Az OECD fájó adatokat közölt: Magyarország szabályozási rendszere is a növekedést fenyegeti

A kormányok előtt álló legfontosabb globális kihívások – a klímaváltozás, a gyorsuló technológiai fejlődés és a társadalmi átalakulások – olyan környezetet teremtenek, amelyben a szabályozási rendszerek hatékonysága közvetlenül befolyásolja a gazdasági és társadalmi stabilitást. Az OECD Regulatory Policy Outlook 2025 kiemeli: a meglévő szabályozási keretek sok országban túl lassan alkalmazkodnak a változásokhoz, ami rontja a kormányzati beavatkozások hatásfokát. A szervezet szerint éppen ezért kritikus, hogy a szabályozási folyamatok átláthatóak, adatvezéreltek és jól működők legyenek, mert csak így biztosítható, hogy a kormányok a gyorsan változó környezetben is képesek legyenek hatékonyan kezelni a társadalmi kockázatokat és támogatni a gazdasági növekedést.

Most jellemzően az okozza a problémát, hogy a legolcsóbb és legkézenfekvőbb megoldás egy állam számára, ha azonnal szabályozza az új kihívások – például a technológiai változások vagy a klímaváltozás okozta problémákat –, csakhogy ezt nem megalapozott módon teszik. Amint pedig arról az OECD részletes elemzést közölt már, az átgondolatlan intézkedések pedig már a növekedést fenyegetik egy sor országban.

Az OECD hangsúlyozza, hogy a megfelelően megtervezett, egyszerűsített szabályok elősegítik a gazdasági növekedést és a társadalmi bizalmat, míg a túlzottan terhes, elavult előírások éppen ellenkezőleg, visszafoghatják a fejlődést.

A kutatás szerint a szabályalkotásnak nemcsak védenie kell a polgárokat a feltételezett károktól, hanem be is kell vonnia őket a szabályok kialakításába. Az ilyen részvétel jobb minőségű jogszabályokat eredményez és növeli a lakosság elkötelezettségét az új rendelkezésekkel szemben. A jelentés megállapítja: az OECD-országok több mint háromnegyedében (75%-ában) már kötelezően bevezették a minimális konzultációs időszakot a jogalkotási folyamatban, és csaknem felük (49%-uk) legalább négy hétre növelte a társadalmi egyeztetés időkeretét. A közigazgatás egyre inkább alkalmaz digitális eszközöket is a nyilvánosság bevonására és a szabályok hatásainak feltérképezésére.

Mindemellett az OECD szerint további előrelépésre lenne szükség a konzultáció minőségének javításában. 

Jelenleg a tagországok csupán harmada (33%) biztosít visszajelzést az érdekeltek számára arról, hogy a konzultációk során leadott észrevételeiket hogyan építették be a döntéshozatalba.

A szervezet ezért erősen javasolja, hogy a konzultációk szélesebb közönséget érjenek el, így különféle társadalmi csoportok hangja is érvényesülhessen, elkerülve egyes érdekcsoportok aránytalan befolyását. Emellett kiemelik, hogy a szabályozási rendszerek legyenek minél egyszerűbbek: a rendeletek és az államigazgatási eljárások „a lehető legegyszerűbbek” kell, hogy legyenek, csökkentve mind az állampolgárok, mind a vállalkozások költségeit és adminisztrációs terheit.

Zöld, csak fakó

A jelentés hangsúlyozza, hogy a zöld átállás csak jobb és céltudatosabb szabályozással valósítható meg. Fontos lépés az érintettek bevonása, hogy megértsék a környezeti kockázatok eltérő hatásait és a szabályozás elleni esetleges ellenállást kezelni lehessen. Az OECD megállapítja: egyre több tagország figyelembe veszi a környezetvédelmi hatásokat az új szabályozásoknál, ám ez többnyire magukra a környezetvédelmi szabályokra korlátozódik.

Átfogó zöld vizsgálatot viszont csak a tagországok 21%-a végez.

Ez azt jelenti, hogy a legtöbb ország nem elemzi rendszeresen a tiszta levegőre, a víz- vagy talajminőségre, a szén-dioxid-kibocsátásra és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat a meglévő vagy az új szabályok esetében. Az OECD szerint e környezetvédelmi felülvizsgálatokat ki kellene terjeszteni: 

helyi és globális szennyezési hatásokat, valamint ökoszisztémákra gyakorolt következményeket is figyelembe kellene venni, hogy a szabályok valóban aktívan támogathassák a zöld átmenetet.

Ugyanakkor a tanulmány rámutat: a zöld átmenetet olykor egy komplex, rétegzett szabályozási rendszer lassítja. A rezsimekben átfedések és hiányosságok is akadnak. Több OECD-ország emiatt már bevezetett kockázatalapú megközelítéseket a környezetvédelmi szabályozásban – például engedélyezési eljárásokban, ellenőrzési gyakorlatban és koordinált hatósági akciók formájában – de ezek rendszeressé tétele a jelentés szerint tovább egyszerűsítené a szabályrendszert. Külön hangsúlyozza az OECD, hogy a hálózati szolgáltatásokat (energia, közlekedés, víz, távközlés) felügyelő hatóságok számára egyértelmű célokat és hatásköröket kellene kijelölni a zöld átmenet támogatására.

Azt sem tudjuk mit, de szabályozzuk

A technológiai fejlődés (mesterséges intelligencia, Internet of Things, kvantumszámítástechnika stb.) alapvetően formálja át a társadalmakat és gazdaságokat. Ez rengeteg előnnyel járhat, de új kockázatokat és károkat is rejt magában. Az OECD rámutat:

a jelenlegi szabályozási keretek számos országban lemaradnak a technológiai fejlődés mögött, ami átfedő hatásköröket, jogi töredezettséget és elavult rendelkezéseket eredményez, így végül a közigazgatásnak drágább és lassabb lesz a regulációk betartatása, míg a cégek csak költséges eljárásokkal tudnak ezekhez alkalmazkodni.

Érdekes jelenség, hogy a kormányok maguk is egyre gyakrabban vetnek be digitális technológiát a szabályozás érdekében. Például digitális adatgyűjtéssel és elemzésekkel hatékonyabban tudják nyomon követni az előírások hatását, és gyorsabban reagálhatnak a felmerülő kockázatokra. Ezzel párhuzamosan a technológiai lehetőségeket kihasználva javul a szabályozás általános eredményessége és átláthatósága, csökken a humánkapacitás terheltsége is.

Azonban néha épp a tagállamok AI-szabályozása akadályozza meg az adatelemzést, mert túlságosan végik az emberek személyes információit az algoritmusoktól. Más esetben túlságosan sok engedélyeztetési eljárással, kötöttséggel járna a mesterséges intelligencia alkalmazása, így végül a közigazgatás sem bajlódik vele a rossz kormányzati intézkedések miatt.

Az OECD szerint a szabályozás eredményessége szempontjából kritikus, hogy az előírásokat bizonyítékokra alapozzák. A tagországok többsége ma már igyekszik az előzetes hatásvizsgálat során nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi és környezeti következményeket is mérlegelni. Ennek köszönhetően sikeresebbek lehetnek a kitűzött célok – például a klíma- és jóléti intézkedések hatásáról szóló információk nyilvánossá tétele növelheti a közpolitikai támogatottságot.

Magyarországon bőven van tér a javításra

Magyarországon a szabályozási folyamat jogszabályi keretei átfogóak: minden törvényjavaslatot és valamennyi alacsonyabb szintű rendeletet kötelező előzetes hatásvizsgálatnak kell alávetni. A rendszer célja, hogy gyorsabb, egyszerűbb és kevésbé költséges eljárások jöjjenek létre az állampolgárok és a vállalkozások számára. A jogalkotónak a tervezetekhez mellékelnie kell a szabályozás célját bemutató összefoglalót, amelyet nyilvánossá tesznek az új, központi társadalmi egyeztetési portálon.

A folyamat korai szakaszában – amikor a probléma feltárása és az előzetes hatásvizsgálat készítése zajlik – azonban továbbra sem kötelező az érdekelt társadalmi vagy piaci szereplők bevonása, ami jelentős eltérés a nemzetközi jó gyakorlatoktól.

A 2024-es OECD-értékelés számszerűen is rámutat a magyar szabályozási rendszer erősségeire és hiányosságaira. A hatásvizsgálatok minőségét mérő iREG-mutató szerint Magyarország az elsődleges törvények esetében körülbelül 2,7 pontot ér el a 4 pontos skálán, ami ugyan elmarad az OECD-átlagtól, de összességében közel van ahhoz.

Az alacsonyabb szintű rendeletek esetében már gyengébb, körülbelül 2,2 pont körüli értéket mértek, főként a folyamat minőségének és az ellenőrzési mechanizmusok gyengeségének köszönhetően.

Az érintettek bevonásának területén ennél is erőteljesebb a lemaradás: Magyarország az elsődleges szabályoknál hozzávetőleg 1,6 pontot kap, a rendeleteknél pedig mindössze 1,2 pontot a maximális 4-ből.

Ezek a számok egyértelműen jelzik, hogy a konzultáció ritkán jelenik meg a szabályozási ciklus korai szakaszában, és a visszacsatolási mechanizmusok sem működnek megfelelően, ami az OECD-átlagot jelentő 2,3 pontos szinthez képest jelentős elmaradás.

Az utólagos hatásvizsgálatok területén is hasonló a kép: a 1,5 pont körüli magyar érték érdemi lemaradást jelent a 2,2 pontos OECD-átlagtól.

Bár Magyarországon jogszabály írja elő az utólagos vizsgálatok elvégzését, a gyakorlatban ezek nem valósulnak meg rendszeresen, és hiányzik az a központi minőségbiztosítási mechanizmus is, amely a felmérések mélységét és következetességét garantálná.

A jelentés ugyanakkor több pozitív fejleményt is kiemel, köztük a központi társadalmi egyeztetési portál bevezetését, amely átláthatóbbá teszi a szabálytervezeteket és az előzetes hatásvizsgálatok összefoglalóit. Hasonlóan előremutató változás, hogy a Központi Statisztikai Hivatal immár törvényi kötelezettséggel biztosít adatokat a hatásvizsgálatokhoz – ez megbízhatóbb, objektívebb döntés-előkészítést tesz lehetővé, és hosszabb távon javíthatja a jogalkotás szakmai színvonalát.

Mindezek ellenére az OECD világosan fogalmaz:

Magyarország akkor kerülhet közelebb a nemzetközi jó gyakorlatokhoz, ha a szabályozási ciklus teljes egészét átalakítja.

A szervezet javaslatai között szerepel az érintettek bevonása már a problémafeltárás szakaszában, az előzetes hatásvizsgálatok nyilvános és strukturált megvitatása, elegendő idő biztosítása a konzultációkra, a technikai minőségbiztosítás megerősítése, valamint az utólagos hatásvizsgálatok rendszeresítése. Az OECD értékelése szerint ezek a lépések nemcsak a szabályok hatékonyságát növelnék, hanem az intézmények elszámoltathatóságát és a közpolitikai folyamatba vetett társadalmi bizalmat is.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images