A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
Európa-szerte egyre növekvő regionális eltéréseket figyelhetünk meg az egyének gazdasági lehetőségeinek tekintetében. Az innováció, a kutatás-fejlesztés elsősorban nagyobb városokban koncentrálódnak, ahogyan a jobban fizető, nagy növekedési potenciállal rendelkező csúcstechnológiai ágazatok is. A gazdaságot érintő regionális különbségek kéz a kézben járnak a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek alakulásával, az eltérő egyéni munkaerőpiaci lehetőségekkel – ideértve például az elérhető munkahelyek és pozíciók mennyiségét, azok minőségét, továbbá a bérek átlagos szintjét.
A költözés szerepe ennek megfelelően jelentősen felértékelődött, hiszen lehetőséget biztosíthat arra, hogy részesüljünk azokból a nagyobb városok, jobb régiók adta előnyökből, melyeket adott esetben eredeti lakóhelyünkön nélkülöznénk. Azok számára, akik alacsony gazdasági potenciállal rendelkező területeken élnek a költözés eszközt jelenthet a társadalmi mobilitásra. Objektív szempontból növelheti a foglalkoztatás, az egyéni bérszint és a háztartási jólét mértékét, de akár javíthatja a társadalmi helyzettel és az életszínvonallal való elégedettség szubjektív megítélését is.
Azonban a költözést napjainkban számos külső akadály nehezíti.
A legtöbb európai nagyvárosban a lakáspiac évek óta nehezen tud lépést tartani a népességnövekedés és beáramlás ütemével. S immáron (lényegében képzettségi szinttől függetlenül) mindenkinek nehézséget jelent a jobb lehetőségekkel kecsegtető helyekre való költözés. Különösen igaz ez például Svédországban, ahol a hozzáférhető és megfizethető lakhatás hiánya meglehetősen régóta a közbeszéd (és politikai viták) tárgyát képezi és annak biztosítása a döntéshozóknak évtizedek óta komoly fejtörést okoz.
A svéd lakáspiac
A meglehetősen összetett svéd lakáspiac részletes bemutatása nélkül szeretnénk szemléltetni a probléma néhány forrását és súlyosságát. A problémák eredete egészen az 1940-es évekre vezethető vissza, méghozzá a hatósági bérleményi árplafon bevezetéséhez. A szabályozás, noha célja szerint a lakhatáshoz való egyenlőbb hozzáférést hivatott volna elősegíteni, sajnos számos nem kívánt folyamatot indított el. Miután a vonzóbb területeken (például Stockholmban) a piaci ár alatt lehetett csak legálisan bérleményeket kiadni, sokan inkább visszaléptek az ingatlanpiacról (nem bocsátották kiadásra az üresen álló ingatlanokat), vagy a szabályozásokat megkerülve feketén tették azt. A szabályozott, alacsonyabb áron kiadott lakások esetén pedig a bérlők kezdték el visszatartani az ingatlanok kiadásának körforgását: költözés esetén gyakran nem mondták fel a bérleti jogukat, inkább másodbérlőknek adták ki a bérleményüket, sok esetben magasabb áron. Az elmúlt években a problémák ugyan valamelyest mérséklődtek, de a helyi lakáspiacot általánosságban még mindig nagy, ki nem elégített lakásigény és rendkívül magas ingatlanárak jellemzik, továbbá hatalmas várólisták a hatósági árplafon által szabályozott bérleményekre. Stockholmban a bérleményekre való várakozás ideje átlagosan 9 év, de kerülettől függően akár 12-15 évnél hosszabb is lehet. Egy ilyen központibb területre beköltözni pénz és erőforrások hiányában szinte lehetetlen.
Mindezek fényében a kapcsolathálózatok fontossága felértékelődött a lakhatáshoz jutás kontextusában is. Kihasználva a helyi munkaerőpiaci és lakáspiaci ismereteiket vagy saját kapcsolataikat, ismerőseink például segíthetnek a jobb lehetőségek megtalálásában, ám akár kézzelfogható segítséget is nyújthatnak, felajánlva saját lakásukat vagy egy-egy szobájukat (akár átmeneti) bérleményként. Idén megjelent tanulmányunkban pontosan e témát körbejárva, Svédország példáján vizsgáltuk (empirikusan) a társas kapcsolatok szerepét a költözés elősegítésében.
Többek között arra kerestük a választ, hogy
- egyéni szinten nagyobb valószínűséggel figyelünk-e meg költözéseket adott lakóhelyekre, ha személyes kapcsolataink élnek ott;
- a kapcsolatok jelenléte növelheti-e a költözés esélyét a nehezebben megközelíthető célpontok esetében (nagyvárosok, lakóhelyek magasabb lakásárakkal);
- fontosabb szerephez jutnak-e a kapcsolatok a költözésben, ha egyéni szinten limitáltabb erőforrásokkal rendelkezünk (például alacsonyabb iskolai végzettséggel vagy jövedelemmel);
- az utóbbi két kérdés keresztmetszeteként pedig megvizsgáltuk, hogy jobb helyekre való költözés esetén a társadalmi kapcsolatok meghatározóbb szerepet játszanak-e az alacsony jövedelműek számára, ezáltal elősegítve a társadalmi mobilitást.
Az elemzéshez egy teljes Svédországra kiterjedő, munkáltatókat és munkavállalókat is anonim módon, éves szinten követő adminisztratív panel adatbázist használtunk fel. Az adatbázis részletes információkat tartalmaz az egyének egyes alapvető személyes jellemzőiről (így például nem, életkor, iskolai végzettség, lakóhely) illetve részletes munkatörténetéről is (korábbi és aktuális munkahelyek, bérek, foglalkozás típusa). Elemzésünkben a 2015-ről 2016-ra lakóhelyet váltó, 18-35 éves egyének 10 százalékos mintáját használtuk fel becsléseinkhez. A társas kapcsolatokra vonatkozóan részben közvetlen információval rendelkeztünk (a közeli és távoli családi kapcsolatok az adatban ismertek), részben indirekt módon, átfedő munkahelyi és oktatási intézménybeli időszakok révén közelítettük őket (például egyetemi szaktársak és volt kollégák).
Eredményeink azt mutatják, hogy pozitív kapcsolat van az egyének költözési mintázatai és társas kapcsolatainak lakóhelyei között.
Igaz ez akkor is, ha a költözést befolyásoló egyéb tényezők (életkor stb.) hatását kiszűrjük, ideértve a gyakori költözési útvonalak meglétét is. Eredményeink a használt módszertannak köszönhetően nem fakadhatnak olyan tévesen okságinak vélhető összefüggésekből, mint például, hogy egyes városokból a fiatalok szisztematikusan egyazon helyre költöznek, így körükben gyakran látunk mind költözést mind ismerősökkel való találkozást is.
A különböző típusú kapcsolatok fontosságát illetően jelentős különbségeket tapasztalunk, mind a kapcsolatok típusa szerint, mind a vizsgált egyének családi állapotának függvényében. (1. ábra) A (fiatal) párok költözési valószínűségét elsősorban a közeli családi kapcsolatok (azon belül is főképp a pár női tagjának családjának jelenléte) növelik, míg az egyedülállók esetében lényegében a vizsgált kapcsolati szegmensek mindegyike (közeli és távoli családtagok, egyetemi szaktársak, volt munkatársak) jelentősen befolyásolja annak valószínűségét, hogy egy adott célpont irányába, az egyén költözését figyeljük meg.
Ez az eredmény már önmagában is sejteti, hogy a társas kapcsolatok jelentős előnyt jelenthetnek a mobilitási korlátok leküzdésében. Természetesen azonban a fenti számokból nem következik egyértelműen az, hogy a kapcsolatok nemcsak vonzerőként, hanem tényleges segítségként is megjelennek. Tanulmányunkban ezért kihasználva az adat részletességét azt is megmutatjuk, hogy amennyiben volt munkatársaink (adott környéken) több szabad ingatlant (és azon belül is több szabadnak feltételezett szobát) tulajdonolnak, a költözés is valószínűbb. Ez az eredmény a közvetlen segítség jelenlétét is sejteti.
A segítői szerepet azonban leginkább azzal próbáltuk megragadni, hogy megmutatjuk, hogy a kapcsolatok szerepe erősebb, ha olyan forgatókönyvre összpontosítunk, amikor is a költözést különböző akadályok nehezítik. Például, ha a költözés célpontja nehezen megközelíthető (főváros, lakóhelyek drágább lakásárakkal), vagy ha az egyének korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek ( alacsonyabb jövedelműek, alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek).
Azt találtuk, hogy a kapcsolatok jelenléte megsokszorozza az esélyt arra, hogy az egyének (abszolút értékben) jobb lehetőségeket biztosító lakóhelyekre költözzenek,
és megkönnyíthetik az egyének korábbi lakóhelyéhez képest jobb (népesebb vagy jómódúbb) helyekre való költözését is. Ahogy a 2. ábrán is látható, a közeli és távolabbi családtagok költözésre gyakorolt hatása rendre 1.2-szer és 1.8-szor erőteljesebb, ha a célpont Stockholm. Ám a szakmai kapcsolatok hatása sem elhanyagolható: a volt munkatársak és szaktársak is átlagosan 3 és 6-szor erősebb hatást gyakorolnak a svéd főváros esetén, mint más célpontokban. Ezek a tendenciák rajzolódnak ki a többi vizsgált szempont (drágább célpontok, jobb kereseti lehetőséggel bíró célpontok, nagyobb városok) mentén is.
Eredményeink arra is rámutatnak, hogy a társadalmi kapcsolatok a korlátozott erőforrásokkal rendelkező egyének esetében alapvető fontosságúak lehetnek a költözés akadályainak csökkentésében. Az alacsonyabb átlagjövedelemmel rendelkező egyének esetén a kapcsolatok hatásának erőssége közel 2-3-szor, akár 4-szer akkora, mint a magasabb jövedelmű csoportoknál, miként azt a 3. ábra első összevetésében szemléltetjük. A kapcsolatok jelenléte (különösen a családi kötelékek szerepe) az alacsonyabb jövedelmű egyének számára azonban igazán akkor válik fontossá, ha a célpontok nehezen megközelíthetőek. Ezt az összefüggést a fővárosba kerülésre gyakorolt kapcsolati hatásokkal szemléltetjük, a 3. ábránkon. A kapcsolatok jelenléte jelentős mértékben növelte az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú személyek mozgási valószínűségét arra vonatkozóan, hogy Stockholm környékére, avagy az átlagosnál magasabb lakásárakkal, népességgel és jövedelmi szinttel rendelkező településekre költözzenek. A korábbi munkatársak és egyetemi kollégák hatása ráadásul jelentősebb az alacsonyabb jövedelmű egyének esetében, mint a magasabb jövedelműek esetében.
Konklúzió
Eredményeink összességében azt mutatják, hogy a jobb helyekre való bejutáshoz nem elegendő sok ismeretséggel rendelkezni – ezen kapcsolatok elhelyezkedése is döntő fontosságú lehet.
A megfelelő társadalmi hálózatok jelenléte a jobb régiókba való bekerülés magasabb esélyeivel jár együtt,
így azok kompenzálhatják a korlátozott gazdasági erőforrásokat. Fontos megjegyezni azonban, hogy míg a jobb lehetőségeket kínáló területeken élő ismerősök segíthetik a költözést, az ilyen erőforrások hiánya nyilvánvalóan növelheti annak kockázatát, hogy az emberek csapdába esnek jelenlegi lakóhelyükön. Ily módon a költözési korlátok jelenléte mellett a társas kapcsolatokhoz kötődő egyenlőtlenségek is hozzájárulhatnak a meglévő területi és társadalmi egyenlőtlenségek konzerválásához.
Ilyés Virág az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetében működő ANET Lab és a Budapesti Corvinus Egyetemen működő NETI Lab tudományos segédmunkatársa.
Boza István az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép: Getty Images
