Politikai paranoia döntheti dugába Ursula von der Leyen legnagyobb húzását

Tized százalékokon múlhat az Európai Tanács döntése, pedig még a Parlament is mindent elkövetett azért, hogy Ursula von der Leyen még idén aláírhassa a Mercosur-államokkal (Barzília, Argentína, Paraguay és Uruguay) kialkudott partnerségi szerződést.

Magáról a megállapodásról korábban már részletes cikkben írtunk, azonban nehéz eléggé hangsúlyozni, mekkora jelentőségű lehet egy hosszú távú együttműködés akkor is, ha annak csak a kereskedelmi része valósul meg.

A Mercosur-megállapodás az EU-ból származó termékek 91 százalékának jelentene vámmentességet, amely jelentős piacnyitást jelent az eddig meglehetősen zárt Dél-Amerikában. Itt, miközben a legtöbb termék 15 és 30 százalék közötti tarifával érkezhet be, addig a gépjárművekre, autóalkatrészekre és tömény italokra 35 százalékos vámok vonatkoznak.

Ezeknek vámmentességet szerezni hatalmas lehetőséget rejt többek közt a francia italkereskedőknek és a német autóipar számára is, és utóbbi különösen nagy szerepet játszik nem csak a teljes EU versenyképességében, hanem áttétesen abban is, hogyan tud teljesíteni Magyarország gazdasága.

Exportpotenciál

Persze a magyar gazdaság alapvetően jobban függ az exporttól, mint az uniós átlag, így tipikusan minden szabadkereskedelmi együttműködés javítja az ország teljesítményét, arról nem is beszélve, hogy bár ez nincs kirakatban, az EB számai szerint a Mercosur-blokk már most is sokféle árut vásárol tőlünk. 2024-ben például

• 161 millió euró értékben adtunk el gépeket és elektromos eszközöket,
• 102 millió euró értékben járműveket, közlekedési eszközöket,
• 72 millió euró értékben gyógyszereket és vegyi anyagokat, és
• 45 millió euró értékben műanyagtermékeket.

Ez összesen mintegy 145 milliárd forintnyi eladott árut jelent, miközben mi közel 103 milliárd forint értékben vásárolunk a Mercosur-országoktól.

A blokk így már most is Magyarország 16. legnagyobb kereskedelmi partnere, amelyhez mintegy 450 magyar vállalkozás és 14 000 munkavállaló köthető.

A megállapodáshoz fűzött reményekből ítélve ezek a számok jelentősen megnövekedhetnek Magyarországon is, hiszen a Bizottság számai alapján 2040-re mintegy 50 milliárd euróval, tehát 19 000 milliárd forinttal nőhet, ezzel jelentősen csökkenve az EU amerikai felvásárlópiactól való függését.

Mindennek ellenére most úgy látszik némileg megtorpant a lelkesedés, pedig a tervek szerint a Bizottságot vezető Ursula von der Leyen még karácsony előtt, december 20-án írná alá formálisan a megállapodást Dél-Amerikában.

Innentől léphetnének életbe az átfogó partnerségi kapcsolat kereskedelmi részei, amelyek évről évre fokozatosan csökkentenék a vámterheket és növelnék az unióba behozható termékek kvótáját, azonban az európai agrárszektor meglehetősen feltüzelt állapotban van, mert attól tart, hogy az olcsó és rossz minőségűnek beharangozott dél-amerikai hústermékek jelentősen lenyomhatják a helyi termelők árait.

Agrárpánik

A félelmek persze nem teljesen alaptalanok. Jelenleg a Mercosur-államok termelési sztenderdjei állatjólét, takarmányozás, higiénia és munkakörülmények terén is jóval engedékenyebbek az európaiaknál. A helyi termelők mellett érvelő Slow Food Network például arra hívja fel a figyelmet, hogy 2021-ben ennek köszönhetően akár 20–30%-kal is olcsóbban hozhatták be marhahúst Európába, mint amennyi a helyi előállítási ár volt.

Bár a dél-amerikai húsokra jelenleg is jelentős vámok vonatkoznak, nem kizárt, hogy ezek a számok reálisak, hiszen a fenntartható agrárkereskedelemmel foglalkozó MATS gyűjtése szerint Brazília nagyobb farmjai akár feleannyiért is képesek a húsfeldolgozásra.

Itt persze alig összehasonlítható az ipar mérete, hiszen míg a világ második legnagyobb húsexportőreként számontartott Brazíliában egy tipikus nagyfarm mintegy 5000 marhát értékesít évente, és így 100 kg hús feldolgozását akár 240 eurós áron is meg tudják valósítani, addig

a tipikus német gazdaságok, amelyek évente kevesebb mint 300 állatot vágnak le, majdnem dupla ennyire, 465 euróra tudják csak kihozni a költségeiket.

Ezek önmagukban elég erős számok ahhoz, hogy a gazdák jogosan aggódjanak az árréseik miatt, azonban a Mercosur-megállapodás egyik leghangsúlyosabb része pont az lenne, hogy jóval szigorúbb korlátok közé szorítaná azt, hogy milyen húsokat lehetne behozni az EU-ba, ráadásul annak mennyisége is rendkívül korlátozott lenne.

Míg a nagyobb farmok esetén jelentős a különbség, addig az előbb említett feldolgozási költségek már most is jóval közelebb állnak egymáshoz, így például a 100-nál kevesebb jószágot feldolgozó gazdaságok Franciaországban 700 eurós, Brazíliában 630 eurós előállítási költséggel dolgoznak 100 kilónként.

Erre a különbözetre jönnének még rá a szállítási költségek és a vámok, amelyek a maximális, a tervezett szerint 6 éven belül elérhető 99 000 tonnás kvóta felett, egy több mint 40%-os tarifával is meg lennének toldva. Ugyanakkor még

a mennyiségi korlátozás alatt is fennmaradna egy 7,5%-os vámteher, és még ha azt teljesen kihasználnák, az is csak az európai fogyasztás 1,5%-ának felelne meg.

Azonban még ezt se biztos, hogy kihasználnák. Kanadával például 2017 óta van szabadkereskedelmi egyezménye az EU-nak, ahol a maximális exportkvóta mindössze 3%-át sikerült elérniük marhahúsból, miközben egy jelentős piacot sikerült nyitni az európai termelőknek.

Ugyan a dél-amerikai országok és Kanada hússzektora nehezen összevethetők, még az uniós agrártámogatásokkal meglehetősen kritikus hangot megütő CAP Reform blog is azt számította, hogy míg a korábbi Mercosur-egyezség 5%-kal is csökkenthette volna az európai gazdák bevételét, addig az most kidolgozott verzió olyan szigorú kereteket határoz meg, hogy ha azokat betartják, akkor

mindössze 50 000 tonnával nőne az EU-ba exportált hús mennyisége, és ez mindössze 0,3%-kal csökkenthetné az itt értékesített húsok nagykereskedelmi árát.

A biztató számok és tapasztalatok azonban egyelőre nem oldották fel a feszültségeket, és hiába tűntek csendesedni a francia kritikák is a megállapodásba épített védőintézkedések után, az Európai Parlament nem volt képes döntést hozni arról, hogy azok elegendők lesznek-e.

Kritikustömeg

Mindez köszönhető annak, hogy a mintegy 25 éve tárgyalás alatt álló megállapodást eddig mindig a gazdák aggodalmai miatt hagyták félbe. Ugyan a legnagyobb kritikusa, Franciaország az USA vámháborújának árnyékában úgy tűnik, most már belátja, hogy szükség lenne a partnerségre, ő sem tud határozottan kiállni mellette, mert az évtizedes viták politikailag túl érzékennyé tették a kérdést, a mai napig jelentős lobbierőt képviselő gazdák előtt.

Franciaország azonban nincs egyedül. Első számú kritikussá lépett elő Lengyelország, de ott van még a szkeptikusok között Ausztria, Belgium, Írország, Hollandia és Magyarország is.

Bár még az Európai Parlament berkein belül is lehetnek fennakadások, a megállapodással kapcsolatban kritikus tagállamok összetétele önmagában is jelzi, hogy továbbra is bizonytalan, egyáltalán elfogadná-e azt a Tanács a december 18–19-én esedékes uniós csúcstalálkozón.

A döntéshez ugyanis a kereskedelmi kérdések esetén minősített többség kell, ami amellett, hogy a 27 tagországból 15 támogatását igényli, azt is megszabja, hogy nekik a teljes EU-népesség 65%-át kell jelenteni. Ha összeadjuk a felsorolt országok lakosságát, akkor az

az EU lakosságának pont 35,3%-át teszi ki, így a megállapodás pont elbukna, mivel a támogató lakossága éppen csak a szükséges határérték alá kerülne.

Ha az országokat egyesével nézzük meg, akkor Lengyelország már egyértelművé tette, hogy a jelenlegi védelmi intézkedéseket (amelyek fél évenkénti exportmennyiség- és minőségellenőrzést ígérnek) elégtelennek tartja, és Írország sem látszik mozdulni.

Mellettük bár Magyarországnak papíron érdekeltnek kéne lennie a megállapodásban, a lengyelekhez hasonlóan feltehetően túl érzékeny volna a téma, különösen az Ukrajnából importált gabonamennyiség miatt, amely szintén az európai agrárszektort terheli.

Kicsit könnyebb a helyzet Belgiumban és Franciaországban, ahol a gazdáknak csak egy része ellenkezik a Mercosur-megállapodással, ugyanis a szeszipar jelentős hasznokra tehetne szert, azonban a politikai helyzet mindkettejüknél olyan kiélezett, hogy nem szívesen vállalnák magukra a döntő szerepet, így végül a hollandok lehetnek a mérleg nyelve.

Bár korábban a hollandok még több védőintézkedésről beszéltek, és a dél-amerikai országokban továbbra is problémát jelentő fakitermeléssel kapcsolatban is komoly aggályokat emeltek, november közepére úgy tűnik elhatározták, hogy támogatni fogják a Mercosur-egyezményt.

Azt ekkor már egyértelműen kijelentették, hogy a megállapodás előnyei közvetlenül az ő országuk számára is egyértelműen túlsúlyban vannak annak lehetséges hátulütőivel szemben.

Ha az EP nem akasztja meg az ügymenetet, és a hollandok is úgy döntenek, hogy végül is elégedettek a beígért ellenőrzésekkel, fokozatos piacnyitással és szigorú szabályozással (amely nem mellesleg a dél-amerikai munkavállalók helyzetét is javíthatja), akkor Ursula von der Leyen az eredeti terveknek megfelelően, december 20-án írhatja formálisan is alá, az "ajándéknak" szánt karácsonyi megállapodást.

Címlapkép forrása: EU