Jön a tömeges nyugdíjkorhatár-emelés, itt vannak a döbbenetes adatok

Süle-Szigeti Bulcsú

2025. december 03. 06:00

Ha csak egy perce van, olvassa el a lényeget AI összefoglalónkban.

A vizsgált 38 ország fele már döntött az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről, így a távoli jövő nyugdíjasai a mostanáig megismert intézkedések következtében átlagosan közel 2 évvel magasabb korhatárral szembesülnek majd, mint a ma nyugdíjba vonulók – derül ki az OECD idei Pensions at a Glance jelentéséből. A dokumentum borús képet fest a nyugdíjasok helyzetéről: a 65 év felettiek körében a szokványosnál lényegesen gyakoribb a szegénység, miközben számos országban idősek tömegei végeznek munkát kényszerűségből, és a demográfiai trendek tükrében nem látni, mitől fordulhatnának jobbra a kilátások. A nők aggodalmát enyhítheti, hogy ők sok országban – így Magyarországon is – kedvezőbb feltételekkel mehetnek nyugdíjba, mint a férfiak, ugyanakkor az átlagos nyugdíjuk (ebből is fakadóan) alacsonyabb. A magyar nyugdíjrendszer viszonylag jól teljesít az aktív életszakasz végén jellemző jövedelem pótlásában, de a tőkefedezeti nyugdíjpillérek gyengesége felerősíti az állami nyugdíjpillér fenntarthatósági kockázatait.

Tizenegyedik alkalommal adta ki Pensions at a Glance című átfogó nyugdíjjelentését a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD). A jelentés részletesen tárgyalja a vizsgált országok aktuális nyugdíjhelyzetét, illetve bemutatja az ismert folyamatokból levezethető kilátásokat, legyen szó akár a demográfiai átalakulásról, a nyugdíjasok életkörülményeiről vagy akár az állami és piaci szervezésű nyugdíjpillérek finanszírozásának kihívásairól. A jelentés Magyarországgal is sok ponton foglalkozik, a megállapítások nem okozhatnak nagy meglepetést annak, aki már az OECD tavaly közzétett országspecifikus javaslatcsomagjának történetét is követte.

Miért éppen az OECD?

Az OECD nyugdíjjelentéseire több okból is érdemes odafigyelni, és általában így is tesznek a szakértők, döntéshozók, politikusok (egy időben a kormány fontos stratégiai partnerként emlegette a párizsi székhelyű szervezetet). Egyrészt elemzői szemüvegen át vizsgálják ezt a témát is, így objektív megközelítésben, nemzetközi kontextusban lehet értelmezni európai, illetve régiós folyamatokat is. Másrészt idehaza a legutóbbi nyugdíjreform-javaslatcsomagjuk megjelenése óta kiemelten érdekesnek tekinthetők a nemzetközi szakértői csapat anyagai: ismeretes, hogy a 2022-ben elkészített magyar RRF-terv részeként nyugdíjreform végrehajtását is vállalta Magyarország, a három lépéses folyamat első lépéseként az OECD-t kérte fel a kormány egy országspecifikus jelentés összeállítására. Az OECD ennek megfelelően részletes leíró elemzést és javaslatcsomagot alkotott a magyar nyugdíjrendszer javítására – de a vállalt nyugdíjreform végül nem valósult meg, a javaslatokat a magyar kormány lesöpörte az asztalról.

A legsúlyosabb kockázat: vészesen idősödik a fejlett világ

Nyugdíjjelentés nem is kezdődhet másként, mint a demográfiai helyzet áttekintésével: az OECD felhívja a figyelmet, hogy a vizsgált országok körében az ezredforduló óta 22-ről átlagosan 33-ra emelkedett a száz aktív korú lakosra jutó időskorúak száma, azaz egyszerűbben fogalmazva ma 3 aktív korú jut egy időskorúra, míg 2000-ben még 5 körüli szintről beszélhettünk.

A társadalmak elöregedése minden bizonnyal az előttünk álló 25 évben is folytatódni fog, ennek két fő oka van:

egyrészt a fejlett világban az utóbbi évtizedekben végbement példátlan termékenységcsökkenés, másrészt a várható élettartam növekedése.

Az OECD leszögezi: a múltban a teljes termékenységi rátára vonatkozó előrejelzések tendenciózusan túlbecsülték a termékenység későbbi tényleges alakulását. (A teljes termékenységi ráta azt méri, hogy egy nőnek átlagosan hány gyermeke születne élete során, ha az adott évi termékenységi szint hosszú távon állandósulna.) Ha a mostani, rendkívül alacsony szintről tovább csökkenne a gyermekvállalási kedv, az a vártnál is gyorsabbá teheti a társadalmak elöregedését.

oecd_01 — Átlagos termékenységi ráta az OECD-országokban, és az előrejelzések változása az idő előrehaladtával. Forrás: OECD Pensions at a Glance 2025.

Az idei, rendkívüli mélypontot hozó magyar termékenységi folyamatokkal itt foglalkoztunk.

Jó hír, hogy a 2020-as évek elejét meghatározó Covid-járvány csak átmeneti törést okozott a várható élettartam emelkedő trendjében, emiatt a szakértők által felrajzolt hosszú távú projekció pályája sem változott meg számottevően. Az OECD-országokban 65 éves korban jelenleg több mint 20 évnyi hátralévő élettartamra lehet számítani – a magyarok adataival korábban itt foglalkoztunk részletesen.

oecd_02 — 65 éves korban várható élettartam az OECD-országokban, és az előrejelzések változása az idő előrehaladtával. Forrás: OECD Pensions at a Glance 2025.

E két meghatározó trend – az alacsony termékenység és a növekvő élettartam – hatására az OECD arra számít, hogy mind a medián életkor, mind az időskori eltartottsági ráta tovább fog emelkedni. Ha az előrejelzések beigazolódnak, száz "aktív korúra" (20-64 évesre) 52 időskorú (65 év feletti) lakos fog jutni az évszázad közepén.

oecd_03 — Az időskori eltartottsági ráta (a 65 évnél idősebbek 20-64 évesekhez viszonyított aránya) és a medián életkor az OECD-országokban, valamint az aktuális előrejelzések. Forrás: OECD Pensions at a Glance 2025.

Az elöregedés azonban nem egyenlő mértékben sújtja az egyes országokat:

különösen drasztikus sebességű idősödéssel néz szembe Dél-Korea, Spanyolország, Olaszország vagy Szlovákia, míg Magyarországon a mögöttünk hagyott 25 évhez képest csak kicsit fog gyorsulni az idősödés az OECD által hivatkozott, ENSZ által készített előrejelzés szerint.

oecd_04 — Az időskori eltartottsági ráta emelkedésének üteme az OECD országokban az egyes időszakokban. Forrás: OECD Pensions at a Glance 2025.

Jön a sírig tartó munkavégzés?

A jelentés szerint az elöregedést némileg ellensúlyozhatja, ha a társadalmon belül növekszik a foglalkoztatottak (azaz a folyó finanszírozású nyugdíjpillérekbe befizetők) aránya, akár olyan, hagyományosan alacsonyabb foglalkoztatottságú csoportokban, mint a nők és az idősek.

Ezzel együtt is a szervezet úgy látja: a döntéshozóknak fel kell készülniük a legnehezebb forgatókönyvekre is,

és lehetséges, hogy a nyugdíjkiadásokat végső esetben a befolyó járulékbevételekhez kell majd igazítaniuk.

Az időskori munkavégzés elterjedtsége változó, az OECD-országokban átlagosan 25% körüli foglalkoztatottság látszik a 65-69 éves korosztályban, míg Magyarország jóval alacsonyabb, kicsivel 10% fölötti értéket mutat.

A nyugdíj melletti munkavégzés motivációi változatosak: a norvégok annyira szeretnek dolgozni, hogy többségük a munka öröméért folytatja ezt a tevékenységet. Ezzel szemben a balti országokban különösen magas azoknak az aránya, akik úgy nyilatkoznak, hogy anyagi kényszerből vállalnak munkát nyugdíj mellett is.

oecd_05 — Az egyes korcsoportok foglalkoztatottsági rátája az OECD országokban. Forrás: OECD Pensions at a Glance 2025.

A nyugdíjrendszerekbe épített mechanizmusok kifejezetten ösztönözhetik is azt, hogy tovább maradjanak munkában a nyugdíjkorhatárhoz közeli életkorú emberek. Erre szolgál például a számos országban alkalmazott "bónusz-málusz" rendszer:

ennek lényege, hogy az alapértelmezett korhatár betöltése előtt csak csökkentett összegű juttatással lehet nyugdíjba vonulni, míg a nyugdíjba vonulás elhalasztását a várható juttatás növelésével jutalmazzák.

Magyarországon bónuszt ma is alkalmaz az állami nyugdíjrendszer, minden plusz egy évnyi halasztást 6 százalékos indulónyugdíj-növeléssel (pontosabban minden +30 napnyi halasztást +0,5 százalékkal) jutalmaznak. Málusz viszont nincs a rendszerben, a férfiak eleve nem mehetnek nyugdíjba 65 év alatt, a nők igen, amennyiben rendelkeznek 40 évnyi jogosító idővel – és ilyenkor nem csökkentik az induló nyugdíjukat, hanem teljes értékű nyugdíjjal léphetnek be az ellátórendszerbe.

oecd_06 — A "bónusz" és "málusz" nagysága az egyes OECD-országok "defined benefit" nyugdíjrendszereiben, az alapértelmezett nyugdíjkorhatárhoz képest 1 évvel korábbi vagy későbbi nyugdíjba vonulást feltételezve, valamint az aktuáriusi szempontból semleges szint (kék). Megjegyzés: Magyarországon a férfiak nem választhatnak előrehozott nyugdíjazást. Forrás: OECD Pensions at a Glance 2025.

Elkerülhetetlen a nyugdíjkorhatár emelése?

Az OECD jelentése rámutat: a vizsgált országok kb. fele már döntött a nyugdíjkorhatár emeléséről, azaz a mai pályakezdők később mehetnek majd nyugdíjba, mind a mostani nyugdíjigénylőkre vonatkozó alapértelmezett korhatár. Mai tudásunk szerint

a férfiak átlagos nyugdíjkorhatára a tavalyi 64,7 évről 66,4 évre, a nőké a tavalyi 63,9 évről 65,9 évre fog emelkedni,

mire egy 2002-ben született munkavállaló eléri a karrierje végét.

A legmagasabbra Dániában emelik a nyugdíjkorhatárt, de ugyancsak kitolódó nyugdíjba vonulási időpontra számíthatnak Észtország, Hollandia, Svédország, Olaszország, Szlovákia, az Egyesült Királyság, Portugália, Finnország, Németország, Belgium, Csehország vagy Görögország polgárai is.

Magyarország egyelőre határozottan ellenáll ennek a trendnek, hazánkban nincs szó a korhatár emelkedéséről, még automatizált (például a várható élettartam mindenkori változásától függő) intézkedés keretein belül sem.

oecd_07 — A 2024-es nyugdíjkorhatár, valamint a jövőbeni alapértelmezett nyugdíjkorhatár egy 2024-ben 22 éves, azután teljes karriert befutó férfi számára az OECD-országokban. Forrás: OECD Pensions at a Glance 2025.

Jó pontokat is szerzett Magyarország

A magyar nyugdíjhelyzet több szempontból is kedvezőbbnek tűnik fel az OECD-országok többségéénél: egy egész életében átlagkeresettel rendelkező mai fiatal a mai paraméterek mellett várhatóan az utolsó keresete 80%-át megközelítő állami nyugdíjban fog részesülni, míg a vizsgált országok átlagos szintje alig haladja meg a 60%-ot.

Megfigyelhető, hogy az "alacsony keresetűek" (az átlagbér felét keresők) a korábbi keresetük nagyobb részét kaphatják majd nyugdíjként, mint az átlagbéresek, ez abból fakad, hogy

a nyugdíjrendszerek tartalmaznak redisztribúciós (jövedelem-újraosztó) mechanizmusokat.

oecd_08 — A várható nettó nyugdíj-helyettesítési ráta, azaz az induló nyugdíj és az utolsó kereset hányadosa az átlagbért (kék) és az átlagbér felét kereső munkavállalók számára, akik 2024-ben 22 évesen kezdik a pályafutásukat. Forrás: OECD Pensions at a Glance 2025.

A nemek közt megfigyelhető nyugdíjszakadék is enyhébb Magyarországon, mint az OECD-országok többségében: 2024-ben 15% körül húzódott, szemben a vizsgált országok 22% körüli átlagos szintjével.

oecd_09 — A 65 évnél idősebb férfiak és nők átlagnyugdíja közti különbség a férfiak átlagnyugdíjának arányában kifejezve. Forrás: OECD Pensions at a Glance 2025.

A jelentés hosszasan foglalkozik a nők helyzetével, kiemelve, hogy a nők gyakran korábban belépnek a nyugdíjrendszer ellátottjainak körébe. Magyarországon ez a különbség igen látványos, a férfiak jóval az OECD-átlag (64,2 év) feletti életkorban, 65,3 év körül kapnak először öregségi nyugdíjat, míg a magyar nők az OECD-átlag (63,6 év) alatt, 62,5 év körül kapják kézhez az első saját jogú öregségi nyugdíjukat.

oecd_10 — A 2023-ban nyugdíjba vonuló nők (kék) és férfiak átlagos életkora az egyes OECD-országokban. Forrás: OECD Pensions at a Glance 2025.

Nyugdíj-előtakarékosságban jócskán lemaradt Magyarország

Az OECD jelentése arra is kitér, hogyan muzsikálnak a tőkefedezeti, azaz megtakarításokból finanszírozott nyugdíjpillérek az egyes országokban. Magyarország ezekben a mutatókban nem meglepő módon a rangsorok vége felé kapott helyet, tekintve, hogy a kötelező jellegű nyugdíj-előtakarékosság 2011-től megszűnt, így mostanra csak önkéntes alapon szerveződik az öngondoskodás, és a munkáltatók aktivitása is jóval kisebb annál, mint amekkora az erős foglalkoztatói nyugdíjpilléreket működtető országokban lenni szokott.

Az alacsony részvétel mellett problémát jelent, hogy

a bérek arányában keveset tesznek félre a magyarok, tavaly alig az éves átlagkereset 2%-a érkezett a nyugdíjpénztári számlákra az OECD gyűjtése szerint.

oecd_11 — A nyugdíjcélú megtakarítási programokban teljesített egy főre (ahol ez nem megállapítható, ott egy számlára) jutó átlagos befizetés az éves átlagkereset arányában 2024-ben (vagy az elérhető legfrissebb évben). Forrás: OECD Pensions at a Glance 2025.

Hasonlóképpen a felhalmozott nyugdíjvagyon is rendkívül kevés, alig az éves magyar GDP 4,8%-ára tehető a nyugdíjcélú megtakarításokban meglévő pénzügyi tartalékok mennyisége,

szemben például Dánia 206%-os, Izland 191%-os vagy Hollandia 151%-os értékével, miközben az OECD-átlag is a magyar érték sokszorosára, 95%-ra tehető.

Összefoglalásként tehát elmondható, hogy a kétévente megjelenő jelentés mostani friss kiadása egyaránt rögzíti a szinte mindennapos rendszerességgel előkerülő, illetve a méltatlanul ritkán tárgyalt problémákat is a fejlett világ nyugdíjrendszereivel kapcsolatban, és e problémák nagy többségével Magyarországnak is meg kell birkóznia. A lassan, de biztosan megváltozó népesedési helyzetre sokféle reakció létezik: a vizsgált államok jelentős része a tőkefedezeti pillérek erősítése mellett az állami nyugdíjpillérek paramétereinek szigorításában látja a megoldást, míg hazánkban egyelőre nem rajzolódik ki olyan domináns irányzat, amely parametrikus változtatásokkal védené ki az alacsony születésszámok és az egyre hosszabbodó élettartam nyugdíjfronton megnyilvánuló kockázatait. Legkésőbb azonban a "Ratkó-unokák" (az 1970-es évek közepén születettek) hatalmas létszámú korosztályának nyugdíjba vonulásáig, azaz a 2030-as évek közepére/végére Magyarországnak is meg kell találnia a hatékony megoldást.