Áramsokk helyett előny? Kelet‑Európa nagy dobása várható a következő években

A kibocsátáscsökkentési célok, az energiahatékonysági elvárások és az ellátásbiztonság egyszerre ösztönzik az energiaátmenetet és a digitalizációt a térségben.Ebben a helyzetben hol tart Magyarország a Schneider Electric szemszögéből a régióhoz képest?

Magyarország a Schneider Electric számára stratégiai bázis, nemcsak közép- és kelet-európai, hanem globális szinten is: öt üzemmel vagyunk jelen az országban, a szigetszentmiklósi regionális logisztikai- és elosztóközpont több mint 20 országba szállít, Budapesten található a kereskedelmi/értékesítési és ügyfélszolgálati központ, a a Fenntarthatósági Tanácsadó Üzletágunk európai központja, valamint a globális pénzügyi és beszerzési szolgáltató központ európai bázisa is.

Magyarország valódi sikertörténet: regionális- és európai központtá vált, nemcsak az ügyfeleket szolgálja ki kiemelkedően, hanem a vállalaton belüli egységek igényeit is.

Eddig körülbelül 80 millió eurót fektettünk be a DSPS-be, a dunavecsei okosgyárba, ahol egy általunk szabadalmaztatott technológiájú, AirSeT elnevezésű középfeszültségű kapcsolóberendezés családunkat gyártjuk, amely segít abban, hogy nagyságrendekkel kevesebb, kén-hexafluorid (SF6) üvegházhatású gáz kerüljön a légkörbe. Úgy látjuk, hogy ez iránt például jelentős keresletnövekedés várható, mert az európai szabályozás a kapcsolóberendezések esetében is komoly környezetvédelmi előírásokat fogalmaz meg. Ez az a fő üzem, ahonnan egész Európát ellátjuk.

A régióban felgyorsult az energiaátmenet, miközben az EU iparpolitikája, az ázsiai piaci szereplők megerősödése újraosztja a gyártókapacitásokat, illetve országos szinten az energiaátmenettel kapcsolatos beruházások is nagy hangsúlyt kapnak. Ebben a környezetben milyen lehetőségek kínálkoznak a közép- és kelet-európai régió számára a következő időszakban?

Magyarország továbbra is Közép- és Kelet-Európa egyik alappillére, de a régió valamennyi országa nagyon dinamikusan fejlődik. Nem hiszünk az "egy kaptafára" megoldásokban, mert a régió nagyon sokszínű.

Húsz ország és több mint tizenöt nyelv – nem várhatjuk, hogy minden ország ugyanabba az irányba haladjon, nincs mindenkire érvényes egységes recept az energiaátmenetet tekintve.

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy az EU tagság és az EU dekarbonizációs törekvései sok lehetőséget tartogatnak a Schneider Electric számára. Emellett továbbra is nagy lehetőséget látunk a közvetlen külföldi működőtőkebeáramlásában, ami biztosan élénkíti az ipari és épületinfrastruktúrába irányuló beruházásokat – ebben a szegmensben pedig nagyon erősek vagyunk. Szerintem érdekes párhuzam figyelhető meg:

ami az emberekkel és a munkaszervezéssel történt a Covid-járvány után, az most az energiával történik.

A járvány előtt a szellemi munkavállalók jelentős része irodában dolgozott, koncentráltan, többnyire egy helyről  végezték a munkájukat.

Az áramellátásban is hasonló volt a helyzet korábban: hatalmas erőművekben termelték az áramot, és onnan jutott el mindenhová. A Covid-járvány azonban felborította a dinamikát: a tudásmunka decentralizálódott, a közös gondolkodás földrajzilag szétszórttá vált – a csapat tagjai otthonról, regionális irodákban és digitális terekben végzik a munkájukat.

Most pedig az áramtermelés decentralizációja zajlik: villamosenergiát termelnek a háztartási kiserőművek, a szélerőműparkok, de az ipari méretű naperőművek is földrajzilag sokkal tagoltabban helyezkednek el. Egyre kisebb, diverzifikáltabb termelőkapacitások jelennek meg, miközben a nagy erőművek közül jellemzően csak a széntüzelésűeket állították vagy állítják le lépésenként.

Az energiamixben ugyanakkor még mindig kissé túl nagy a fosszilisek aránya. Ha Magyarországot nézzük, körülbelül a megtermelt villamosenergia 25%-a földgáz, valamint szén és széntermékek elégetéséből származik, és a régiós átlag véleményem szerint még magasabb.

A megújuló energia gyors terjedése, a decentralizált termelés és az elektrifikáció az átviteli‑elosztói hálózatok modernizációját is sürgeti. Mennyire áll készen a közép- és kelet-európai régió erre a feladatra Nyugat‑Európához képest?

Át kell hidalnunk a Nyugat‑Európában zajló folyamatok és a közép- és kelet-európai régió közötti szakadékot, és előre kell lépnünk a tisztább – és ezzel együtt megbízhatóbb – energia felé, mert a tisztaság nem mindig jár együtt az ellátásbiztonsággal. Ez ugyanakkor lehetőséget ad a "szintugrásra": ha a növekvő áramigényt már nem feltétlenül tudja kiszolgálni a jelenlegi infrastruktúra, akkor hatékonyabban át lehet térni az energiatermelés és elosztás következő generációjára. Ugyanez történt a távközlésben is: ahol hiányzott a vezetékes infrastruktúra, ott a mobiltelefon sokkal gyorsabban terjedt. Úgy vélem, ugyanez történik az energiapiacon:

ahol gyorsabban nő a villamosenergia‑igény, mint az elosztóhálózat, ott a megújuló energiatermelés terjedése is gyorsabb. Ez természetesen kéz a kézben jár a dekarbonizációval.

A szintugrás egyik hozadéka a hálózat modernizációja lesz, mert amikor az áramtermelés több, széttagolt forrásból történik, a hálózatirányítás és az elosztás is sokkal összetettebbé válik. Ennek biztosításában a Schneider Electric nagyon jelentős szerepet  játszhat. Csak, hogy egy példával illusztráljam: Szerbiában egy többmillió embert ellátó elosztóhálózaton dolgozunk, amelyet teljesen modernizálunk és digitalizálunk a megoldásainkkal. Ez lehetővé teszi a hálózatüzemeltető számára, hogy sokkal gyorsabban integrálja a beáramló megújuló forrásokat, ki tudja számítani, hol és milyen mértékben táplálhatók be, és milyen hálózatfejlesztésre van szükség.

Az energiagazdálkodást sokkal optimálisabban végezheti, így kisebbek a veszteségek, amely pedig alacsonyabb fogyasztói költségeket és nagyobb ellátásbiztonságot jelent. Ha bárhol zavar keletkezik a hálózatban, pontosan látják, hol történt a hiba, és sokkal gyorsabban küldhetnek szerelőket, így a szolgáltatási színvonal is javul. Ráadásul központosított irányítással teljes képet kapnak a hálózat működéséről, és a lehető leghatékonyabban maximalizálhatják annak kihasználtságát.

Ezért Közép- és Kelet-Európában nagy lehetőséget látok a technológiai lemaradás áthidalására: gyorsan lehet új technológiákra ugrani, beilleszteni az új megújuló forrásokat, és fokozatosan kiváltani a fosszilis energiát, amelytől remélhetőleg lépésről lépésre meg is tudunk válni.

Milyen kézzelfogható változásokat hoz az energiaátmenet a mindennapi életünkben, és hogyan alakítja át a vállalatok működését?

Számunkra, háztartási fogyasztók számára ez elsősorban kényelmet jelent: folyamatosan követhető a fogyasztás, amelynek tudatában tervezhetővé válik a rezsiköltségek csökkentése. Sőt, a digitális okosotthon megoldásokkal, épületautomatikával a mindennapi kényelem is növelhető, hiszen a meteorológiai előrejelzéseknek megfelelően időzíthető a hűtés-fűtés vagy árnyékolás. Az elektromosautó‑töltés és a tetőre szerelt napelemek integrálása jóval összetettebbé teszi az otthoni energiarendszer menedzselését.

Kereskedelmi- és ipari épületeknél, illetve az iparban ez a komplexitás tovább nő. Ha egy átlagos ipari hálózatot megfelelően felügyelünk, pontosan látjuk, hová megy az energia, hol vannak veszteségek vagy pazarlás, és hol kell beavatkozni. Prediktív információkkal a lehetséges meghibásodásokat is megelőzhetjük, ami növeli a gyártás és az üzemelés megbízhatóságát. Egyre több vállalat nyitott erre, részben a szakképzett munkaerő hiánya miatt:

az igények gyorsabban nőnek, mint ahogy jól képzett szakembereket találni a munkaerőpiacon. Ilyen helyzetben a Schneider Electrichez hasonló cégek digitális megoldásaival kompenzálhatják felmerülő nehézségeket.

A megvalósítás azonban ritkán zökkenőmentes. A megújuló energiaforrások integrálásakor, milyen konkrét akadályokkal találkoztak saját létesítményeikben és ügyfeleiknél Magyarországon, illetve a régióban?

A megújuló energiatermelés legnagyobb kihívása a pontatlanabb előrejelezhetőség: nem mindig kiszámítható, mikor és mennyi villamosenergia érkezik a hálózatba. A napelemek például nappal termelnek, de akkor sem garantált a csúcskapacitás, ugyanez igaz a szélre is. Nagyobb léptékben azonban ezek részben kiegyenlítik egymást, és a betáplálás prognózisa is javítható.

A Magyarországon működő fenntarthatósági üzletágunk abban segíti az ügyfeleket, hogy ne csak a fogyasztásukat, hanem – amennyiben van – a termelésüket is előre jelezzék, és maximalizálják ennek előnyeit.

Ez az úgynevezett prosumer-modellnek a lényege, hogy egy szereplő elsősorban a saját igényei kiszolgálására termel áramot, de adott esetben a többletet be is tudja táplálni a hálózatba, hiány esetén pedig vételezni is tud onnan. Mi magunk is ebbe az irányba haladunk, a tetőre szerelt napelemekkel energiaigényünk mintegy 40 százalékát megújuló forrásból fedezzük például a dunavecsei DSPS üzemünkben is.

Ezt az üzemvitelt EcoStruxure megoldásaink támogatják: mérés, monitorozás, előrejelzés és optimalizálás révén átláthatóvá és kiszámíthatóvá teszik az energiagazdálkodást.

Technológiai oldalról gyakori probléma a hálózati torlódás, a villamosenergia‑hálózatok nem mindig készek a megújuló források befogadására. Éppen ezért kulcsfontosságú a hálózat digitalizációja, hogy a betáplálásokat megfelelően lehessen menedzselni, menetrendezni és a rendszert kiegyensúlyozni. Ide kapcsolódik a termelés decentralizációja is, digitális megoldásokkal teljes képet kaphatunk arról, honnan érkezik az energia, és hogyan áramlik a hálózatban.

A TIME és a Statista 2024‑ben a Schneider Electricet a világ legfenntarthatóbb vállalatának ismerte el, megoldásaik 2018 óta 679 millió tonna CO2 megtakarítást tettek lehetővé. A Zero Carbon Projectbe bevont ezer legnagyobb beszállító 2024 végére összességében 40%-kal mérsékelte a kibocsátását, miközben a tisztességes munkakörülményekre vonatkozó szigorú sztenderdeknek megfelelő beszállítók aránya egy év alatt 21%-ról 63%-ra nőtt. E mérföldkövek fényében, milyen új célokat és beruházásokat terveznek?

A külső, független elismerések is egyértelműen mutatják, hogy a Schneider Electric valóban hisz a fenntarthatóságban. Számos díjat kaptunk, amire büszkék vagyunk, és munkavállalóként is könnyebb nap mint nap úgy dolgozni, hogy érezzük, egy rajtunk túlmutató, nagyobb ügyhöz tudunk hozzájárulni.

2025-ig 800 millió tonna CO2 megtakarítást és 50%-os beszállítói kibocsátáscsökkentést vállaltunk. Úgy látjuk, az idei célok talán nem is voltak elég merészek: többségük már teljesült vagy a célegyenesben van. 2050-re pedig nettó zéró kibocsátás a cél.

A következő időszakban a hálózatok digitalizációjára, az ipari energiahatékonysági projektekre és a beszállítói lánc további dekarbonizációjára fókuszálunk.

A cikk megjelenését a Schneider Electric támogatta.

Címlapkép forrása: Portfolio