A gazdasági, szociális és társadalmi mutatók széles körében határozott előrelépést ért el Magyarország EU-tagként az elmúlt 15 évben, de több régiós ország is van, amely nagyobbat tudott előrelépni ugyanezen időszak alatt - derül ki azokból az ábrákból, amelyeket a 2004-es EU-bővítési kör eddigi tapasztalatairól rendezett minapi bécsi és pozsonyi konferencián adtak ki a szervezők.
Amint beharangoztuk: egy nagyszabású konferenciát rendezett az Európai Bizottság és az Európai Politikai Stratégiai Központ (EPSC) a napokban egy régi (Ausztria) és egy új tagállam (Szlovákia) fővárosában, igaz már utóbbi is két hét múlva 15 éves EU-tagságát ünnepli Magyarországgal, Lengyelországgal, Csehországgal, a balti-államokkal, Szlovéniával, Máltával, Ciprussal együtt. A 2004. május elsejei 10 tagállamos bővítés volt az EU történetének legnagyobb bővítési köre, majd 2007-ben Románia és Bulgária, aztán 2013-ban Horvátország vált a közös európai család tagjává - fogalmazott a konferencia egyik főszervezője, Székely István Pál, az Európai Bizottság Gazdaság és Pénzügyi Főigazgatósága (DG Ecfin) vezető tanácsadója.
Furcsa manapság a mi régiónk kapcsán új EU-tagállamokról beszélni, hiszen másfél évtized nem kis idő, de ahogy Lúcio Vinhas de Souza, az EPCS gazdasági szakértői csoportjának vezetője megjegyezte: 2004-ben (18 évvel a portugál csatlakozás után) az ő országát is még újnak nevezték, pedig már egyáltalán nem volt az, ráadásul sokat fejlődött is. Az alábbi 11 ábrát egyébként a DG Ecfin és az EPSC készítette, hogy a konferenciához, illetve a neves évfordulóhoz gondolati fogódzókat adjon. Az ábrák azért is különösen érdekesek, mert ahol elérhető adatokat találtak a készítők, a tagjelölt EU-országok mutatóit is rátették azokra, így még szélesebb körben követhető nyomon a változás és annak intenzitása.
Összességében az látható, hogy sok területen határozottan előrelépett Magyarország másfél évtized alatt (illetve 17-18 év alatt, hogy az EU-tagságot megelőző évek gyors változását is kiszűrjék), de több régiós versenytársunk nagyobb előrelépést produkált, vagy relatív jobban teljesített.
A leggyakrabban használt gazdasági fejlettségi mutató az egy főre jutó GDP vásárlóerőparitáson és ha ezen mutatót az EU átlagához viszonyítjuk idősorosan, akkor kapunk arra választ, hogy közeledtek-e a vizsgált országok az EU-hoz, volt-e felzárkózás, vagy sem. Az alábbi ábra egyértelműen arra mutat rá, hogy volt konvergencia, igaz nem azonos sebességű. Az ábrákat tartalmazó kiadvány szerint az új tagállamokban átlagosan 250%-os volt ez az előrelépés (az egy főre jutó GDP vásárlóerőparitáson 2000 és 2018 között), míg az EU28 egészében csak 50%-os. Ráadásul a kiadvány szerint a 2004-ben csatlakozott tagállamok mindegyike elérte már 2018-ra az unió átlagos gazdasági fejlettségének legalább 70%-át.
Ez azt jelenti, hogy Magyarország is, ami a legutolsó ismert adathoz (67%) képest lényeges előrelépést jelentene.
Az is figyelemre méltó volt az uniós konvergencia folyamatok kapcsán, amit az osztrák pénzügyminisztérium államtitkára mondott a konferencián: 1995-ben a leggazdagabb és legszegényebb tagállam között ötszörös volt a különbség egy főre eső GDP-ben, mostanra ez 2,7-re esett (bár ha Luxemburg és Bulgária adatait összevetjük, továbbra is közel ötszörös különbség jön ki). Az államtitkár mindenesetre leszögezte, hogy az EU-n belüli kelet-nyugati konvergencia rendkívül sikeres volt, az észak-déli viszont nem, sőt divergencia látszik. Ezzel együtt azonban szerinte az is figyelemre méltó, hogy a 2004-ben csatlakozott országok mintegy fele lehagyta a régebben csatlakozottak közül a legszegényebbeket (görögök, portugálok).
Az alábbi ábra azt mutatja Magyarország esetén, hogy a 2004-ben még kissé több mint 10 ezer eurónyi egy főre jutó GDP 2018-ra 22 ezer euró körülre ugrott, ami a lett és lengyel adattal vetekszik, és kissé felette jár a román és bolgár adatnak.
Mostanában sokszor hallunk arról, hogy a magyar versenyképességet növelni kell, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy fokozni kell az egy munkaóra alatt megtermelt GDP összegét, azaz a hatékonyságot. Az alábbi ábra arra mutat rá széles régiós összevetésben, hogy valóban növelni kell ezt, hiszen 2000-ben a cseh, lengyel, szlovák és horvát adathoz hasonló volt a magyar, de a 2018-as adat mindhárom országban magasabb már, mint nálunk. Összességében az látszik, hogy minden országban jelentősen, átlagosan nagyjából duplájára nőtt a munkatermelékenység a vizsgált időszak alatt.
Az alábbi ábra azt mutatja, hogy nemcsak az egy munkaórára jutó előállított érték, hanem az érte kapott munkavállalói juttatás is jelentősen nőtt reál értelemben (inflációval korrigálva is) az ezredforduló óta. Átlagosan nagyjából 50%-kal nőtt a reálbér, Magyarország az átlaghoz közeli adatot produkált, Horvátországban viszont a jelek szerint nem volt semmiféle növekedés bő másfél évtized alatt.
Az egyik legnagyobb és egyúttal leginkább örvendetes előrelépést Magyarország az aktivitási rátában érte el, azaz a 20-64 év közötti korosztály munkapiaci aktivitási arányában (foglalkoztatott, vagy bejelentett munkanélküli a teljes lakossághoz képest), hiszen amint láthatjuk: a 2000-ben még 65%-os ráta a legalacsonyabb volt az összes tagállam közül, de tavalyra 77%-ra ugrott.
Szintén lényeges, de a baltiaknál és a V4-eknél látottól elmaradó az előrelépés mértéke a felsőfokú végzettséggel (diplomával) rendelkező 25-64 éves korosztály arányát tekintve, hiszen a magyarországi adat 15% alatti arányról 25%-ra emelkedett 2000-ről 2018-ra.
A fent már említett munkatermelékenység korlátozott növekedése csak az egyik ok abban, hogy a Világgazdasági Fórum által készített globális versenyképességi indexben Magyarország miért teljesít visszafogottan az utóbbi években (megelőzte számos régiós ország, így relatív hátrébb csúszott a rangsorban, illetve 2017-ről 2018-ra stagnált a változatlan módszertan szerint a 48. helyen, ami utolsó helyet jelent a V4-ben és 24. helyet az EU-ban). Az alábbi ábra a 2007-ről 2018-ra bekövetkezett változást ragadja meg a vizsgált országoknál és az 1-7 közötti versenyképességi pontszám alapján nem történt előrelépés Magyarország esetén, ahogy Lettország, Szlovénia és Horvátország is stagnált a saját 2007-es eredményéhez képest, Szlovákia pedig kissé rontott. Bulgária viszont különösen nagyot javított, így beérte a magyar eredményt ezen vizsgálat alapján.
A komplex versenyképességi mutatókban az összteljesítményt az utóbbi években lefelé szokta húzni Magyarország esetén a kormányzás minőségét jellemző index. Ez jól tetten érhető a Világbank alább ábrázolt mutatóján is, miszerint a magyar érték jócskán romlott 2000-hez képest 2017-re és így a horvát mutató beérte, miközben a balti államok és a csehek mutatója jócskán nőtt, a lengyel és a szlovén mutató pedig magasabb szinteken stagnált.
Szintén örvendetes és az EU-pénzek nagy volumenével is szorosan összefügg az az előrelépés Magyarországon, amit az alábbi ábra mutat. A kutatás-fejlesztési és innovációs ráfordítások aránya a GDP-hez képest jelentősen nőtt 2000-ről 2017-re (0,8% körülről 1,4% körülre) és ezzel a vizsgált tucatnyi ország között a harmadik helyen áll Magyarország, nyomunkban pedig az észtek járnak.
Az EU-pénzek mellett a magyar kormány határozott fejlesztési szándéka is kellett ahhoz, hogy az uniós és az ezzel lényegében egyező régiós átlagot miért sikerült elérni 2018-ra a szélessávú internet lefedettség terén a háztartások között (81%). Mivel idén év végére az egész országot eléri a szélessávú lefedettség, így ez az arány várhatóan még tovább emelkedik.
Sokszor halljuk, hogy Magyarország gazdasága kicsi és nyitott, és az alábbi ábra jól mutatja ezt, miszerint az éves export és import együttesen a GDP közel 180%-át éri el, ami a vizsgált országok között Szlovákia után a második legmagasabb arány. Ez a mutató Magyarország esetén már 2000-ben is rendkívül magas volt, konkrétan az összes vizsgált ország közül a legmagasabb volt (kb. 137%), így tehát ehhez képest nem volt már olyan nagy a további aránynövekedés, mint több régiós országban. Érdekes, hogy a román adat "csak" 85%-os, ami nagyjából az EU-átlaggal egyezik meg.
Az utolsó, tizenegyedik ábra is nagyon érdekes, ugyanis a GDP-arányos külföldi működőtőke-állományt vizsgálja, de sajnos Magyarország adata lemaradt róla. Az MNB és a KSH adatai alapján mi 61%-ra kalkuláljuk a 2017 végi adatot, ami a régióban az egyik legmagasabb arány lenne és nyilván részben összefügg a gazdaság magas nyitottságával is.
Címlapkép forrása: Kisbenedek Attila, AFP
Ez a cikk "Az EU kohéziós politikájának hatásai Magyarországon - jelen és jövő" című, 2019. április 1-től 2020. március 31-ig tartó munkaprogram része, amelyet a Portfolio.hu-t kiadó Net Média Zrt. valósít meg az Európai Unió finanszírozásával. Jelen tartalom kizárólag a cikk szerzőjének álláspontját tükrözi. A munkaprogramot finanszírozó Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal a cikkben szereplő információk felhasználását illetően.
