2020. március 31. 09:55 | Veres János
A globális vírusjárvány következtében a hazai és a nemzetközi sajtóban egyre gyakrabban találkozni azzal a gondolattal, hogy a járvány után már semmi sem lesz úgy, mint a járvány előtt. És - talán meglepő módon - az írások legtöbbször nem arról szólnak, hogy a jövőben milyen közegészségügyi és hatósági intézkedések és járvány-megelőző nemzetközi megállapodások lesznek szükségesek, hanem arról, hogy (1) a gazdaság és a társadalom milyen módon tud most kikerülni a koronavírus által okozott válságból, és hogy (2) a normalizációt követően milyen új szempontokat és normákat kell majd érvényre juttassunk annak érdekében, hogy az emberi civilizáció létfeltételeit, - ezen belül kiemelten a bioszférát és a gazdaságot -, semmiféle fenyegetés ne tudja megrendíteni. Surányi György március 25-én a koronavírus válság kezelésének egy lehetséges irányáról szóló, a Portfolio-n megjelent írását a azzal fejezi be, hogy "Ez az írás a célját akkor érné el, ha szakértők kormányon belül és kívül a javaslataimat felhasználva vagy éppen cáfolva olyan mentőcsomagot állítanának össze, amely a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb válságkezelést tenne lehetővé." Miután cikkének végén maga szólít fel közös gondolkodásra, vitára e kérés elől hosszú idő után most nem akarok kitérni. Az általa felvetett válságkezelő megközelítés helyesen hangsúlyozza az elengedhetetlen szakítást a már korábban idejétmúlt tabukkal.
