Hollósi Dávid: csendes konszolidációra számítok az agráriumban

Hogyan éli meg az ágazat a március elején feltűnt száj- és körömfájás járványt? Milyen általános problémákat okozott, és becslésed szerint milyen kár keletkezett?

Érdemes több részre bontani a kérdést. Van egy nagyon rövid távú kár, lehet ebből gazdasági szempontból egy hosszabb távú kár, és van az erkölcsi kár.

A rövid távú kár esetében 11 ezer leölt állatról beszélünk.

Ezek döntően tejelő marhák, négy telep állománya a szaporulataival együtt, amelyeket leöltek az elmúlt hetekben, és ártalmatlanítják. Itt a legfőbb probléma az, hogy a vírus a mezőgazdaság nehéziparának mondott tejágazatot érte leginkább, és ez egy humán Covidhoz hasonló atombombaszerű csapás lett - ezúttal az állatokra.

A tejelő állomány esetében ráadásul nem forgóeszközről beszélünk, mint a hízósertés és a baromfi esetében, amelyek heteken, hónapokon belül a vágóhídra kerül.

A tejelő marhák esetében tárgyi eszközökről beszélünk, amelyek folyamatosan jövedelmet, cash-flow-t termelnek a vállalkozásnak. Tehát itt a tárgyi eszközt öltük le.

Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy néhány évre a termőföldet úgy elszennyeznénk, vagy elvennénk a gazdálkodótól, hogy az használhatatlan lenne. Éppen ezért itt sokkal nagyobb a potenciális kár lehetősége egy-egy telepen, mint a baromfi vagy a sertés esetében lenne.

A konkrét kár mértékénél figyelembe kell vennünk azt, hogy körülbelül 200 ezer tejelő tehén van Magyarországon, ha 11 ezer állatot ölnek le, akkor körülbelül 5 százaléka tűnt el az állománynak. Magyarországon a tej 70 százalékét fel tudjuk dolgozni, 30 százalékát pedig nyerstejként kivisszük az országból. Tejhiányról tehát nem kell beszélnünk, sőt, a tejfeldolgozás esetében sem lehet ez akkora probléma, kivéve persze azokat a szereplőket, amelyek ebből a térségből vásárolták fel a tejet.

Összességében a rövid távú anyagi kár a leölt állatok révén 10-12 milliárd forint, a kieső éves tejhozam 15-17 milliárd forintra tehető. Tehát hozzávetőleg 25-30 milliárd közé tehető a közvetlen kár.

Mire - ha egyáltalán - visszaépítik ezek a vállalkozások az állományt, évek telnek el, évekre kieshet a tejhozam ezeken a telepeken. Ezért mondja minden szereplő, hogy „térdre, imára”, hogy ne terjedjen tovább a vírus, mert az alááshatja az egész magyar állattenyésztés, elsősorban a párosujjú patások, sertés és szarvasmarha tartását, de ide soroljuk még a juh-kecske állományt is, ami szintén jelentős tétel.

Erre rakódik a közvetett, élelmiszeripari oldal, a takarmányiparral együttesen. Úgy becsüljük, hogy ennek révén az élelmiszeripari és a mezőgazdasági kibocsátás körülbelül 20-20 százalékát érinthetné egy kiterjedő járvány. Látható tehát, hogy ez egy nagyon jelentős kérdés.

Mit értesz a járvány miatt bekövetkező erkölcsi kár alatt? Ez milyen problémákat okozhat?

A hosszú távú hatás az az erkölcsi probléma, hogy ez előfordult nálunk. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy amit sertéstenyésztésben és baromfitenyésztésben meg tudtunk oldani azzal, hogy zártan tartjuk az állatokat, nagyon szigorú járványmegelőzési és védelmi protokollt alkalmazunk, az a tejtermelés esetében még nem áll fenn.

A tejelő marhák tartása gyakran egy állatsimogató kategóriába esett, banki terepszemle alkalmával is különösebb protokoll nélkül végig tudtunk menni a tehenészeteken, mert ötven éve nem volt ilyen járvány, nem gondolt senki arra, hogy ebből baj lehet. Most a harmadik legjelentősebb gazdasági súllyal rendelkező állattenyésztési ágazatunknak is megvan a feladata a szigorítás terén.

Nagy kérdés, hogy mi lesz az érintett telepekkel, egyáltalán vállalják-e az újrakezdést. Szerinted mennyire reális az, hogy a felszámolt telepeket újrakezdődik a munka?

Ez most egy nagyon kemény helyzet. A kieső állomány az ágazat egészét nézve nem jelentős, de az érintett üzemek szintjén ez egy tragédia. Itt egy élet munkája megy kárba. Képzeljük csak el, nagy, többezres egyedszámú üzemekben milliárdokat vágtunk most le, hogy megelőzzük a nagyobb bajt.

Azért is hívjuk a mezőgazdaság nehéziparának a tejtermelést, mert azt felépíteni sok-sok év munkája, akár 5-7 év alatt épül fel egy szép állomány, amit genetikailag letisztítunk, magas, 10 ezer liter feletti tejhozamos állatokról beszélünk.

Jelenleg három fő költség van, amit az állam jelen pillanatban áll vagy átvállal. Az egyik az ártalmatlanítás teljes költsége, a másik a bérköltség – amit majd utólag a cégnek állnia kell, de most átmenetileg ezt az állam megelőlegezi -, a harmadik pedig a hitelmoratórium.

Ha már hitelmoratórium: hogyan éltétek meg bankként az erről szóló bejelentést?

Ez most elkerülhetetlen volt. Ha valamikor indokolt a hitelmoratórium, most az.

Korábban nem mindig értettünk egyet a hitelmoratórium kapcsán, voltak olyan szituációk, amikor talán nem volt akkora probléma, gondolok az aszályra, vagy a sertéstartással kapcsolatos problémákra, de itt most kifejezetten szükséges volt bevezetni.

Ez most teljes vis major, legyünk őszinték.

Ezzel együtt is mennyire valószínű forgatókönyv az újrakezdés az érintett gazdálkodók esetében?

A három költségelemet végigvettük, utána a legnagyobb kérdés az, hogy a több évre kieső tejhozamot az üzem miből fedezi. Ez nem csak gazdasági kérdés, az érintett állattartóknak most ez lelkileg is egy összeomlás. Márpedig korábban mindig azt mondtuk, hogy ha valaki abbahagyja a tejtermelést szimplán gazdasági okok miatt, akkor soha többet nem kezdi újra.

Most ehhez még hozzá kell vennünk a pszichés krízist is, remélem, van bennük elég lelkierő ahhoz, hogy az egészet újrakezdjék.

Itt koncentrált telepekről van szó, amelyek ráadásul nagyon közel vannak egymáshoz, az érintett térség ugyanis jelentős tejtermelő régió. Megnéztük egyébként az egész országot, van még ennél veszélyeztetettebb térség is. Ez a Hajdú-Bihar, Szolnok, Csongrád megyék találkozási pontja, ahol a magyar tejtermelés nagyon jelentős százaléka zajlik, Békés megyét is idevenném. Van még a Dél-Dunántúlon is több igazán nagy üzem. Tehát Isten mentsen attól, hogy ott is felmerüljön ez a probléma.

Ha van egy tejtermelő valahol másutt az országban, és azzal keres meg titeket, hogy ő járványvédelmi eszközöket akar kialakítani, például fekete-fehér öltözőt, kerékfertőtlenítőt és hasonlókat, és egyébként hitelképes, akkor gondolom, a bankok is pozitívan fogadják ezt a felvetést, igaz?

Olyannyira, hogy konkrétan a jövőben deal breaker lesz, ha ilyen létesítményei nincsenek.

A hitelbírálat során nagyon komoly súllyal esik majd latba az, hogy milyen járványügyi védvonalai vannak egy ügyfélnek.

Napirenden van az Állattartó Telepek Korszerűsítését célzó pályázat, ezek esetében ugyanakkor már beérkeztek a beruházási tervek azelőtt, hogy a járvány kitört volna. Előfordulhat, hogy a járványvédelmi fejlesztések kimaradtak ebből a pályázati körből emiatt?

Ne legyünk benne biztosak, hogy nem fogják beleírni utólag. Most van hazai és uniós forrásból egy érdemi beruházási csomag, szerintem teljesen indokolt volna akár átírni az eddigi pályázati felhívásokat, és akár plusz pontot adni járványvédelmi elemekért.

Jelentős, ötszörös túljelentkezés van, ebben az esetben érdemes volna azt mondani, hogy azokat támogatjuk, ahol a járványvédelem része a beruházásnak, vagy megadni a lehetőséget egy hiánypótlás keretében, hogy az ügyfél átszerkeszthesse a beruházási terveit. Azok a hosszú távon sikeres nemzetek és vállalkozások, amelyek gyorsan tudnak reagálni a kialakult helyzetre. Erről beszélünk, sok éve.

Hát most itt a lehetőség arra, hogy ha több száz milliárdot el fogunk költeni átadott telepekre, akkor gyorsan reagáljunk.

Térjünk át a szántóföldi növénytermesztésre, amely a magyar mezőgazdaság továbbra is meghatározó jelentőségű alágazata. Ezen a területen hogyan alakulhatnak a beruházások a következő időszakban?

Korábban felülreprezentált volt a szántóföldi növénytermesztés a beruházási támogatási forrásokon belül, most inkább alulreprezentált. Két fő elem van most ezen a téren: szárító-tároló kialakítása, amit most fognak kiírni, illetve a precíziós géppályázat, tehát lehet beruházni, ha valaki akar. A szántóföldi növénytermesztés ugyanakkor az elmúlt 15 évben mutatott jövedelmi helyzete, banki hitelezhetősége és a támogatási oldala miatt elég jó tárgyi eszközellátottságban van jelenleg, néha már túlgépesítésről is beszélhetünk, szerintem nincs most nagyon erős kényszerítő igény a beruházásokra.

Az állattenyésztés és az élelmiszeripar sokkal inkább fókuszba fog kerülni, nagyon helyesen.

A nagy gond a szántóföldi növénytermesztésben, hogy úgy tűnik, az egy hektárra jutó eredménytermelés tartósan beragadt egy alacsonyabb szintre, mint amit megszoktunk korábban. Ez ráadásul évek óta tart.

Mára sok esetben nem éri el a gazdálkodás mérete az egyes vállalkozások esetében azt a szintet, ahol elkezd az egy hektárra jutó eredmény – az általános költségek levonása után – szemmel látható szintet elérni, vagyis némely esetben nem fenntartható üzleti modellé kezd válni. Felfelé tolódott a minimális birtokméret határa.

Erre jön a szinte folyamatos aszályhelyzet, ezt ma már érzik a bőrükön a gazdálkodók. Az elmúlt hónapokban téli aszállyal néztünk szembe, meg kell nézni a tájat, minden porzik, ezen pedig nem segít az sem, ha néha csöpörög az eső, ide kéthetente áztató eső kellene. A meteorológusok azt mondják, hogy már 100-200 milliméterben mérhető a hiány, nincs téli hó, ami lassan olvad el és beszivárog a talajba, fúj a szél, meleg hullámok vannak. Ez van 2022 óta, amely komoly kihívást jelent. A hatékonyságon javítani kell, különösen annak fényében, hogy a támogatások egyre jobban csökkennek. Az egy hektárra jutó támogatás a termelési költséghez képest a fele, harmada, mint 10 évvel ezelőtt.

Támogatással együtt is majdnem a nullára jön ki sok termelő. Ezzel 1-2 évet ki lehet húzni, de három-öt évet már nem.

A szántóföldi termelés sokáig megnyugtatóan hitelezhető terület volt a bankok számára, más ágazatokkal, ipari és szolgáltató tevékenységgel összehasonlítva kifejezetten stabil mutatókkal. A bankok hogyan látják, az elmúlt évek problémáinak fényében mennyiben kell átértékelni ezt a kategóriát?

A szántóföldi növénytermesztés most is ígéretes terület a bankok számára, azzal a megjegyzéssel, hogy a nagyon jóból a jó kategóriába visszalépett egyet az ágazat.

Látjuk azt is, hogy nőttek a bedőlési valószínűségek nemzetgazdasági szinten is, igaz, a mezőgazdaság esetében még mindig kevésbé, mint a többi ágazat esetében. Az agrárium még mindig a legkisebb bedőlési valószínűséggel rendelkezik.

A mezőgazdaságban a csendes csődök jöhetnek el.

Nem a szokásos cégek bedőlése, hanem inkább olyan helyzet, mint amikor van egy jó autód, de kifogy belőle az üzemanyag, és a gazda nem tudja újra megtankolni. Ilyenkor a termelő körülnéz, és felméri, hogy van-e valaki a kapcsolatrendszerében, aki meg tudja venni a gazdaságát, és hozzáteszi egy nagyobbhoz. Ilyenkor eladják a céget, a gépeket, a földet bérbe adják, és valaki bevonja azt a saját gazdaságába.

Itt tehát nem a pénzügyi veszteséggel járó hangos csődökről lesz szó szerintem, hanem egy csendes csődhullám várható, ami a szereplők számát csökkenti. Egyébként rengeteget javít a helyzeten az, főleg az állattenyésztésben, hogy ez az ágazat már átesett a konszolidáción többször is.

Szerintem most eljön a szántóföldi növénytermesztésben is ez a korszak.

A gyümölcstermesztés szintén évek óta komoly kockázatokkal terhelt, főleg a klímaváltozás hatásai miatt. Erre hogyan kellene reagálnia az ágazatnak?

Vagy professzionálisan csinálod, és kockázatkezelést alkalmazol, amelyhez viszont tőke kell, vagy óriás kockázatnak teszed ki magad, amit a támogatások sem ellensúlyoznak. Azért kockázatos a gyümölcstermesztés Magyarországon, mert az év 365 napjából egyetlen egy fagyos éjszaka elég a virágzáskor, és akkor az egész éves munkád oda lehet. Ha ez éveken át fennáll, nem szüretelsz, csak befektetsz, akkor el kell gondolkodni a folytatáson.

Sokat vár a szektor a nagy élelmiszeripari pályázatoktól is, amelyekkel kapcsolatban többször elhangzott, hogy esélyt jelent a versenyképességi, technológiai lemaradás behozására is. Szerinted valóban ilyen gamechanger lehet most ez a pályázati kör?

Ahhoz szerintem kevés összegét tekintve. Minden pozitívum ellenére, mert sose volt ekkora beruházási csomag még az élelmiszeriparban.

Kétféle típusú pályázó van ezen a téren. Az egyik csoport az életképes élelmiszeripari vállalkozásaink, amelyek régóta haladnak egy megkezdett úton, most pedig ennek révén fejlesztenek egy nagyot. A másik csoport a sok „opportunista” pályázó, akiken azt látom, hogy állattenyésztéssel vagy növénytermesztéssel foglalkoznak, vagy nem közvetlen mezőgazdasági termeléssel, és most lépnének egyet a feldolgozottság felé. Utóbbiaknak van egy alapötletük, és nyilván a döntésben rengeteget segít, hogy kapunk hozzá 50 százalék vissza nem térítendő támogatást.

Ők úgy gondolkodnak, hogy megnyerjük, aztán lesz valami. Esetükben akkor jön majd a kijózanodás, amikor elkezdenek banki forrást keresni, a bankok ugyanis nagyon szigorú szűrők lesznek.

Eközben az alapkamat és így a piaci kamatok szintje sem csökken, jóllehet a tavalyi évben még ezzel kapcsolatban is enyhülést vártak a szektor szereplői és a bankok egyaránt. Szerinted mikor jöhet el az az idő, hogy olcsóbb forrást tudnak bevonni az ágazati szereplők piaci feltételek mellett?

A kamatszint a hosszú távú várakozásokat, kockázatokat is tükrözi. Ezek alapján a világgazdaságban és a magyar gazdaságban sem az látszik, hogy ezek a kockázatok csökkennének, ez megjelenik a kamatokban is.

Én nem számítok arra, hogy visszatér a korábbi, nagyon alacsony kamatkörnyezet.

Innentől fogva be kell rendezkednünk egy magasabb kamatszínvonalra, ezért vadászni kell minden olyan megoldást, ami olcsó. Ilyen lehet a devizaalapú finanszírozás, a kamattámogatás, az állami támogatás és a kereskedelmi bankok saját megoldásai.

Címlapkép forrása: Stiller Ákos / Portfolio