Kijött elefántcsonttornyából az Európai Bizottság, az emberek pedig ráébresztették a valóságra

Elsőre inkább tűnt porhintésnek, mint kiforrott koncepciónak, hogy az Európai Bizottság 150, véletlenszerűen kiválasztott európai ember véleményét akarja kikérni a 2028-as ciklusban induló közös költségvetésről. A világ jogalkotási társadalmi egyeztetései nem véletlenül szólnak a szakmának, pláne, ha olyan komplex kérdésekről van szó, mint a többéves pénzügyi keret.

Ennél néha még az uniós tisztviselők is hónapokig várnak jogértelmezésre, hogy mi tartozhat EU-s, és mi tagállami hatáskörbe a közös költségvetés finanszírozási célok közül.

Nem is véletlen, hogy az Európai Unió egész intézményrendszeréről általánosan kialakult kép, hogy túlzottan bürokratikus, ráadásul értelmetlenül részletekbe menő szabályokat alakít ki: jó példa erre, a Magyarországon anekdotává vált rendszer, amely az uborka görbületét is meghatározta. A 2009-ben egyébként kivezetett szabályozás hátterét ugyanakkor kevesen ismerik, pedig kifejezetten logikus: a zöldségfelvásárlók jobban tervezhettek, ha egyenes terményeket rendelhettek csak, mivel azokból nagyjából azonos mennyiség fér el egy rekeszben. Emellett az embereket is védte, mivel az egészségre ártalmas növényvédőszerek egy része is az uborkagörbület ívfokának növekedését okozza.

Az EU közös költségvetése a zöldségek hajlásszögénél sokkal komplexebb kérdésekre terjed ki, kezdve a tudományos kutatások támogatáspolitikájától, egészen az egyes természeti katasztrófák utáni kárelhárítás segélyezésén át, a helyi infrastruktúrafejlesztések végrehajtásáig. 

A többéves pénzügyi keret – aminek már a neve is unalmas és riasztóan bürokratikus – teljesen logikusnak tűnő módon megmaradt a brüsszeli, esetleg az egyes országok minisztériumainak zárt tárgyalótermeinek unalmas egyeztetéséinek világában.

A 450 milliós blokk 150, nagyon eltérő hátterű állampolgárát meghívni egy végletekig technikai szöveg egyeztetésébe leginkább emberkísérletnek tűnt előzetesen.

Az előzetes eredmények viszont az elefántcsonttornyából kilépő Európai Bizottságot igazolják.

Tapasztalataim alapján – magát az uniós tisztviselőket is meglepve – az emberek nemhogy hajlandók, kifejezetten részt is akarnak venni az uniós döntéshozatalban, legyen az bármennyire technikai, kusza, sokszor átláthatatlan és végtelenül unalmas. Az Európai polgári vitacsoportok (Citizen's Panel) legújabb köre így egyelőre ígéretes kezdeményezésnek tűnik, főként hogy a meghívottak mellett online bárki beleszólhat az uniós prioritások kialakításába.

Gyorstalpaló után erőltetett menet

A most hétvégén megtartott háromnapos eseményt egy gyorstalpalóval kellett kezdeni, ahol nagyjából bemutatták a közös költségvetés megdönthetetlen tabunak látszó hármas – vagyis az agrártámogatásokra, a kohéziós forrásokra és az új prioritásokra történő – felosztását, valamint nagy vonalakban ismertették, hogy Brüsszel keze messze nem ér addig, ameddig azt sokan a politikusok közül láttatni akarják. 

A háromnapos brüsszeli esemény alatt az sem vette el az emberek kedvét, hogy Stéphanie Riso, a Bizottság költségvetési főigazgatója maga mondta ki:

az EU közös büdzséje valójában az uniós gazdasági teljesítmény alig több mint 1 százalékát jelenti csak évente.

Ennek ellenére, vagy talán épp ezért, fontos, hogy világosan lássuk: milyen nagy hatása lehet ennek a „kevés pénznek” is.

A beszélgetéseket látva, a legtöbb ember meglepően gyorsan megértette, hogy milyen szinten, milyen célok mentén szólhat bele a közös uniós ügyekbe. Gyorsan átlátták, hol van az EU mozgástere, és hol kezdődnek a tagállami hatáskörök. Még úgy is, hogy sokan nem azért jöttek, mert rajonganak az EU-ért, hanem mert pont azt érezték, hogy a Bizottság túl messze van az emberektől:

végre el akarták mondani, amit gondolnak, hol érzik úgy, hogy magukra hagyták őket.

A kiválasztás folyamata talán predestinálta, hogy az EU-ügyekre leginkább fogékony réteg jött el. Ez ugyan véletlenszerű volt, de hírverést egyáltalán nem kapott: volt, akihez becsöngettek az adott tagország bizottsági képviseletének tagjai, mást postai úton hívtak meg, megint sokakat az interneten keresztül értek el. Rengeteg résztvevő hitte azt, hogy áprilisi tréfa áldozatai lettek.

Vélhetően ez is lehetett az oka, hogy euroszkeptikusokkal egyáltalán nem találkoztam a résztvevők között. A legerősebb kritikusok is olyanok voltak, akik szerint az EU „elszállt magától”, és végre ideje, hogy meghallgassa az embereket is.

És most tényleg meghallgatta őket. A Bizottság alkalmazottai ott ültek minden asztalnál, jegyzeteltek, kérdeztek, és láthatóan nem csak udvariasságból voltak jelen.

Nemcsak rögzítették, strukturálták az elhangzottakat, és határozottan állítják, ezek az anyagok tényleg visszaköszönhetnek majd a készülő költségvetési javaslatban. Mindebben pedig kulcsfontosságú volt, hogy minden EU-tagállam nyelvéhez tolmácsot biztosítottak, így mindenki a saját nyelvén beszélhetett. 

Az egymásétól teljesen eltérő élethelyzetekből érkező emberek bevonódását, jól mutatja, hogy volt egy 17 éves francia diáklány, aki azzal érkezett, hogy a klímavédelem az első számú prioritása. Aztán amikor balti csoporttársait elmagyarázták neki, milyen biztonsági fenyegetésekkel élnek együtt nap mint nap a határ mentén, ő is azt mondta: valóban a védelmi kiadásoknak kell magasabb prioritást kapniuk. 

Egy másik asztalnál egy lengyel nyugdíjas arról beszélt, mennyire nehéz a vidéki infrastruktúra helyzete, és hogy szerinte az EU-nak közvetlenül kéne segíteni a kistelepüléseket, kifejtve az állami pályázat-elbírálások általa vélt igazságtalanságait. Egy svéd nő európai szintű nyugdíjalapok létrehozását sürgette, pontosan meghatározva, hogy az EU-nak milyen szerep juthat – akár ösztönzők, akár felügyelő szervként – egy ilyen rendszerben.

Sok ötlet még kiforratlannak tűnt, de a Bizottság hosszabb távra tervez a döntéshozatalban: ez még csak az első forduló volt.

Április végén online folytatódik a konzultáció, majd májusban újra személyesen ülnek össze a résztvevők Brüsszelben. A végső cél, hogy ezekből a beszélgetésekből egy valódi ajánlás szülessen a Bizottság felé – ami majd ott lesz a 2028 utáni uniós költségvetés alapjában.

Címlapkép forrása: Portfolio

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.