Képesek lehetünk bioélelmiszerekkel ellátni az emberiséget?

krtk blog A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A hagyományos és az ökológiai termelési rendszerek közötti különbség a technológiai különbségekből, a műszaki hatékonyság hiányából vagy mindkettőből eredhet. A biotermelés kritikusai szerint a hagyományos gazdaságok egyértelműen hatékonyabbak a terméshozam szempontjából, míg az ökológiai gazdaságok támogatói szerint az ökológiai gazdaságok energiahatékonyabbak. A tejelő tehenek tejhozama az ökológiai gazdaságokban átlagosan 30%-kal alacsonyabb, mint a hagyományos gazdaságokban az EU-ban.

A biogazdálkodás jövedelmezősége több tényezőre vezethető vissza. Először is, a biogazdálkodók nem támaszkodnak szintetikus műtrágyákra és növényvédő szerekre, amelyek költségesek lehetnek. Ezenkívül a bioélelmiszerek árprémiumot élveznek a hagyományos módon előállított élelmiszerekhez képest, ami azt jelenti, hogy a biogazdálkodók gyakran többet kaphatnak a termésükért. A szerves termelésben felhasznált inputok növelik a költségeket, kevésbé termelékennyé teszik a biogazdaságokat, és – hacsak a magasabb kibocsátási árak nem kompenzálják az alacsonyabb termelékenységet – csökkentik a jövedelmezőségüket.

A biogazdálkodásban a terméshozamok jellemzően kisebbek, mint a hagyományos gazdaságokban, de a különbség egyes esetekben nagyon kicsi lehet.

Az uniós tejtermelés technikai hatékonyságát számos kutatás értékelte. Az ökológiai és a hagyományos gazdaságok közötti hatékonyság-összehasonlítások többsége azonos technológiát feltételez, és több tényezőt is figyelembe vesz, beleértve a gazdaság méretét is. A hatékonyságelemzés kulcskérdése a gazdaságok közötti technológiai heterogenitás, amely különösen fontos az ökológiai és a hagyományos gazdaságok közötti teljesítmény összehasonlításakor.

A kutatásban az Észt Mezőgazdasági Tesztüzemi Rendszer (FADN) adataira támaszkodva a vizsgáltuk a bio- és a hagyományos tejgazdaságok technikai hatékonyságát. A technológiai heterogenitás kezelésére négy esetet vizsgáltunk meg. Modelljeinket először a teljes mintára becsültük meg.

• Első lépésben az feltételeztük, hogy a bio és a hagyományos technológiájú üzemek azonos technológiával működnek.
• Második lépcsőben azt feltételeztük, hogy a bio és a hagyományos gazdaságok eltérő technológiával dolgoznak. Tudjuk azonban, hogy a bio és a hagyományos üzemek megfigyelhető és nem megfigyelhető tulajdonságaikban eltérnek (outputok és inputok nagysága és minősége), ezért teljesítményük a közvetlen összehasonlítása torzított eredményekhez vezethet. Más szavakkal almát körtével hasonlítunk össze.
• Ennek elkerülésére párosítási eljárással azokra a gazdaságokra szűkítettük mintánkat, amelyek üzemi és üzemvezetői tulajdonságiakban hasonlítanak egymásra.
• Az így kapott mintán megismételtük számításainkat először azonos, majd különböző technológiát feltételezve.

  Eredményeink az mutatják, hogy a hagyományos technológiával dolgozó gazdaságok hatékonysági előnye megmaradt mind a négy esetben.

  Azonban a különbségek jelentősen csökkentek, ha a párosított mintát alkalmaztuk. Sőt a negyedik esetben a különbség már nem szignifikáns a hagyományos és a biogazdaságok között.

A tanulmány eredményei jelentős különbségeket mutatnak a bio és hagyományos tejgazdaságok között Észtországban. Bár az biogazdaságok általában kisebbek léptékben és kevesebb támogatást kapnak, különös jellemzőik, mint például az alacsonyabb input felhasználás az egységnyi földterületre és a magasabb támogatás hektáronként.

Azonban ezekkel a különbségekkel együtt az organikus gazdaságok folyamatosan lemaradnak a hagyományos társaiktól a technikai hatékonyság tekintetében.

Az elemzés több tényezőt azonosít, amelyek hozzájárulnak az organikus és hagyományos tejgazdálkodás közötti hatékonysági különbséghez. A változó inputok, mint a munkaerő és a tőke, kulcsfontosságú szerepet játszanak a gazdaságok termelékenységében, a hagyományos gazdaságok kiemelkednek az inputfelhasználás tekintetében. A kutatás azonosítja az organikus termelési rendszerek szerkezeti korlátait, mint például a legelőterületek korlátozott hozzáférését és a magasabb termelési költségeket, amelyek hozzájárulnak az alacsonyabb hatékonysági szintekhez.

A kutatás eredményeinek fontos következményei vannak a döntéshozók, a gazdálkodók és a tejiparban érintett érdekelt felek számára. Először is, szükség van az bio tejgazdálkodás előtt álló szerkezeti és technológiai korlátok kezelésére. Kezdeményezések, amelyek a legelőterületekhez való hozzáférés javítását, a technikai támogatás erősítését és a tudásmegosztást elősegítik, hozzájárulhatnak az biogazdaságok versenyképességének növeléséhez.

Ezenkívül a döntéshozóknak el kell ismerniük a gazdasági ösztönzők szerepét a biogazdálkodási gyakorlatok ösztönzésében. Bár az biogazdálkodás környezeti és társadalmi előnyöket kínál, a gazdákat megfelelően kell kompenzálni az biotermeléssel járó további költségekért és kockázatokért. Ez azáltal lehet, hogy újra áttekintik a támogatási rendszereket, bevezetnek célzott támogatási programokat és piaci mechanizmusokat, amelyek jutalmazzák a fenntartható gyakorlatokat.

Továbbá, az bio- és hagyományos tejgazdálkodók közötti együttműködés és tudáscsere előmozdítása elengedhetetlen a innováció elősegítése és az ágazat teljesítményének javítása érdekében. A partnerségek megkönnyítése és a legjobb gyakorlatok előmozdítása révén a döntéshozók olyan szinergiákat hozhatnak létre, amelyek az egész tejipart előnyökhöz juttatják, miközben előre lendítik a fenntarthatósági célokat.

Összefoglalva, az észt bio- és hagyományos tejgazdálkodás összehasonlító elemzése megvilágítja a mezőgazdasági szektor hatékonysági dinamikáit és kihívásait.

Bár a biogazdálkodás ígéretes lehet a környezeti fenntarthatóság és az állatjólét előmozdításában, jelentős akadályokkal néz szembe a termelékenység és a jövedelmezőség terén. Ezeknek a kihívásoknak való megfeleléshez sokoldalú megközelítésre van szükség, amely a politikai támogatást, a technikai segítséget és a piaci ösztönzőket kombinálja.

A jövőben a döntéshozóknak, gazdálkodóknak és érdekelt feleknek együtt kell működniük annak érdekében, hogy kedvező környezetet teremtsenek a bio tejgazdálkodás fejlődéséhez. A kutatásba, innovációba és kapacitásfejlesztésbe történő befektetéssel aktiválhatjuk a bio mezőgazdaságban rejlő potenciált, és elősegíthetjük a fenntartható és ellenálló élelmiszerrendszer megteremtését. Összehangolt erőfeszítésekkel és stratégiai beavatkozásokkal biztosíthatjuk, hogy a bio tejgazdálkodás kulcsfontosságú szerepet játszik a környezeti fenntarthatóság és az élelmiszerbiztonság közös céljainak elérésében.

A bejegyzés alapjául szolgáló tanulmány:

Fertő, I., Bakucs, L. Z., Viira, A. H., Aleksandrova, O., Luik-Lindsaar, H., & Omel, R. (2024). Are Organic Farms Less Efficient? The Case of Estonian Dairy Farms. AGRIS ON-LINE PAPERS IN ECONOMICS AND INFORMATICS, 16(1), 23-34.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép forrása: Getty Images