Lengyelország olyan dolgot tesz az EU-ban, amire még nem volt példa

A brüsszeli lobbiélet legfontosabb helyszínein, a kocsmákban, már november közepétől egyre több lengyel vendég tűnt fel. Ugyan az uniós intézmények folyosóin is gyakori látvány volt a soros elnökség átvételére készülő ország diplomatáinak látványa, a valódi varsói ambíciókról a belga sörök mellett esett igazán sok szó.

Donald Tusk miniszterelnök átfogó tapasztalattal rendelkezik az uniós ügymenetről még tanácsi elnöki korából, ami lehetőséget nyújt arra, hogy Lengyelországot nemcsak regionális vezetőként, hanem uniós szintű irányító erőként pozícionálja magát. Fellépjen a francia–német-tengely mellé harmadik erőnek az EU 6. legnagyobb gazdaságaként, ha a mostani soros elnökség alatt ügyesen pozícionálja magát.

Varsó egyelőre pragmatikus, cselekvésorientált megközelítést alkalmaz, amit jól jelez, hogy körülbelül 250-300 lengyel diplomata jelent meg Brüsszelben már az elnökség előtt, ami a harmadik legnagyobb képviseletet jelenti.

A lengyel stratégiát pedig úgy tervezték, hogy tudható volt, Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke január 20. után.

Ezért Tusk és kormánya koncentráltan készült a transzatlanti tárgyalások lefolytatására, így Washingtonban is egyre aktívabban keresték a kapcsolatot a Trump-stábbal az elmúlt két hónapban, miközben Európában még komolyabban pozicionálták magukat az ukrajnai háborúval kapcsolatos diplomáciai térben. Ebben pedig maguk mellé állították az Oroszországgal leginkább kritikus balti államokat, valamint Finnországot és Svédországot is, hogy ellensúlyt képezzenek a belpolitikai válságukkal foglalkozó, jóval óvatosabb párizsi és berlini kormányoknak.

Ellenpontot képezve a decemberrel lezárul magyar elnökségi időszaknak, Donald Tusk pontosan tudta, hogy szövetségeseket akkor találhat, ha aktívan tájékoztatja az Európai Bizottságot és a többi tagállamot is tervezett diplomáciai útjairól.

Ennek a stratégiának már három látványos eleme is van:

A Weimari Háromszög újraélesztése: Lengyelország nagy hangsúlyt fektet a Weimari Háromszög újjáélesztésére, amely Lengyelország, Franciaország és Németország együttműködésének fóruma. Azáltal, hogy közvetítőként pozícionálja magát, Lengyelország megpróbálja összehangolni a francia-német nézeteltéréseket, különösen a védelmi integráció és a gazdasági reformok területén. Tusk kezdeményezésére a három ország vezetői hamarosan Washingtonba látogatnak, hogy Donald Trumppal és kabinetjével tárgyaljanak. A lengyel miniszterelnök pedig figyelt arra, hogy uniós diplomaták is elkísérjék őket, így jogosan címkézheti fel magát az unió soros elnökének.

Keleti Partnerség és bővítés: Lengyelország történelmi kapcsolatai Ukrajnával, Moldovával és más Keleti Partnerségi országokkal egyedi platformot biztosítanak az EU-hoz való integrációjuk előmozdítására. Miközben Franciaország és Németország mindig óvatosan közelít a bővítési kérdéshez, Lengyelország elnöksége célul tűzte ki, hogy felgyorsítja a tárgyalásokat, és az EU politikáit jobban összehangolja keleti szomszédainak törekvéseivel. Ebben a térségben ráadásul a csatalkozási tárgyalásokat szintén prioritássá emelő Magyarország az előző soros elnökség nem volt aktív, tehát bőven maradt Lengyelországnak, hogy eredményeket mutasson fel a júniusig tartó rotációja alatt.

Lengyelország elnöksége a biztonságot helyezi programja középpontjába, de több dimenzióban kezelve a kérdést: védelem, energia, élelmiszer- és információbiztonság témakörökre bontva az intézkedéseket, miközben az uniós gazdasági, versenyképességi kihívásokra is koncentrálnak.

• Védelmi kiadások és EU-NATO együttműködés: Lengyelország a védelmi kiadások növelésére ösztönzi az EU-tagállamokat, példát mutatva saját, a GDP 4,7%-át meghaladó védelmi költségvetésével. Az Európai Védelmi Beruházási Program (EDIP) előmozdítása és az újonnan kinevezett EU-védelmi biztos, Andrius Kubilius támogatása szintén prioritást élvez. Varsó célja, hogy az EU-NATO együttműködés tovább erősödjön, és egy versenyképes európai védelmi ipar jöjjön létre.
• Energiafüggetlenség: Lengyelország szorgalmazza, hogy az EU 2027-re teljesen leváljon az orosz fosszilis tüzelőanyagokról, miközben előmozdítja a fenntartható energiaforrások fejlesztését. A Clean Industrial Deal várhatóan kulcsfontosságú szerepet játszik ebben az átalakulásban.
• Gazdasági ellenállóképesség és versenyképesség: Lengyelország elnöksége egybeesik a Clean Industrial Deal bevezetésével, amely célja az európai stratégiai iparágak megerősítése, miközben előmozdítja az éghajlatvédelmi célokat. Lengyelország várhatóan különös figyelmet fordít a kisebb tagállamok és feltörekvő gazdaságok igényeire, inkluzívabb megközelítést teremtve a gazdaságpolitikában, mint a német–francia páros. Ráadásul aktív fázisba lépnek az egyeztetések a következő hétéves költségvetésről és a kohéziós politika reformjáról, ahol már a napirend meghatározásával új irányt szabhat Varsó az uniós hatalmi dinamikának.

Összejöhet az, ami a briteknek sem

Lengyelország elnöksége az EU belső megosztottsága és külső nyomásai közepette zajlik. Belföldön az ország elnökválasztással néz szembe 2025 májusában, ami befolyásolhatja az egységes európai napirend fenntartását. Külföldön Lengyelországnak olyan tagállamok ellenállásával kell szembenéznie, mint Magyarország és Szlovákia, különösen az energiapolitika és Ukrajna támogatása terén.

Mindazonáltal Lengyelország elnöksége egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy Közép- és Kelet-Európa szerepét újrapozícionálja az EU-ban. Éppen ezért is fájdalmas, hogy a V4-es együttműködés szétesett: Magyarország az orosz–ukrán háború miatt szembekerült Varsóval és Prágával, de a szlovák–magyar viszony sem felhőtlen, hiába tért vissza a szövetséges Robert Fico a hatalomba. Lengyelország ezért más utat választott: erősítette kapcsolatait a balti államokkal és Romániával is, így pedig egy erős, szárnyországoknak nevezett, egyelőre laza együttműködésen alapuló országcsoportot hozott létre az Európai Unió Tanácsában.

A felek már most gyakran egyeztetnek egymással az uniós kérdésekről, hogy egységes álláspontot képviselhessenek. Most az elnökség, valamint a francia–német vergődés lehet az a kitörési pont, ahova a két domináns diplomáciai hatalommal mindig versengő Egyesült Királyság soha nem tudott eljutni EU-tagsága alatt:

harmadik pólust képezni az uniós döntéshozatalban.

Címlapkép forrása: EU

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.