Balássy László: Alapvetően egyetértek: égető szükség volt valamire, ami végre felkavarta az állóvizet, és mi is azt láttuk, hogy a program alapvetően pozitív hatást váltott ki az ügyfelekből, nagyon kedvező volt a fogadtatása. És ügyfélszerzés szempontjából sem volt utolsó: az MKB például a programhoz kapcsolódó hitelállomány több mint 20 százalékát új ügyfeleknek helyezte ki. Komoly fegyverténynek érzem, hogy 120 kis- és középvállalat bizalmát nyertük el, amelyek korábban nem voltak az ügyfeleink. Mivel azonban az ügyletek nagy része korábbi hitelek kiváltására irányult, a beruházásokhoz köthetők között pedig sok az elmúlt években elhalasztott állagmegőrző és kapacitás-fenntartó invesztíció, az nhp-tól nem várható közvetlen és azonnal érzékelhető, pozitív fordulat.
És a folytatásától?
Egyelőre kevés az információ ahhoz, hogy az nhp folytatásának hatását meg lehessen becsülni. Tény, hogy az első körben a nem ingatlancélú középvállalati hitelezésben 10 százalék feletti részesedést értünk el, és hasonlóan aktív szerepre törekszünk a folytatásban. De nem vállalunk 10 százalékot a 2000 milliárd forintos keretösszegből, ez első látásra irtózatosan magasnak tűnik.
Milyen értelemben?
Olyan értelemben, hogy kérdéses, vajon lesz-e elegendő olyan kkv-ügyfél a második körben, amelyeket hajlandóak lesznek finanszírozni a bankok a fennmaradó, tehát 2,5%-os maximális kamatmarzs mellett. Én nemmel válaszolnék, mivel a felügyelet féléves adatai alapján a teljes kkv-hitelállomány összesen 3794 milliárd forint volt, ebből 1003 milliárd volt beruházási hitel. A program második etapjának 2000 milliárd forintjából 1800 milliárd mehet új hitelre, és csupán 200 milliárd lehet hitelkiváltás. Ez annyit jelent, hogy egy év leforgása alatt a jelenlegi teljes kkv-állományt körülbelül 50 százalékkal kellene emelni. Ez önmagában sem látszik reálisnak, hiszen a gazdasági növekedés ezt nem teszi lehetővé. De nem is nagyon tudok olyan mértékű GDP-bővülést elképzelni, amely a hitelállomány ilyen mértékű és hangsúlyozottan: biztonságos növekedéséhez vezetne. Ráadásul a fenti számok a mikro és alsó középvállalatok állományát is tartalmazzák, vagyis azt a szektort, ahol a maximális 2,5%-os kamatfelár a kockázati költségek miatt erősen korlátozza a kihelyezéseket. Ilyen feltételek mellett a potenciális célpiac valójában a kkv-szektor krémje, amely egy jóval szűkebb, és hitelezés szempontjából "telítettebb" szektor.
Az nhp első körére jelentkező, de hoppon maradt cégek sem okozhatnak pozitív meglepetést ebből a szempontból?
Noha a részleteket még nem ismerjük, nem alaptalanul számítunk arra, hogy jó pár olyan ügylet is megvalósul, amely a nyári három hónap ütemezése miatt nem jöhetett létre. Ugyanakkor nagy meglepetés aligha várható, hiszen az elutasítás alapvető és leggyakrabban ismétlődő oka a program feltételeinek nem pontos ismerete volt. Sok olyan cég jelentkezett, amely nem teljesítette a feltételeket, akár a hitelcéllal, akár a kkv-státusszal összefüggésben. Ez a feltételrendszer nem fog lazulni a második felvonásban sem. A másik - egyébként általános, a programtól független - nagy problémakör a cégek hitelezhetősége: a 2,5%-os margin elég kemény korlát, hiszen ez meghatározza, hogy mely szegmens kockázati költsége térülhet meg egy ilyen viszonylag szűk bevételi sávban.
Nem tart esetleg attól, hogy a hitel fix árazása következtében azok a bankok nyernek piacot, amelyek a jóval nagyobb kockázatú ügyfeleket is meghitelezik 2,5%-os kamat mellett?
A piaci verseny már csak ilyen. A nagyobb kockázati étvágyú bankok korábban is élesebb helyzetekbe mentek be: akár az nhp-tól függetlenül is befogadtak nagyobb kockázatú ügyfeleket is, vagy azonos kockázat mellett alacsonyabb árral (amelynek az alacsonyabb kockázati felár is része) hiteleztek. Természetesen ennek hosszútávon ára van. Inkább az a kérdés, hogy mi lesz azzal a nem elhanyagolható számú kkv-val, amelyek ilyen feltételekkel nem hitelezhetők. Ők az egyébként is jó állapotú, nagyobb vállalkozásokkal szemben jelentős versenyhátrányban lesznek, mert hozzájuk viszonyítottan jóval kedvezőtlenebb feltételekkel juthatnak majd hitelhez. Eddig a különbség csupán a kockázati felárban jelent meg, most viszont ezen felül jelenik majd meg a forrásköltségek különbsége is. Ha az egyszerűség kedvéért a jegybank programon kívüli banki forrásköltségnek a BUBOR-t tekintem, akkor egy rosszabb, banki sajátforrásból finanszírozott ügyfél minimum 4-5%-al drágábban kapja majd a hitel, mint az nhp-ba befogadható kkv. Ez hosszútávon piaci anomáliákhoz vezethet.
Mivel korábban nem volt biztos, hogy folytatódik a program, számos vállalkozás előbbre hozhatta hitelfelvételi döntését, és már a nyár folyamán szerződött. Nem okoz ez alacsonyabb hitelkeresletet a következő hónapokban, különösen a jó minőségű ügyfelek részéről?
A kereslet mindenképpen lassulni fog. A már megtervezett beruházásokat beindították, nincs időnyomás, és a fentiek alapján a keret korlátossága - pontosabban korlátlansága - sem indokol különösebb sietséget.
Az, hogy több idő áll majd rendelkezésre, az ügyfeleknek és a bankoknak is komoly könnyebbséget jelent, ugye?
Az idő rövidsége az első nhp idején erős korlátot jelentett az új beruházási hitelek szempontjából. Három hónap alatt nagyon nehéz az ügyfeleknek olyan szintig előkészíteni, pénzügyileg, gazdaságilag, műszakilag megalapozni egy beruházást, hogy befogadható legyen az egy hitelintézet számára. Ezért valóban mindenkinek öröm, hogy most több idő áll majd rendelkezésre az ügyletek tető alá hozásához.
A Növekedési Hitelprogram nemcsak növelheti a mérleget, de részben át is alakíthatja a bankok forrásszerkezetét. A kötvénykibocsátások, a betétgyűjtés, vagy éppen az anyabanki forrásbevonás intenzitása csökkenhet inkább az MKB-nál?
A program valóban kihat a bankok forrásgyűjtési tevékenységére. Az anyabanki forrásokat annyiban érinti a program, amilyen mértékben a devizahitel állományok forint hitellé alakulnak át. A forrásgyűjtésben továbbra is fontos eszköz marad a kötvénykibocsátás és a betétgyűjtés is. Ugyanakkor az alacsonyabb finanszírozási szükséglet volumen hatása mérsékli a forrásbevonásban korábban tapasztalt árversenyt.
Az MKB vállalati hitelezési volumenének mekkora hányadát foglalhatja le a növekedési hitelprogram?
Nehéz erre pontos számot mondani, hiszen a program második fejezetének pontos feltételeit még nem ismerjük. Megkockáztatom, hogy az új kihelyezések nagy része feltehetően a program keretein belül fut majd. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy az nhp-n kívül is van élet, a legjobb példa talán a korábbinál kiterjedtebb mozgásterű Eximbank vonzó és vállalkozásbarát felhozatala. Hiba volna csodaszernek tekinteni a jegybanki programot, amely minden cég finanszírozási igényére alkalmas. A célunk az, hogy a vállalkozásoknak differenciált ajánlatokat tegyünk, számos egyéb hitelkonstrukciónak vagy más finanszírozási megoldásnak (okmányos műveletek, faktoring) kell kiegészíteni a nyilvánvalóan nagyon keresett nhp hiteleket. Ezen kívül nagy erőkkel készülünk arra, hogy a programból - elsősorban az imént taglalt szempontok miatt - kimaradó vállalkozásoknak is versenyképes ajánlatokat adhassunk.
(x)
