Papíron minden rendben, csak a valóságban ezer sebből vérzik a magyar közbeszerzési rendszer

A rendszer jó, csak a gyakorlat marad el tőle teljesen.

Röviden így fejezhető ki az Integritás Hatóság által összehozott közbeszerzési kerekasztalok tanulsága. A szervezet kedden tartott konferenciát, ahol többek között a tendereken felmerülő összeférhetetlenségek helyzetét is tüzetesen körbejárták.

Az Integritás Hatóságot még 2022 végén hozták létre, azzal a céllal, hogy valódi kontrollja legyen az uniós források magyarországi elköltése felett. Feladatai között szerepel, hogy minden évben jelentést tegyen az ország forrásfelhasználási ügymenetéről és javaslatokat tegyen a nem ideális gyakorlatok reformjára.

Ezeket a jelentéseket június 30-ig kell publikálniuk, amelyekre a kormánynak három hónapja van reagálni. Ahogy arról mi is beszámoltunk, ez idén csak novemberben érkezett meg, és a 42 javaslatból mindössze 3 esetben értett teljes mértékben egyet a kormány, és még ezeknél is kimerül az intézkedés a javaslatok megfontolásánál és továbbításánál.

Az integritásjelentés szerint a legnagyobb problémát a beszerzések túlzott koncentrációja és az átláthatatlan keresztszerződések jelentik, de az összeférhetetlenségek kezelése önmagában is több új kockázatot nyit meg. Ennek oka, hogy a szigorú összeférhetetlenségi szabályok nem feltétlen alkalmazhatók egységesen sem az államigazgatás különböző szintjein, sem a települések eltérő méretű és kapacitású önkormányzatainál.

A Nemzeti Fejlesztési Központ ezekben a kérdésekben alapvetően két Európai Bíróság által vizsgált, precedensként szolgáló esetet tekint alapnak, amelyek szerint

1. kellő transzparencia mellett egy versenyző cég is részt vehet egy-egy pályázat előkészítésében, mint szakértő, illetve
2. amennyiben felmerül egy bizonyos fokú - akár egykori - kollegiális kapcsolat a nyertes cég és a bíráló bizottság egy tagja között, az már önmagában problémát jelent, még akkor is, ha nem történik egyeztetés a két fél között.

Ezt persze sok esetben nehéz kutatni vagy bizonyítani, viszont a szervezet részéről felszólaló Kéri Zoltán szerint még olyan eset is volt, ahol egy LinkedIn-ismeretség alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a közbeszerzést szabálytalanul hajthatták végre.

Ugyanakkor egy kisebb település esetében gyakran nehezen elvárható, hogy az önkormányzat néhány fős köztisztviselői állományában találjanak olyan személyt, akinek nincs személyes ismeretsége a potenciálisan legalkalmasabb helyi beszállítóval.

A panelisták ezen felül külön kiemelték például a mérnökvilágot, ahol gyakorlatilag mindenki ismer mindenkit, és így szinte elkerülhetetlen, hogy ne találkozzanak összeférhetetlenségekkel, ezeknek a feltárása azonban minden alkalommal az ajánlatkérőt terheli.

A Közbeszerzési Hatóság elnöke Kovács László szerint

Elsőre bonyolultnak és nehéznek tűnhet az összeférhetetlenségi szabályokat átlátni és betartani, de a közjó érdekében kikerülhetetlen. Aki befolyásolhatja egy közbeszerzés eredményét, azt már a legelején ki kell zárni az adott közbeszerzésből, hogy a gyanú árnyéka se vetődjön az eljárásra.

Ebben a legnagyobb segítséget az jelenthetné, ha nemcsak az összeférhetetlenségi nyilatkozatok szaporodtak volna meg hihetetlen módon a jogállamisági viták kibontása után, hanem a potenciális beszállítók is rászoknának arra, hogy csatolják részletes érdekeltségi nyilatkozataikat is, amely alapján szinte automatikusan lehetne döntéseket hozni már a pályázat kiírásakor.

Kovács szerint javulnak a tendenciák, és ehhez hozzájárulhatott a szervezete által publikált útmutató is, azonban a végletekig való szabályozásnál sokkal előnyösebb lenne, ha

egy valódi kultúraváltás lenne Magyarországon, hogy az egyébként jó technikai alapokon álló rendszer hatásosan szűrhesse ki a valódi összeférhetetlenségeket.

Címlapkép forrása: Integritás Hatóság