedelemben versenyképesnek és keresettnek bizonyuló termelési „know-how” széles választékát, azok a humán tőkében is magas szinten állhatnak, ami pedig a modern növekedési elméletek kulcstényezője.

Magyarország áruexportjában az elektronikai termékek (ideértve az akkumulátorokat is), a személygépkocsik és alkatrészeik, valamint a gépipari és vegyipari termékek részaránya a meghatározó.

Elsősorban tehát ezek a termékkörök azok, melyek előállítása komplex folyamatnak minősül. Ezen belül a legmagasabb összetettségű és részesedésű exportcikkeink közé tartoznak a szérumok és vakcinák, a termosztatikus szelepek, a szivattyúk, valamint a számítástechnikai alkatrészek.

Szintet kell lépni

A fent idézett nemzetközi rangsorokban elért előkelő helyezések a hazai gazdaság és vállalati szektor kiemelkedő teljesítményét tükrözik. Magyar szempontból azonban, a kormányzati céloknak megfelelően a mára elért pozíciónkra átmeneti, köztes megállóként kell tekintenünk. Ezért célszerű feltárni és azonosítani azokat a kihívásokat, strukturális problémákat, amelyek a közepes jövedelmi helyzetből való előrelépést akadályozhatják.

1. A kiemelkedő exportteljesítmény mögött jelentős részben külföldi, multinacionális vállalatok gyártási és exporttevékenysége áll. Ezek a vállalatok termelésüket a magasan képzett magyar munkaerőre és a köréjük kiépült magyar tulajdonú beszállítói láncokra építik. A következő lépésben arra kell törekednünk, hogy hazai nagyvállalatok egyre nagyobb arányban lépjenek be erre a területre, és új magyar brandek jelenhessenek meg a nemzetközi kereskedelemben. Ezt felismerve indítottunk kormányzati programokat a magyar nagyvállalatok támogatására is.

2. Az OECD külkereskedelmi hozzáadott értéket vizsgáló mutatói alapján a magyar export hozzáadott érték tartalma 2018-ban 54% volt, ami lényegesen elmarad a 84%-os EU-átlagtól. Vagyis a volumen jól alakul, de az exportnak egyelőre csak a szerényebb részét állítja elő magyar tulajdonú vállalati réteg. A jövőben ezért olyan célzott fejlesztéseket kell támogatnunk, amelyekkel a hazai hozzáadott érték aránya növelhető. A külföldi tőkét pedig elsősorban olyan gyártókapacitások beruházásaira célszerű behozni, amelyek új, világszinten is élenjáró technológiát és tudást honosítanak meg.

3. Az előbbivel összefüggő jelenség, hogy a magyar kivitelben relatív magas az abba beépülő, importból származó köztes termékek aránya, miközben a magyar cégek által előállított alkatrészek aránya alacsony. Az exportban 69%-os a beépülő importált köztes termékek aránya, míg az uniós átlag 31% volt 2018-ban.

4. Magyarország sok esetben egyelőre a termelési értéklánc legalacsonyabb hozzáadott értéket képviselő fázisában, a termelési szegmensben a legaktívabb. A gazdaság fejlődésének menetében ez egy fontos állomás, de nem a végállomás. Mind a termékfejlesztés (kutatás, tervezés, gyártás-előkészítés), mind a termelés utáni fázis (marketing, logisztika, értékesítés utáni szolgáltatások) magasabb képzettségi szintet tesz szükségessé és nagyobb hozzáadott értéket teremt, mint a termelési fázis. Ezt az átállást segíti a felsőoktatás már megkezdett fejlesztése, és összekapcsolása a gazdasági szereplőkkel, amelynek eredményei máris megmutatkoznak a nemzetközi egyetemi rangsorokban.

5. Ugyanezt a folyamatot igazolja, hogy Magyarországon még van tere az innováció további erősítésének, vagyis új áruk, új szolgáltatások, új módszerek fejlesztésének. A legfrissebb Európai Innovációs Eredménytábla szerint bár Magyarország innovációs teljesítménye 2015-2022 között javult, továbbra is a „feltörekvő innovátorok” csoportjának tagja, elmaradva az uniós átlagtól.

6. A felsorolt szerkezeti kihívások – amelyek a többi visegrádi országban is fellelhetők – következményei köszönnek vissza abban is, hogy az előkelő helyezésű Gazdasági Összetettségi Mutató ellenére fejlettségünk még nem tart ott, ahol azt a mutató jelezné.

Összegzésként elmondható, hogy a magyar gazdaság szerkezete komplex, nemzetközi összehasonlításban is javult az elmúlt évtizedben, a további fejlődés érdekében azonban szintet kell lépni. A fenntarthatóbb gazdasági növekedés érdekében a beruházásokat területileg és minőségileg is célzottabbá kell tenni, a költség alapú versenyképesség helyett a minőség alapú versenyképességre kell fókuszálni. Akkor kerülhető el a fejlettségi csapdába kerülés, ha javítjuk a termelés és az értékteremtő képesség közötti egyensúlyt, a termelési értékláncokat kiszélesítjük, azokon feljebb lépünk. A Gazdasági Összetettségi Mutató tekintetében a világ elitjéhez való tartozás is megerősíti, hogy a magyar termelési struktúra további diverzifikációjára adottak a lehetőségek a már rendelkezésre álló know-how és technológia által. Vagyis az elmúlt évtizedek során felhalmozódott know-how, technológia, humán tőke bázis lehetővé tenné a szélesebb skálájú, egyre összetettebb és magasabb hazai hozzáadott értékű, újonnan kifejlesztett termékek és szolgáltatások előállítását. Magyarországnak mindenekelőtt az innovációs tevékenységét kell ösztönöznie a teljesen új termékek és szolgáltatások létrehozásának, gyártásának és exportálásának céljából. Ez gyorsítaná a felzárkózási folyamatot, és fenntartható gazdasági növekedést biztosítana hosszú távon is. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy azok az országok kerülték el a közepes fejlettségi csapdát, amelyek innovációval és magasan képzett munkavállalókkal növelték a versenyképességet.

Címlapkép forrása: MTI/Czeglédi Zsolt