Június 6-ától 9-ig zajlanak az európai parlamenti választások, melynek során 27 országban tartanak egyidejűleg választásokat. Körképünkben megnézzük, mi a politikai helyzet a tagállamokban, elsősorban arra fókuszálva, melyik országból hány mandátumra számíthatnak a nagy európai pártcsaládok.
Az elmúlt napokban két kutatás is napvilágot látott, amely az európai fiatalok politikai attitűdjeit vizsgálja az EP-választások előtt. Az eredmény: a fiatal szavazók egyre inkább bevándorlásellenesek, ennek megfelelően egyre nagyobb számban szavaznak radikális jobboldali és szélsőjobboldali pártokra. A férfiak és a nők között ugyanakkor jelentős különbségek vannak.
Május 23-án az Európai Parlament radikális jobboldali frakciója, az Identitás és Demokrácia (ID) kizárta tagjai közül Németország második legnépszerűbb pártját, az Alternatíva Németországnak (AfD) pártot. A kizáráshoz az AfD több botránya vezetett el, amelyek elsősorban az ID egyik legnagyobb ereje, az egyre inkább középre célzó Marine Le Pen-féle francia Nemzeti Tömörülés számára váltak kínossá. A francia elnöki székre pályázó Le Pen az ID-hez képest kicsit középebbre álló Európa Konzervatívok és Reformerek (ECR) vezető erejével, Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel szeretne szorosabb együttműködést, bár az, hogy egyesülhet-e a két jobboldali frakció, továbbra is erősen kérdéses.
Az északmacedón jobboldal elnök- és parlamenti választási győzelme után ismét feléledt a több évtizedes névvita a volt jugoszláv tagköztársaság és Görögország között a Macedónia/Makedónia földrajzi név használatáról. Az újonnan megválasztott jobboldali államfő hivatali esküje során ismét a „Macedónia” nevet használta a 2019-től hivatalos „Észak-Macedónia” helyett. Eközben a kis balkáni ország másik nagyobb szomszédjával, Bulgáriával is vitákat folytat, és mivel Görögország és Bulgária jóváhagyása is szükséges Észak-Macedónia EU-csatlakozásához, ennek perspektívája még távolabb került.
Összesen 26 ember áll Németországban bíróság elé, akik a vád szerint államellenes összeesküvésben vettek részt, meg akarván dönteni a jelenlegi német államrendet, és puccs révén saját csoportjukat hatalomra juttatni. Az összeesküvők egy szélesebb mozgalom, a „Reichsbürger-mozgalom” tagjai, amely nem ismeri el az 1945 óta létező Német Szövetségi Köztársaságot. De mit is terveztek a puccsisták, milyen ideológia állt mögöttük, és milyen tényleges veszélyt jelentettek Németországra nézve?
Miközben tavaly év végén már 23 százalékra is mérték a sokak által szélsőjobboldalinak nevezett Alternatíva Németországnak (AfD) pártot, azóta egyértelmű lejtmenet tapasztalható, és a párt népszerűsége már csak a 15–17 százalék közötti tartományban mozog. Az AfD-t ma már szinte naponta tépázzák meg újabb és újabb botrányok, ami nem jól jön számukra a néhány hét múlva esedékes EP-választások előtt. De kik az AfD legelkötelezettebb szavazói, és miért különösen népszerű a párt a fiatal és középkorú férfiak körében?
Miután újraválasztották és beiktatták Vlagyimir Putyin orosz elnököt, az alkotmány szerint új kormány kinevezésére kerül sor. Bár a miniszterelnöki pozíciót továbbra is Mihail Misusztyin foglalja el, és a kormány legtöbb tagja a helyén maradt, történt egy fontos váltás, ami különösen az ukrajnai háború szempontjából hozhat jelentősebb változásokat: távozik az eddigi védelmi miniszter, Szergej Sojgu, helyébe pedig a közgazdász végzettségű Andrej Belouszov kerül. Mit jelent ez a csere a háború kilátásait illetően? – az alábbiakban erre a kérdésre keressük a választ.
Hetek óta tartanak a tüntetések Örményországban, miután az ország vezetése úgy határozott, négy határmenti falut, amelyek hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartoznak, de évtizedek óta örmény megszállás alatt állnak, visszaadnak a szomszédos országnak. A helyi tüntetések országos méretűvé duzzadtak, az érintett régió érseke pedig gyalog kelt útra a fővárosba, hogy lemondassa a miniszterelnököt, Nikol Pasinjánt.
Néhány hónappal azt követően, hogy Grúzia (Georgia, Szakartvelo) megkapta az EU-s tagjelölti státuszt, a grúz parlament egy sokak szerint a hasonló orosz törvény által inspirált, a „külföldi ügynökökről” szóló törvényt fogadott el, melynek célja a nem kormánybarát civil szervezetek és az ellenzéki média megregulázása. A törvény miatt napokon keresztül tartó, erőszakba forduló tüntetések zajlottak a főváros, Tbiliszi utcáin. A populista Grúz Álom vezette Grúzia ezzel rohamos léptekkel távolodik attól a Nyugattól, ahova egyébként törekszik, dicséreteket kap viszont attól az Oroszországtól, amely az ország területének egyötödét megszállva tartja.
Az elmúlt napokban több súlyos fizikai támadás is ért német politikusokat; a vezető kormánypárt, az SPD európai parlamenti képviselőjét meg is kellett operálni egy múlt pénteki drezdai incidenst követően. A német politikusok elleni támadások száma az elmúlt években látványosan megnőtt, a statisztikák szerint a zöldpárti politikusok szenvedik el a legtöbb atrocitást. A drezdai támadás hátterében egy zömmel fiatalokból álló szélsőjobboldali csoport sejlik fel.
Több hónapig tartó késlekedés után Mike Johnson amerikai házelnök végül benyújtotta az ukrajnai katonai támogatásról szóló törvényjavaslatot, amit a Képviselőház el is fogadott. A hosszas huzavona mögött az állhatott, hogy Donald Trump és a hozzá hű republikánusok meg akarták állítani az Ukrajnának nyújtott amerikai segélyeket. De vajon miért és hogyan történt meg a fordulat az ügyben? Talán a Trump Towerbe látogató Andrzej Duda lengyel államfő győzte meg a volt amerikai elnököt Ukrajna támogatásának szükségességéről?
Első útjára indult a maga korának egyik legmonumentálisabb hajója, de célt már nem érhetett, mert elsüllyedt, legénysége és utasai közül pedig számosan odavesztek. Nem, most nem a Titanicról lesz szó, hanem egy csaknem 300 évvel korábban épült hajóról, a Vasáról, melyet kora egyik legnagyobb hadihajónának szánt II. Gusztáv Adolf, az 1600-as évek elején uralkodó svéd király. Ahogy a Titanicnál, a nagyravágyás a Vasa esetén is katasztrófához vezetett, a hajó mindösszesen 1300 métert tett meg Stockholm partjainál. Ami azonban akkor tragédia volt, a mai nemzedékeknek történelmi szerencse, a hajó ugyanis majdnem teljes épségében megmaradt, több mint 60 éve felhozták hullámsírjából, ma pedig megcsodálható a Stockholmban külön erre a célra épített Vasa Múzeumban.
Már hetek óta tartanak a palesztinpárti tüntetések számos amerikai egyetemi campuson, de az elmúlt napokban a korábban békés demonstrációk erőszakos jelenetekbe fordultak, amikor Izrael-párti ellentüntetők rátámadtak a palesztinpártiakra a Los Angeles-i California Egyetemen (UCLA). A rendőrség a legtöbb egyetemi campuson elkezdte felszámolni a palesztinpártiak sátortáborait, miközben már Ausztráliára is átterjedtek a tiltakozások.
Egyszerre két kémügy is kirobbant a héten Németországban, a vádlottak mindkét esetben Kínának szolgáltattak ki titkokat. Míg az első kémügynek politikai vonzata nem volt, a második eset érintettje a második legnépszerűbb német párt, az AfD EP-listavezetőjének egyik munkatársa. Az AfD egy másik EP-képviselőjelöltje pedig korábban azzal került be a hírekbe, hogy orosz pénzt fogadott el. A június 9-i európai parlamenti választások előtt különösen kellemetlenek ezek az ügyek a sokak által szélsőjobboldalinak titulált párt számára, melynek támogatottsága mára érzékelhetően visszaesett a tavaly decemberi csúcs óta.
Heves tüntetésekhez vezetett Örményországban, hogy az ország vezetése úgy döntött, négy falut visszaad a szomszédos Azerbajdzsánnak, melyeket még a két ország között a Szovjetunió felbomlása idején kitört első hegyi-karabahi háborúban szállt meg. Jereván békeszerződésre törekszik a nála katonailag sokkal erősebb Azerbajdzsánnal, ennek érdekében megkezdték a határok pontos kijelölését. A béketörekvések ellenére a retorika sokszor még mindig háborús, az örmény lakosság pedig egyre jobban tart attól, hogy a szomszédos ország támadást indíthat ellenük. Az orosz békefenntartók eközben kivonultak Hegyi-Karabahból, így most már csak Azerbajdzsánon és Örményországon múlik, mihez kezdenek egymással.
A hétvégén Irán nagyszabású rakéta- és dróntámadást indított Izrael ellen, és bár Teherán mindent megtett, hogy az akció inkább erődemonstráció, mintsem valódi fenyegetés legyen, felsejlett egy Irán és Izrael közötti háború rémképe. A 2022-ben kitört heves tiltakozások után az iráni társadalom mély politikai apátiába süllyedt, amit jelez a márciusi parlamenti választásokon való rekordalacsony részvétel. Eközben a keményvonalasok egyre fontosabb pozíciókat szereznek a politikában, minden arra mutat tehát, hogy a rezsim a konszolidáció helyett a lakossággal és a külfölddel való konfrontációt választja. A mélyben azonban forrnak az indulatok az iráni vezetéssel szemben, amely jogosan tart attól, hogy egy Izraellel való háború újra fellobbanthatja az elégedetlenség szikráit.
Első közvetlen fegyveres támadását indította Irán Izrael ellen a hétvégén, holott a teheráni síita rezsim már évtizedek óta egyik legfőbb ellenségének tartja a zsidó államot. De honnan származik ez a Közel-Kelet geopolitikáját meghatározó ellenségeskedés, honnan ered a teokratikus vezetésű Irán gyűlölete Izrael ellen?
Három lap közös nyomozása nemrég kiderítette, hogy az amerikai diplomatákat és hírszerzőket megtámadó rejtélyes Havanna-szindrómáért egy olyan „energiafegyver” lehet felelős, amit az orosz katonai hírszerzés, a GRU fejlesztett ki. A szabotázsokat a szolgálat 29155-ös egysége követhette el, amelyet számos, az elmúlt 10 évben Európában történt merénylet mögött sejtenek.
Egy február végi megszólalásában Emmanuel Macron francia elnök nem zárta ki, hogy nyugati országok katonákat küldjenek Ukrajnába. Kijelentésével hatalmas vihart kavart szerte a Nyugaton; több ország, különösen az Egyesült Államok és Németország sietett elhatárolódni, Lengyelország és a balti államok viszont jóval megértőbbnek bizonyultak. Macron kijelentése mögött egy stratégiai irányváltás szándéka állhatott, de a következmények arra utalnak, hogy a szándék visszafelé sült el, ami viszont Oroszország kezére játszhat. Vajon miért vált a korábban az Oroszországgal való tárgyalást szorgalmazó francia elnök a Nyugat első számú héjájává?
Lengyelországban vasárnap önkormányzati választásokat tartottak, melyeket – az előzetes adatok szerint – az ellenzék legnagyobb ereje, a Jog és Igazságosság (PiS) nyert meg. A négy hónapja regnáló miniszterelnök, Donald Tusk pártszövetsége, a Polgári Koalíció (KO) csak második helyen végzett, ugyanakkor a kormánykoalíció másik két pártjával együtt parlamenti helyekre átszámolva továbbra is őriznék többségüket. Az, hogy ki tudja magát hitelesebben győztesként bemutatni, Jarosław Kaczyński PiS-elnök, vagy Donald Tusk, komoly hatással lehet a június 9-én esedékes európai parlamenti választások eredményére, de a jelenlegi kormánykoalíció mozgásterére nézve is.
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Devizahitelek tanulságai és a nyugdíjrendszer kihívásai Mi történt...
A várakozások szerint közel 200 milliárd forintnyi vissza nem térítendő forrás állhat hamarosan a hazai innovatív... 
Mindig nagyon érdekes számomra, hogy mennyi mérnök lép motiváltan a pénzügyi területre. Rengeteg informatikus (meglepően...
Háború = ralizó részvénypiac? A történelmi tapasztalatok szerint egy háború még jót is tesz annak az ország tőzsdéjének... 
A palládium piaca 2025-ben egy átalakuló keresleti és kínálati környezetbe került, amelynek hátterében elsősorban...
A Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program Plusz (GINOP Plusz) a 2021-2027 közötti uniós költségvetési...
Nagyon sok az előtörlesztés.
Mostantól sosem szabad hátradőlni, mindig félni kell valami újnak a megjelenésétől.
Van még tartalék az OTP-sztoriban.
